Menü

Elköltöztünk


  Azóta kb15órát nyomunk a konyhán, meg 4-5-öt alszunk. Nektár.

  Az a helyzet, hogy jó pár embert megviseltek az új körülmények és felszínre jött néhány dolog is. A következménye az lett mindezeknek, hogy páran távoztak, amitől aztán az jött, hogy nekünk kellett az ő munkájukat is elvégezni.

  De nem aggódok, mert ahogyan karatalozni is úgy tanul meg az ember, hogy nem teszi le a hangszert, mikor már fáj a keze, sőt jó párszor ki is kell sebesednie ahhoz, hogy rá álljon a kéz, hogy a mridangát (kétfenekű dob.) már ne is említsem, ugyanúgy van ez a konyhán való ügyködéssel is. (Legalábbis nagyon remélem. J). Vagy  esetleg a különböző fegyverekkel való gyakorlatozással, vagy bármi mással, amit meg szeretne tanulni az ember.

  Szóval ha meg akarok tanulni főzni, akkor be kell vállalnom az ilyen megreccsentő szituációkat is. Mert igazándiból ezek visznek előre. Vagyis főzni tanulok   (Asszem.)

 

  Srimati Rádharáni új konyhája, pedig egyre szebb és varázslatosabb. Mindez pedig az ott tevékenykedő bhakták odaadásának köszönhető. Nagyon szerencsés vagyok, hogy mindezt láthatom. Bár én csak hátráltatom a missziót és csak megtűrnek itt, olyannyira, hogy tegnap inkább elküldtek edzésre (és holnap is mehetek J) de ezek azok a szituációk, amiktől megváltozhat egy szív. Mikor ilyeneket lát és nagyon szerencsétlennek érzi magát a saját feltételekhez kötöttsége végett.

  Kérlek Gkedves Gouranga ments meg engem is.

 

GOURANGA