Menü

Egy tánc, amit a szív ritmusára járnak…


  Ma nem voltam sankirtanozni. Ma egy másfajta kirtanban vehettem részt.

  Gyöngyösben a Kaibotan dojoban, ami a Ginrei dojok közé tartozik David Jesse Holt sensei felügyelete mellett, ma egy 8órás Kukisinden ryu szeminárium volt.   

Reggel 9-re mentem át és azonnal neki is láttunk a technikák végtelen sorának. Egy-egy ilyen hosszabb tréning bizony azt kell, hogy mondjam, embert próbáló megmérettetés, mind agyilag, mind fizikailag. Elég alaposan lestrapálódtam, viszont sikerült az egészet egyetlen komolyabb találattal megúsznom. Egy két danos Ukrán sensivel votl attack lightosan, úgynevezett randori és bizony már a végére elfáradtam kicsit és komolyabban belehajoltam egy orrtövesbe, aminek következtében persze egyből szivárogni kezdett a vér a nóziból. Persze ebből mit sem vettem észre, hiszen kicsit el voltam merülve az ütésvágásba. Rajta viszont észrevettem, hogy egy ponton mintha megrettent volna valamitől. Sőt a többiek is elhallgattak. Aztán befejeztük egy pár perc múlva és akkor éreztem, hogy ki kell fújnom a nózit. Persze csurom vér volt az egész, amiből a fehér pólómra is jutott… Letöröltem gyorsan és mintha mi se történt volna (merthogy nem is történt semmi…:) ) vissza álltam edzeni. Ekkor vettem észre, hogy bizony kedves partnerem szája is piroskás. Egymásra néztünk és nagy elégedetten egy kézbecsapással kölcsönösen megköszöntük a tréninget. Azt hiszem közelebb kerültünk egymáshoz… Utána még kicsit beszélgettünk erről arról… (Én így szoktam barátokat szerezni. :) ).  Igazából csak egy kicsit feldagadt és tele van vérrögökkel, de remélem nem puffad föl még jobban és egyáltalán nem fog belilulni… (Mert különben érdekes jelenség leszek vaisnavának álcázva Eger sétálón egy nagy rakás könyvel a kezemben, az erőszak nélküliség prédikátoraként… Lehet, hogy  kéne magyarázkodnom…) 

  Viszont hallahattam egy pár új történetet a Kukisinden Ryuról. Miszerint a szó szerinti jelentése: „A 9 Démon iskolája". Eredetileg fiatal, vagy még gyermek szamurájoknak oktatták ezt a különleges és mégis végtelenül egyszerű, nagyon hatékony csatatéri harcmodort. Japánban pedig a démon az nem éjszakába huhógo szörnyeteget jelent, hanem rossz gondolatokat. Azt, hogy akkor úgy filozófiailag pontosan ez mit is jelent arra nem sikerült választ kapnom, viszont kaptam egy másik érdekes információt. Miszerint az imát, amit minden edzés előtt és után elmondunk „Shikin haramitsu daikomyo"  4féle képen fordítják:

-Tanulj mindenből amit tapasztalsz, hogy ezúton elérd a tökéletes bölcsességet!

-A szavak és hangsúlyok sokaságának fátyla elrejti a valódi bölcsességet!

-Tiszteletadás a harában rejlő Nagy Kapu Fényességének!

-Kérjük a védelmet és a megvilágosodást! (Ez a mienk, a Bujinkanos…)

De ami a lényeg, hogy a haramitsu kifejezés a sanskrit nyelvű, buddhista filozófiai fogalom, a paramita japán megfelelője, ami kb. annyit jelent magyarul, „tökéletes bölcsesség", vagy „Átérni a túlsó partra"…

  Nos remélem Srila Prabhupáda hajójával egyszer sikerül átérnem az anyagi világ Óceánján…

  A másik pedig a Nin szónak, a mi ugye a ninjutsunak az első tagja (Jutsu: művészet) a jelentésének egy újabb megközelítése, illetve az általam eddig hallott talán legszimpatikusabb és leghitelesebbnek tűnő jelentése:  Első szinten a NIN kitartást, álló és tűrőképességet jelent, mind fizikai, mind lelki téren. Második szótári jelentése: rejtőzködés, lopakodás, titokzatosság. A NIN Japán írásképe két részből áll: külön-külön azt jelent: penge és szív. Szélesebb értelemben a NIN azt jelenti, hogy az ember uralkodik testén és elméjén, meg tudja különböztetni a helyest a helytelentől, a jót a rossztól…

  Én személy szerint úgy nézek a ninjutsura, mint egy táncra. Mert az is. Egy tánc, amit a szív ritmusára járjuk és a lélegzet hozzá a muzsika. Ez egy tánc-Kar a Világ Egyetemen, ahol most mindannyian a tanulmányainkat folytatjuk…  (Na jó befejeztem :)  )

 Bujinkan:

"Isten mennyei harcosainak edzőhelye"

Rádhe-Rádhe!