Menü

Elindultunk.


i    Győrből vágtunk neki az idei Páda-Yátrának. A tervek szerint eddig ez  lesz  a leghosszabb zarándoklat, ami eddig történt az országban. Már a leghosszabb, időben. 

  Szóval azt hiszem más vallások nem nagyon csinálnak ekkora felvonulást, hogy hirdessék az igét. S igazából mi sem.

  Ez a zarándoklat az erőszak, az alkoholizmus és más kábítószerek ellen van, hogy felnyissuk az emberek szemét, hogy miféle világ is az, és miféle világgá válik szépen lassan, ahol élünk… Mert nem akarunk mi semmi mást az emberektől, csak hogy énekeljék ők is Isten szent neveit: Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare Hare Ráma Hare Ráma Ráma Ráma Hare Hare. Mert ebben a bűnös korban csak Isten szent neveinek az éneklése az ami enyhíthet az anyagi világban senyvedő lelkek szenvedésein.

  Mert igen is mindenki szenved. Szenved attól, hogy értelem nélküli az élete, s hogy céljai nem vezetnek sehova. Szenved attól, hogy azt gondolja megtapasztalta már a boldogságot. Szenved attól, hogy a boldogságot, csupán ideig-óráig elégedettséget nyújtó dolgok hajszolásában keresi. Attól, hogy minden amit tapasztal az anyagi érzékszerveivel, az mind elmúlik. Mint ahogyan a délibáb foszlik szerte, mint mikor a szomjazó azt gondolja, hogy meglelte az oázist, és most már minden rendben van. Mi feltételekhez kötött lelkek, akik belebonyolódtunk saját cselekedeteink visszahatásaiba, természetünktől, az örök boldogság természetességétől eltérő módon, csupán a múlandó testel való hamis önazonosításunkból kifolyólag örökké csak szenvedünk. Szenvedünk attól, hogy amit szépnek gondolunk arról mikor közelebbről is  láthatjuk kiderül, hogy rút. Szenvedünk attól, hogy mit jónak vélünk az valójában rossz és árt nekünk. Attól, hogy küzdelmesen élünk, hogy drágaköveket és igazgyöngyöket gyűjtsünk, de mihelyst megkaparintjuk ezeket a csillogó kincseket, csak mint a homok peregnek ki életünk idejének markából. Mi meg mint egy elárvult gyermek haragszunk a világra, amiért elvesztettük azt, ami valójában sosem volt a miénk.

  De a boldogság, a valódi boldogság, nem ilyen. Nem efféle természetű. Az nem múlik el. Nem múlik el soha. Mert a valódi boldogság, amit mindannyian keresünk, az csak a lélek számára létezik. A lélek, viszont nem a test. A lélek a testel ellentétben örökké létezik. Az örök boldogság az egyik tulajdonsága. Viszont míg az elmúló dolgokkal azonosítjuk magunkat, addig eredeti természetünkkel ellentétesen vélekedünk és cselekszünk. Ezért a sok gond, s probléma. 

  Eredeti helyzetünkben mindannyian Isten örök társai vagyunk. Csak most ezt elfelejtettük. Viszont kaptunk egy különleges lehetőséget, az Úr Caitanya Maháprabhu kegyéből, aki nagy kegyesen megjelent 500 esztendővel ezelőtt és elterjesztette a Hare Krisna mahámantra éneklését, lefektetve erre a korszakra az önmegvalósítás legcélravezetőbb folyamatát. Nem azért írom ezt, mert Krisnás vagyok és így elfogult, mert igazából én nem vagyok krisnás. Csak próbálok itt lenni közöttük, mert az ő társaságuk az, amit mindig is kerestem. A bhakták társasága… Szóval nem elfogultságból mondom mindezeket, hanem csak mert kipróbáltam. Ugyan úgy mint mikor az első pohár piát leküldtem, vagy az első spanglit elszívtam. Vagy mikor az első nőt ágyba vittem. Mindre azt mondták, hogy fantasztikus lesz. Ezért próbáltam ki. De elmúlt-. Mind elmúlt-. A piától másnap majd széthasadt a fejem, a spanglitól, meg besokaltam és saját elmém tartott rettegésben. A lány meg elrabolta a magomat, meg össze törte önző és mocskos szívemet…   Ez az igazság. J És ez nem csak az én igazságom, mert ez a tied is…

  Aztán miután már azt gondoltam, mindent kipróbáltam, jött egy új út. Ami az ellenkező irányba visz. Az elmúlás helyett az öröklétbe, az őrület helyett a transzcendentálistudás birodalmába, a szertefoszló illúzió boldogságok szenvedésekkel teli világából a boldogság örök hajlékára.

  Kipróbáltam. Kipróbáltam, mint már annyi mást amire azt mondták, hogy jó lesz. Szóval ez úgy néz ki tényleg működik… Mert látom s tapasztalom.

   Hívás 

  Próbáld ki te is. Most már Győr Újfaluban vagyunk, a falu közösségi házában. Csatlakozz te is. Gyere és engedd, hogy a Harináma-Sankirtan tisztára mossa szívedet. Én is ezt próbálom. Engedni, hogy tisztára mossa… J De ez nem egyik napról a másikra megy. Viszont ki kell tartani, egyik napról a másikra. Mert az út mérföldkövei valóban ott vannak, ahol mondták azok akiket követek. Ennek az útnak a mérföldköveit nagy Ácháryáink lotuszlábainak nyomán lelheted. Keress… De ne ott ahol még úgy tudod, nem járt előtted senki. Mert „ nincs új a nap alatt.”  Ha el akarsz jutni valahová, akkor a legjobb, ha megkérdezed az utat attól, aki járt már ott, ahová készülsz…

  Tegnap, tegnap előtt itt volt velünk Sivaráma Svami maharája. Vele Harinámoztunk a városban. Sajnos nem vagyok képesített leírni, hogy milyen volt. Mert ezt látnod, és tapasztalnod kell… Csak annyit mondhatok, hogy vége lett mindennek és ahogy szokott, elolvadt a világ…

Gouranga!