Menü

Emberi szív hogyan dobban?


Igazából annak idején mikor szerzetesnek álltam, akkor abban nagy szerepet játszott életem első szerelme. Akiről már írtam és aki miatt majd egy évig pityeregtem. Szóval úgy gondoltam, hogy soha többet nem szeretném ennyire rosszul érezni magam és ezért úgy döntöttem, hogy akkor nem foglalkozom többet földi társsal, hanem Isten felé indulok.

összetört szív

Hiszen Ő az egyetlen aki elfogad feltétel nélkül, Ő az aki elkísér a halál után is, és benne meg van minden amire csak vágyok, hiszen Ő a mindenható. Aztán eltelt 8 év és bár folyamatosan próbálkoztam a szerzetesi élettel (5alkalom) mindig elküldtek, hogy ez nem nekem való. És nem azért történt, mert megszegtem valami szabály, vagy nem bírtam nő nélkül. Egészen egyszerűen csak a rengeteg szexuális energiát megtanultam elvezetni más kreatív irányokba, amiből edzés, vagy alkotás lett.

Aztán már egy éve nem éltem templomban és szembesültem vele, hogy egyedül nem jó élni, mert hát az ember társas lény. És akkor jött egy lány, aki olyannak mutatta magát amilyet szerettem volna. Persze tudtam legbelül, hogy nem olyan, de nagyon imponált, ahogy törekszik és mindent megtesz, hogy jó legyen nálam.

Aztán végül megkedveltem. Mikor nyilvánvalóvá vált számára, hogy szeretem, akkor fogta magát és elővette eredeti szokásait és természetét, meg viselkedését. Ami nekem nagyon rosszul esett. Ő akkor azt mondta, hogy az igazi szeretet az feltétel nélküli, szóval ha tényleg szeretem, akkor nem számít, hogy ő ilyen igazából, mert az igazi szeretet feltétel nélküli. Akkor írtam a feltétel nélküli szeretetről szóló cikket.

Aztán a probléma megoldó képességem még nem túl jó, mert kicsit sem értek a nőkhöz, így sikerült elég rosszul reagálnom, amitől meg ő ijedt meg. De hát nehezen viselem, ha valaki a pofámba hugyozik, mert azt gondolja, hogy megteheti velem azért, mert szeretem.

És akkor most meg szomorú vagyok. Sírni nem fogok, vagy nem tudok, vagy nem merek, vagy nem akarok, de belül éppen megszakad a szívem. És nem azért, mert nincs többet a lány, hanem azért, mert tudom, hogy mindig szeretni fogom, mint az elsőt. :) És ez kicsit szomorú, meg jó is. És igazából hálásnak kéne lennem, hogy ilyen gyorsan kiderült, hogy miújság a kis fejekben.

De sajnos a szívem nem reagál olyan gyorsan és az érzéseim nem olyan egyszerűen mint egy kardvágás. Tehát az intelligenciám pillanatok alatt képes eldönteni, hogy merre menjen, de a szív az lassabban reagál. Főleg az enyém.

De nem is ez a baj, mert közbe jó volt, meg minden. De az, hogy manapság az emberek azt gondolják, hogy a problémákat nem megoldani kell, hanem besöpörni a szőnyeg alá, vagy elmenekülni előlük az sokkal fájdalmasabb mint maga az érzés.

Bocsánatot kérek azoktól akikben valamiféle más kép alakult ki rólam, de az igazság az, hogy én is csak ember vagyok. És bár igyekszem ezen felül emelkedni, épp most ez van. És nem azért írtam le, hogy sajnáltassam magam, szóval mellőzzük a sajnálkozó kommenteket ha kérhetem, csak gondoltam megfogalmazom ezt az érzést is, hogy milyen is mikor épp megszakad a szívem. :) Meg hogy az ellenségeim örülhessenek. :)

Csak imádkozni tudok, és a te kegyedet kérni, hogy egy nap Istent is ennyire tudjam szeretni és egy nap Ő is ennyire hiányozzon.