Menü

Egy tiszta bhakta társaságából IV


Vasárnap reggel lecke előtt elindultam, hogy kolduljak némi virágot a környéken lakók kertjeiből, mert a mai napon megnyertem egy nagyon szép szolgálatot, miszerint megfűzhettem Ő szentsége Bhaktividjapurna swami virágfüzérét. A helyzet az, hogy mostanság ahogyan a Kali-yuga szép lassan kiteljesedik, úgy egyre nehezebb olyan virágot találni, aminek még van illata. Mert a vallástalan élet egyik következménye, hogy kifakul a világ. A színek beszürkülnek, az ízek és az illatok elhalnak. Ha nem hiszel nekem, csak menj el egy virágboltba és szimatold végig az összes virágot. Hol van már az az „illat orgia” amit mondjuk még tíz éve is tapasztalni lehetett egy virágkereskedő közelébe érve. Vagy csak nézz körül magad körül, főleg ha betondzsungelban élsz és hasonlítsd össze azzal, amit egy falusi ember lát…

Szóval neki vágtam, hogy becsöngetek, aztán nem is kérek semmit, csak egy pár szál virágot a ház elől, ez csak nem egy olyan nagy dolog. No de aztán elég komoly filmekbe szaladtam belé. Az nem gáz, ha mondjuk csak könyveket hozok valakinek, vagy adományt gyűjtök ételosztásra, mert már megszokta és simán rám vágja az ajtót. De mikor a háza elől egy pár szál rózsát kérek a templomba, akkor úgy kibukik a jó ember, mint annak a rendje, hogy nem ad, mert nekik is kell a temetőbe, stb…

Magyarán mondva megdolgoztam azért a pár szál virágért, amit Maharája nyakában láthattok ezen a képen.

(Srila Prabhupáda a bhaktákat soxor hasonlítja a hattyúkhoz) :)

Férfi/Nő

De az érdekes nem is ez volt, csak úgy magában a lecke, amit rajta keresztül tanít nekem Krisna. Szóval mindent a férfi nő kapcsolaton keresztül mond el, mutat be és szimbolizál Gurukula maharája (Azt mondja, hogy mert így könnyebb mondjuk egy 4-5 órás leckén fent tartani az érdeklődését a nípeknek… Vajon miért is???? 😀 )

Alig, hogy beértem a virágokkal, már jött is az egyik mataji és közölte velem, hogy ő bizony most abból kettőt el fog vinni. Semmi, lehet-e? Szabad-e? Volna-e esetleg? csak a tény, hogy már válogatja is ki a legszebbeket a csokorból.

Maharája többek között a toleranciára is felhívta a bhakták figyelmét, így lenyeltem és csak most írtam ide le végül, hogy igazából bár akkor ott abban a pillanatban kedvem lett volna…, de mégis csak jól döntöttem mert:

Virágfűzés

Voltak akik kétkedve, voltak akik mosolyogva, és voltak hála Istennek, akik mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, úgy fogadták kérésemet, hogy szeretnék én is virágfűzért fűzni kedves vendégünknek. Aztán persze ezen a vidéken ez annyira nem egy természetes dolog egy hím nemű egyedtől, ezért különféle kegyeket kaptam mindenkitől. Voltak, akik sürgettek, voltak akik noszogattak, voltak akik folyamatosan ellenőrizgettek, és voltak akik bekérdezgettek különféle kellemességeket, hogy például, hogyan jutott mindez eszembe. Próbáltam elmerülni a hangulatba, amit még anno annak idején a Vrajavásiktól láthattam, mikor minden héten kedden virágfűzért készíthettem Srila Prabhupádának, hogy kimegyünk a murtikertbe, ahogyan feljön a nap, és az ott lelhető végtelen mennyiségű és fajtájú virágokból összeválogatjuk azokat a szerencséseket, akik aznap ezt a szolgálatot végezhetik stb… (Ezeket már le se írom, mert túl sokan olvassák 😉 ) Végül is ahogyan ígértem, elkészült a fűzér és maharája végtelen kegyében elfogadta azt az én kezeimből, egy aljas mleccsa kezeiből is…

Szóval virágfűzért fűzni nem egy nagy Was ist?, ugyan úgy mint semmi mást sem az, csak mikor még nem csináltuk sose, akkor, legelőször tűnik annak. (Főleg ha az ember elég nagy mázlista ahhoz, hogy olyan nagyszerű szakemberektől kapjon hozzá képzést, mint Új Vrajadháma dicsőséges bhaktái.)

Dojo

Végül utolsó tíz percről megpattantam, mert indult is a busz Gyöngyösbe, ahol ismét egy érdekes tréningen vehettem részt, ahol is a téma surikenjutsu volt, melybe az azóta Levi sensei-é lett egyik cimborám „Levi” vezetett be bennünket. (Ki tudja hányadszor már 😀 )

Készítettem néhány képet is, amit pedig azoknak küldenék sok szeretettel, aki „ 10 évesek pornoképei” – rákereséssel találnak rá a blogra…

(És Srila Prabhupáda a semmirekellőket soxor hasonlítja a varjakhoz) 😉

 

 

Ezt nektek…

 

A Columbiai nyakkendőset nem tettem be, mert az már sok lett volna kicsit.

És még mielőtt valaki félre értené,

“nem a bűnöst vetem meg, hanem a bűnt.”

 

HARE KRISNA!