Menü

EgyIsten!


Tegnap délelőtt
segíthettem GovindaHari pr.-nak felkészíteni az Utazó Sankirtanos autót, amivel
ma elindultak 3-an Norvégiába. Nagyon okosan össze van rakva az az autó, csak
csodáltam a furfangos megoldásait.

Aztán telefonált
GouraNitay pr. Párizsból és jót beszélgettünk a Sankirtanról. Mert most ő is
azt csinálja odakint. Sőt nem is akárhogyan. Igaz ezt már
Srila Sivaráma swami naplójából
tudom, amit most először egy magyarul is letölthető leckével dobott fel. :)
Szóval azt mondta benne, hogy ő a legjobb könyvosztó most odakint (Amin egy
percig sem csodálkoztam.) és Dótiban, tilakkal nyomja. Nagyon jó érzés volt az ő szájából hallani,
ahogyan dicsőíti a „mi GouraNitayunkat", és nagyon szerencsésnek éreztem magam,
hogy pont mielőtt meghallgattam a leckét, előtte beszélhettem vele telefonon,
pont erről. Persze ő nagyon alázatos volt, és semmi ilyesmit nem mondott
magáról. Gourangapapa ki Jaya!!!

Ma meg Ricardoval
mentünk ketten házalni és végre sikerült itt Egerben is kiosztanom az első
Bhagavat-Gitát. Persze nem ment olyan egyszerűen:

Már múlt héten is
nagyon szerettem volna oda adni valakinek, de nem sikerült végig. Míg nem
imádkoztam Krisnához és azt mondtam neki, hogy drága jó Istenem, tudod jól,
hogy mennyire szertnék végre oda adni valakinek egy Gitát, úgyhogy kérlek ne
haragudj meg, de mikor kimegyek és megkérdezem az emberektől, hogy szeretnek-e
olvasni, aki elsőre igent mond, annak a kezébe nyomom akkor is, ha nem küld
neked egy krajcár adományt sem. Aztán
nagy levegőt vettem mikor reggel neki álltunk és oda is adtam az első embernek,
ahogyan ígértem a jó Istennek. Persze kegyes volt és adott adományt…

Volt még egy olyan
is a mai nap folyamán, mikor is becsöngettem egy házhoz és egy kedves tekintetű
hölgy nyitott ajtót. Először pattintani akart, de a Gourangás surikent (Metrica)
nem bírta kivédeni. Sőt mire a kezébe került, addigra már komolyabban zokogott
és azt kérdezte, hogy a Jó Isten miért nem ad neki munkát, már vagy két éve? Meg
ő nagyon szeret olvasni, de nem tud könyvet venni tőlem, mert nincs egy fia
garas sem a háznál. Aztán kimondta a Gourangát, amitől kissé megnyugodott és
mindezt közölte velem így is. Láttam a
szemén, hogy tényleg így van, így aztán nagy nehezen rá beszéltem, hogy
fogadjon el egy „A Tökéletesség útja" c. könyvet.

Délután meg
lejöttünk a McDonalds elé keringőzni amolyan levezetésképpen 1-2órácskára és
nagyon sok pozitív emberrel találkoztunk.

Azt tanultam a mai
nap folyamán, hogy az emberek igazából vágynak arra, hogy ne legyen annyiféle
ellenségeskedés vallási, felekezeti hovatartozás címén, és mindenki értse meg
végre, hogy egy Isten van, akinek számtalan sok neve és formája létezik. Ne
mutogassunk egymásra újjal azért mert ő muzulmán, keresztény, zsidó, vagy
Jehova tanúja stb, hanem fogadjuk el, hogy mindannyian az Ő parányi szerves
részei és szolgái vagyunk.

Ezt úgy tanultam
meg, hogy elkezdtem erről beszélni nekik, mikor ajtót nyitottak és azt hozták
fel, hogy nekik más a vallásuk.

Például a minap
találkoztam két Mormon misszionáriussal, akik szintén itt a sétáló utcában
prédikálnak. Mondtam nekik, hogy én is fel vagyok kenve melkisédeki papnak és,
hogy igazából mi ugyan azért küzdünk, ugyan arról prédikálunk, csak más-más
szinteken. No meg persze bekaptak egy-egy Gourangás Surikent is. Azóta, mindig
mikor találkozunk lelkesen integetnek és kiabálják, hogy Gouranga…

Elvégre el kezdődött
már vagy 500évvel ezelőtt az aranykor az Úr Caitanya Mahaprabhu kegyéből és egy
szép napon minden faluban és városban énekelni fogják az Úr szent neveit. Azt,
hogy:

 

Hare Krisna Hare
Krisna

Krisna Krisna Hare
Hare

Hare Ráma Hare Ráma

Ráma Ráma Hare Hare

 

Nyomjátok ti is… :)

  Most pedig megyek, kicsit még húzom Neki a harmóniummal, aztán lefektetem RádheSyamot, mert sok-sok bhakta elment még Svédbe is és így csak Ricardo+énvagyunk itt a tempiben. De ő már az igazak álmát alussza. (Úgyhogy halk leszek.) :) 

Gouranga!