Menü

Egyszerű az egyszerűeknek


Mostanában sokat beszélgetek a barátaimmal a szent név énekléséről és annak művészetéről. Bár úgy tűnhet, hogy egyetlen mantrának az éneklése unalmas lehet, míg ki nem próbálja valaki, addig bizony nem fogja megtudni, hogy milyen is valójában.Ez egy nagyon hosszú és mély téma. Én magam is csak a felszínét karistolom e tudásnak, de mindig örömmel hallgatom mások megvalósításait, élményeit-e témában. Hiszen a legfontosabb lelki gyakorlatunk ez.

padayatra harinama

Nem olyan régen idéztem fel néhány Pádayátrás emléket, amikor csak mentünk minden nap, hónapokig és napi 8-órákat harinámoztunk. Igazából azok voltak eddigi életem talán legtökéletesebb napjai. Volt egy mag, akik átélték, hogy nekünk most az éneklésen és halláson kívül semmi másunk nincs. És így tudtunk menni napról napra. Abban az időben nem volt semmi más csak a szent név.

Mikor még jó idő volt, akkoriban szerveztünk harinámokat, akár egy héten több napot is. De a tapasztalat az volt, hogy eleinte lelkesek az emberek csatlakozni a Yuga-Dharmához, de aztán ez a lelkesedés szép lassan alábbhagy és újra az evilági tettek kerülnek előtérbe.

Pedig mikor reggel felkelsz, megfürdesz, aztán jappázol néhány kört, majd reggelizel és elindulsz a Harinámmal, hogy egész nap énekelj, míg csak véget nem ér a nap, falvakon városokon át, bekanyarodva mindenféle utcákba, találkozva mindenféle emberekkel, annál komolyabb érzés nincs ezen a világon. Főleg ha érted, hogy mit is csinálsz igazából. Hogy mekkora jelentősége van ennek a tettnek a saját és azok életében is, akikkel akkor találkozol először és talán utoljára.

Aztán óránként két óránként megálltunk inni egy kis vizet, meg jappázni néhány kört, hogy aztán folytassuk utunkat az anyagi energia különféle célokkal és törekvésekkel teli világában. És ez így ment egész nap. Majd megérkeztünk a szállásra, ahol már várt minket a vacsora, vagy épp lehetett menni segíteni csapátit vajazni, mert azt úgy szereti Krisna, jó vajasan. Utána az ember befejezte a még fent maradó köreit, kicsit olvasott talán, aztán lefeküdt aludni, hogy másnap kezdje az egészet elölről.

És nem az volt, hogy akkor beugrok egy órácskát Harinámozni, de késve érkezek, meg még mielőtt vége lenne el kell mennem pár perccel. Hanem ez így ment nap-nap után, és egyik hét következett a másik után, hogy aztán hónapok legyenek belőle, és ha nem köszönt be a tél, talán le is éltük volna így az életünket. Leéltük volna így, hogy semmi másunk nincs, csak a szent név és a harinám. Mert ezt nem lehetett másképp csinálni, csak így meghódolva ennek a gondolatnak.

Mert ha bármi más is volt, akkor már megtört a lendület, elveszett a lelkesedés, és minden ami más volt, csak egy hatalmas fallá nőtte magát ott az országúton a 40-fokban az olvadó aszfalton, a távolban a forróságtól remegő házakkal.

Egyszer emlékszem nem volt senki más aki tudott volna harmóniumon játszani majdnem két hétig, és nekem lett a szolgálatom, hogy vezessem a harinámot. Akkoriban nagyon sokat imádkoztam azért, hogy ne okozzak csalódást a bhaktáknak és jó harinámot tudjak csinálni. De mivel jó barátok voltunk, így rá jöttem, hogy nem én csinálom a Harinámot, hanem együtt közösen, és együtt közösen lelkesítettük egymást percről percre, mantráról mantrára, hogy időnként megtapasztalhassuk azt a magasabb rendű ízt, ami lehetővé tette nekünk, hogy ne egy strandon szürcsölgessünk mindenféle bódító italokat, hanem lepedőbe csavarva táncoljunk és énekeljünk, jöjjön bármi.

Mert jött bármi. Hatalmas vihar, amikor mindenünk ronggyá ázott ami nem volt az esőkabát alatt, de mi meg csak táncoltunk a hirtelen támadt nyári zápor hatalmas tócsáiban. Bementünk a henteshez, hogy ott is énekeljünk, mert behívott bennünket, vagy csak simán valakinek a házába, aki úgy érezte, hogy szeretné, ha az egész háza népét magával ragadná ez a különös őrület amivel találkozott és amit nem tanítanak egyetlen materialista iskolában sem.

Sokan próbáltak csatlakozni, vagy sokakat csak egy pár napra engedett el az anyagi világ, hogy velünk énekeljenek és megtapasztalják, hogy milyen az mikor egész nap csak Krisna szent nevei vannak és semmi más. De csak egy pár olyan ember volt, akikkel valóban ott lehettem minden nap…

Az élet persze azóta úgy alakult, hogy különböző okoknál fogva különböző helyekre kerültünk térben és időben. De a legtöbbjükkel ha ma is találkozok, akkor ott van egy szoros kötelék, egy cinkos mosoly a száj szegletében, ami egy olyan kapcsolaton, egy olyan közös lelki élményen alapszik, amit nem tud soha eltörölni semmilyen anyagi dolog.

Annak a tudása, hogy igen. A Harináma sankirtan Yagja működik, és bárki megtapasztalhatja az ebből származó ízt. Csak össze kell gyűjtenie a bátorságát és eljönnie kipróbálni.

Itt Budapesten elég nehéz hosszan elmerülni a mahamantrának a vibrlálásában, ami a legtökéletesebb, és egyetlen működő képes folyamat a jelenlegi korban ezen a világon. Erről bárki meggyőződhet, aki eljön és kipróbálja, higgyen bármiben, vagy csináljon bármit.

De most lesz egy különleges alkalom, egy 26-órás Bhajan, amit jövő hét végén szervezünk a barátaimmal.

meghívó, 26 hours bhajan estre

A helyszínről itt találsz információkat