Menü

Előre, vagy hátra?


    Akkor mivel a Jó Istenke ugye mindenható, akkor mindent lát és nem átallja próbára tenni néha az övéit, vagyis azokat, akik az övéinek gondolják, vagy mondják magukat.

  Reggel jappa-időben megint átmentem az ashramába hanyattdőlni és megint csak 9-lett mire magamhoz tértem. Viszont most a múltheti hasonló esethez képes, cseppet sem éreztem kipihenve magam. Na mindegy mondom, mentsük meg a világot, irány Ózd.

  Laksmipati pr-val meg Deadley-val vágtunk neki az útnak és meghökkenve tapasztaltuk, hogy bizony szakad a hó és a szél is fúj. Semmi gáz, gondoltam minden rendben lesz.

  Aztán gyorsan kiderült, hogy a lájtos téli szerkómban jöttem, és kegyetlenül fáztam egész nap. Nagyon „veretős" és kemény nap volt végig és a nektár a legvégén csöppent egy utolsót szélfútta orcámba:

  Az úgy volt, hogy szombaton a tréning után mikor hullafáradtan vissza értem a templomba, ahol csak az én Sanyi cimborám várt, meglepődve tapasztaltam, hogy vacsorára bizony vagy 40-liter zöldség leves van kenyérrel… Mivel kedves elmém valami tartalmasabbra vágyott elkezdte mondani, hogy bizony ez emígyen nincs is rendjén és ezt bizony a világ tudtára kell hoznom. Mivel végtelenül fáradt voltam nem is vitatkoztam vele, csak „kedvesen" kiírtam a faliújságra a konyhában, hogy „Akko' jöjjön mán be aki kitalálta, oszt egye meg." . Szóval akkor nem is tűnt olyan durvának a dolog és igazándiból nem is volt az. (Legalábbis az én gázos értékrendem szerint.)

  Aztán mikor ma ez az ominózus nap után beértem a tempibe szétfagyva mint egy mirelit … Találkoztam Caitanya pr.-val aki mindenféle szentimentalizmus nélkül az ő szokásos amolyan hirtelen olyan, mintha valami jót mondana, de közbe meg nagyon durván cáfol-ban tudtomra hozta, hogy ezzel a tettemmel bizony nem sok örömet okoztam a bhaktáknak és erre bizony itt nem sok szükség van.

  Csak ültem némán és hirtelen lenyeltem a mondatot, amit majdnem megkérdeztem, hogy na akkor ma még bent aludhatok-e, vagy most azonnal csomi és go innét? …

  Aztán ez azért érdekes helyzet számomra, mert még a minap írtam levelet Sivaráma Svami maharájának, hogy végül is kajak gáz vagyok, meg márt 3helyről kirúgtak, mégis valami módon szeretnék a tanítványa lenni és legyen oly kegyes elárulni, vajon mit is kéne tennem. Az ő válasza pedig pont az volt, hogy Caitanya pr. ajánlása neki elegendő…

  Mondtam is múlt héten neki, hogy efféle választ kaptam és Caitanya pr. akkor mint aki a jövőt látja (Mert mondjuk elég komoly személy hozzá, hogy miért is ne láthatná?) azt mondta, hogy jó jövő héten ismét kérdezz rá nálam, ha lesz hozzá bátorságod…

  Akkor csak  a kegyetekért fohászkodom, hogy valamiképp még maradhassak itt Egerben és bár végtelenül ostoba vagyok és a kötőerők komolyabban rángatnak, valahogyan mégis elégedetté tudjam tenni a bhaktákat, elsősorban persze Caitanya pr-t és még tudjam osztani Srila Prbhupáda könyveit.  Ja, meg ha ilyet is lehetne, hogy ne legyek beteg holnapra, mert most asszem kicsit lázas vagyok…  :)

  Hát így haladok, vagy zuhanok. Igazából majd az idő minden kérdésre válaszol…

 Gouranga!