Menü

Élő szentek társasága.


  Most egy kicsit eltűntem a világ elől.

 
Úgy bizony lemenekültem Krisna-völgybe. Menedéket vettem a kegyes
Brij-bhasiknál (Vrindavana lakói, Rádhe-Syamasundara  oda-adó
szolgáinál, akik tényleg olyanok, mint a minden kívánságot teljesítő
kívánságfák. Bár cseppet sem vagyok alázatos és a meghódoltság is távol
áll tőlem, sőt a jellemem, ahogyan azt már korábban megismerhettétek
rendkívül erőteljesen démonikus vonásokat tükröz, mégis jöhettem ide. A
szent földre.


 
A hirtelen rám zúduló szeretet áradattól néha-néha elszédülve, amit a
rég nem látott bhakták zúdítottak rám a kedvességükkel, a
kitartásukkal, az alázatosságukkal,  próbáltam felvenni a helyi
hangulatot. A fogadtatás amiben leginkább az volt szívet tépő, hogy úgy
viszonyultak hozzám, mintha mi sem történt volna, azaz el sem mentem
volna, bizony néha könnyek szöktek a szemembe. Bár mindig elbújtam,
hogy senki se lássa, mert ugye így egyszerűbb az élet.


 
A hétköznapi halandók világában ha valakivel egy pár hétig nem
találkozik az ember, már akkor gyorsan eltávolodik, és egyfajta
ridegség lesz jellemző az emberi kapcsolatokban. Ez egyébként azért
van, mert Krisna-völgyben élő emberek, nem érdekből, önzésből kedvesek
a másikkal, hanem pont önzetlenségből. az itt élő szentek nem azt nézik
mit kaphatnak tőlem, hanem mit tudnak adni. Amikor pedig olyan emberek
találkoznak, akik csak adni akarnak, nem kapni a másiktól, olyankor
"megolvad" korunk apátiától megfagyott jégvilága.
Szóval az én jég szívemet is megolvasztotta a Krisna-völgyben
élők szeretete. Amitől pedig ez igazán csodálatos az az , …

   … hogy tudtam, hogy így lesz
   Ezért jöttem el ismét ide. Rádhe-Syamasundara csodákkal teli otthonába.

   Gyertek el ti is.   Egy napra, egy hétre, vagy egy életre. Érdemes.

Gouranga