Menü

Esik eső Süt a nap


  Keményebb napom volt ma mint szokott lenni. Köszönhetem mindezt a szentimentalizmusomnak…

   Már reggel láttam, hogy érdekes lesz, persze még mindig nem hiszek a felsőléleknek, aki mindig mondja a szívemben, hogy merre menjek, de még mindig a rossz sorba állok a pénztárba hiába  hallom, hogy az előttem lévő úgyis kártyával foglya fizetni azt a 3kiflit. Ilyenkor csak arra gondolok, hogy már megint negatív a hozzá állásom. És mikor mégis így lesz, akkor meg csak látom, na szevasz…

  Szóval nagyon nehezen indultam el, mert egyszer esett az eső, aztán egyszer meg sütött a nap. Szóval fölöltöztem, de mire indultam volna, addigra megint kisütött a nap, aztán ledobáltam a ruhákat, de mire kiértem megint esett… És ezt még így egy párszor eljátszotta velem a Jó Isten, minden ok oka…

H.I.T.GY.

  Végül úgy döntöttem, hogy magammal viszem a zuhé felszerelést is égszakadás esetére. Volt 11is mire neki láttam a missziónak a törzshelyemen. Indításnak beleszaladtam egy „hitgyülis" párosba, akik épp egy cipőbolt leárazását szórólapozták. Persze ezek a fajta keresztények amolyan „vérszemesek", vagyis inkább más egyházakat szapulnak, mint a hitetleneknek próbálják meg hirdetni Isten dicsőségét. El is lépegettem (taijutsu) az ütéseik elől, sőt a finomfizikai kézcsavarásokkal megcáfoltam nem egy érvüket, amitől végül is elég jól össze cimbiztünk, egészen míg valamiért eljutottunk a húsevésig. No de itt már nem engedtem a 108-ból és megelégelve állandó cáfoskodó kérdéseiket, szétkaptam pár mondattal vallásos szentimentalizmuson alapuló filozófiájukat, amit csak távozással bírtak elviselni. (Bár ego-ból, de nyertem. Nem voltam alázatos, de cseppet sem bánom. Mert ha Krisnát szapulják, akkor szabadon engedem mindazt, amit odabent összegyűjtögetek… :) ) Persze elmeséltem nekik, mikor én voltam náluk, a nagy csarnokukba, és hogy teljesen tiszta szándékkal, kíváncsiságból mentem meghívásra, de az átvilágítás és motozás után, körbe vett 5biztonsági őr és kikísértek…

  Mindezek után következett egy gyors felöltözés, mert eleredt az eső. Lecseréltem a kezemben lévő könyveket fóliázottakra, de pár perc múlva megint vissza az egész, mert kisütött a nap…

II:

  Ekkor érkezett a második napi kedvencem. Egy félidős úr, aki napszemüveg mögé rejtőzködve neki állt nyomni a filóját, meg kérdezte, hogy mit csináltunk a lányokkal, mert ő velük szokott nagyon jókat beszélgetni, akár 2órán keresztül is? Bocseszt kértem tőle, hogy most csak én vagyok, mert a maták leléptek Miskolcra. Erre elmondta egy két búját, mire kedvesen mondtam neki, hogy hát igen, ha nincs kapcsolatunk a Legfelsőbb Abszolút Igazsággal kinek neve Krisna, akkor könnyen frusztrált lesz az ember. Erre kajakra kibukott, hogy én mit sértegetem őt? Na mondom ebbe beleszaladtam…

  De ha már itt tartottunk, elkezdtem neki a gyorsan kapodjaalevegőt, kicsitideges monológja félbeszakításával darálni az igazságot, mire még idegesebb lett, majd mikor látta, hogy nem bír félbeszakítani, vagy belém fojtani a szót, hátat meg nem fordított, mert ahhoz túl büszke volt, hogy csak úgy elszaladjon, na akkor pár perc elteltével behiggadt és végül átfordítottam és beszélgettünk egyet. Végül mégis úgy váltunk el, hogy ha nem haragszom, azért ő szólni fog a főnökömnek. Bemutatkoztam neki, hát hogy akkor tudja kire kell tenni a panaszt és elbúcsúztunk egy Gourangával.

  Az emberek nagy százalékával nagyon jókat tudok beszélgetni, de néha-néha be-be csúszik néhány neccesebb ilyesforma eset is… 😉

Város a Város alatt.

  Aztán megint időjárás változás következett és felöltöztem, meg lecseréltem a könyveket fóliásokra.

  Aztán a föl s le öltözés még egy párszor megtörtént, egészen 5-ig, mikor is jött Laci a múltkori fiú, aki a fotót csinálta ugyan itt rólam és pár mondat után megemlítette, hogy ő itt a Város a város alatt kiállításnál a tárlat vezető, és hogy 10perc múlva viszi a következő csoportot. Épp kezdett megint eleredni a zuhé, így elegem lévén a mai napból, kaptam az alkalmon és vele tartottam.

 

  Szóval a török megszállás után az épp aktuális Püspök, már nem akart a várban lakni és úgy döntött, hogy építtet egy palotát. Viszont új lakhelyét itt bányásztatta ki a környéken és ahonnét a kő kijött, ott egy komolyabban hatalmas pincerendszert építtetett. Ő volt aki építési engedélyt adhatott a környéken és mindezt csak abban az estben adta, ha a követ innét tőle rendelték, vagyis a környék házai majd mind ebből a tufakőzetből épültek, míg ő meg a palota egyre gazdagabbak lettek…

  Végül egy monumentális pincerendszer lett belőle, ahol két lovas szekér is elfért egymás mellett. Azt persze mondanom sem kell, hogy az egészben bort tároltak, mivel egy elég nagy területről ide hozták az egyházi tizedként befizetett „adó"bort.

  Aztán államosították, kiürítették és megfeledkeztek róla. Aztán mivel elkezdett beomlani, eszükbe jutott. Elkezdték lebetonozni, de nem szigetelték, így folyamatosan szivárog befelé a víz, ami kimossa a meszet a talajból és a minden felé cseppkő képződményeket hoz létre. (Pár ezer év múlva nagyon komolyan fog kinézni. :) )

 

  A rendszer tulajdon képen több 100km hosszú és az egész város behálózza, sőt a környék falvaival is kapcsolatban volt hajdanán…

 

  Van egy fa is a bazilika mellett egy játszótéren, ami az egyik szellőző nyíláson keresztül kb 10-12m mélyre le eresztette a gyökereit és behálózta a falak egy részét…

Érdekes és hideg hely 😉 …

  Aztán ahogy kiértem a barlangból, már csengett is a telefonom és kedvenc Sensim a seijin dojoból érdeklődött hogy és mibenlétem felől. Ugyan említette, hogy olvasta néhány ninjutsus bejegyzésem, túl ostoba voltam hozzá, hogy a véleményét kérdezzem róla. De majd talán személyesen. Kérdezte, mikor jövök megint Pestre én meg mondtam, hogy remélem minél hamarább…

  Addjátok a kegyetek!

GOURANGA!