Menü

Félelem nélkül


A félelemről…
Mostanában került elő ez a téma, és nem csak a facbookon, hanem amúgy itt is ott is, még tréningen is beszélgettünk róla. Ez az alapvető érzelem egy nagyon érdekes dolog ami valamilyen szinten mindannyinkban ott munkál, míg el nem érjük a lelki tökéletesség legmagasabb fokát.

fight

Mi az a félelem?

A félelem alap esetben mindig valami olyasmit jelent, hogy azt gondolom, valami olyan fog történni, ami miatt szenvedni fogok.  És akkor itt teljesen mindegy, hogy ez finom fizikai (érzelmi, mentális) szenvedés, vagy durva fizikai (testi sérülés, anyagi kár). Az a lényege, hogy valami olyasmi fog történni amit nem akarok, hogy megtörténjen.

Miből indul ki a félelem?
Általában ez az érzés a testi hamis önazonosításból indul ki. Vagyis én vagyok ez a test, és enyém minden ami hozzá tartozik. Minél inkább képesek vagyunk levetkőzni a hamis önazonosságunkat, vagyis a hamis egónkat, annál inkább képesek vagyunk félelem nélkülivé válni. Azonban itt fontosnak érzem megjegyezni, hogy ez nem azt jelenti, hogy akkor  nem félek, vagyis pont az ellenkezője képpen reagálok mint amire számít az aki a félelmet okozza nekünk, vagy ahogy egy átlag ember reagálna a dologra amik esetleg félelmet okoznának neki.

Nézzünk néhány egyszerű, nagyon reális, szemléltető  példát az élet különböző  területeiről:

Jön a cunami…
Otthon ülök és egyszer csak valami furcsa morajlást hallok odakintről. Hát fogom magam kisétálok az erkélyre, és hát látom, hogy jön a Cunami. A 30m-magas hullám, amiről fogalmam sincs, hogy Budapestre miként került, de igazából ez már nem is fontos, hiszen jön és ezen a tényen nem fog semmit sem változtatni az, hogy meg tudom-e tudományosan magyarázni, vagy nem, hogy mennyi az eshetősége annak, hogy épp most itt jön ez az izé felém.

És akkor el kezdek félni, hogy most meg fogok halni, vagy képes vagyok egy esetleges túlélési ösztönre hallgatva lehetséges alternatívákat felvázolni, hogy mivel is töltsem azt a 2-3 percet, ami alatt ide ér egy akkora erő, ami ha abban a helyzetben maradok amiben éppen észleltem a problémát (Vagyis állok az erkélyen) simán a halálomat, ennek az életemnek a végét okozza.

Ha hétköznapi halandóról van szó, akkor természetesen az élet ösztön és az intelligencia elkeveredéséből fog születni nagyon gyorsan néhány lehetséges megoldás, melyek közül az első, hogy Fussunk. :)   Vagyis el kezdek menekülni a probléma bekövetkezése elől. Ebben az esetben valószínűleg el fogok pusztulni, hiszen a félelem egy rossz gondolatot ragadott meg az első felmerülő megoldást, ami ugye az állatias gondolkodás alapvető lépése, hogy ami nem ér utol, az nem fog tudni problémát okozni nekem, vagyis ami nincs, azzal nincs is probléma. Csakhogy ez a probléma sokkal nagyobb, és erősebb nálam, így hiába menekülök, nem fogok tudni kitérni előle…

Na de ha egy kicsit más tudatban van az ember, akkor lehet, hogy eszébe jut elbújni a pincében, vagy legalább felfújni egy gumimatracot, mit tudom én…   Vagy csak simán felismerni, hogy akkor most jön a halál és felkészülni  egyfajta nyugalommal a továbblépésre. Esetleg Krisna-tudat gyakorlói énekelhetik a Mahamnatrát, hamár erre készültek egész életükben.

street fight utcai harc

Valaki rosszat akar nekem…
Aztán van az mikor ugye más élőlényektől félünk, hogy ők okoznak nekünk szenvedést. Vagy bántani fognak, vagy elvesznek valaminket, vagy csúnyát mondanak rólunk stb. Főleg arra szeretnék itt világítani amikor valaki attól fél, hogy nem fogják szeretni, tisztelni és ezen dolgozik. Bár az ha azon dolgozik valaki, hogy szeressék, az egy jó irány talán a lelki fejlődés útján, de ha azon munkálkodik, hogy elérje a tiszteletet, akkor az egy komoly csapda. Mert a tisztelet abból jön, ha nem várjuk el. Minél inkább elengedem, annál inkább fognak tisztelni.  De annál jobban nem érdekel. :)

Na de az élet feldob, olyan szitukat mikor beleragadunk egy szerepbe és annak a szerepnek a sztereotípiáiba. Hogy mondjuk miként viselkedik egy fekete öves harcművész, vagy miként viselkedik egy avatást kapott bhakta, vagy miként viselkedik bárki más aki abban a szerepben játszik. Mert ezek már olyan dolgok amik nem biztos, hogy őszinték. Hiszek benne, hogy szembe kell néznünk a társadalom által elfogadott nézetekkel és mikor úgy hozza az élet, akkor a szívünkre kell hallgatni nem a bevett szokásokra. Különben csak még több félelemben lesz részünk.

Harcművészet edzés

Ilyen például mikor elmegyünk egy Ninjutsu szemináriumra és nem merünk másokkal edzeni, csak azokkal akik a mi dojonkból valók, akikkel egészen eddig edzettünk. Persze a félelem megmagyarázza, hogy miért csak velük, de attól ez még csak félelem marad az ismeretlentől, vagy attól, hogy valaki olyannal találkozunk aki esetleg alacsonyabb fokozatban van nálunk és tőle kell elfogadnunk valamit. Pedig a tanítás jöhet bárkitől. Ha féltjük a saját hírnevünket,szerintünk  jól felépített karakterünket mások szemében, akkor ideig óráig elkerülhetjük az ismeretlentől való félelmet, de előbb vagy utóbb úgy is utol fog érni bennünket ez a találkozás.  Véleményem szerint a harcos attól is harcos, hogy maga választja inkább a kellemetlen dolgokat, minthogy a kellemetlen dolgok válaszsák őt. Vagyis igyekszik mindig minden pillanatban bármire, bárkire készen állni…

Aztán ott lehet a felépített oktatói félelem. pl Jóga
Mi van, ha egy tanítvány aki betéved az órámra és ügyesebb nálam. Mostanában kezd felkapott lenni a Jóga és többféle irányzata. De vannak olyan oktatók akik egészen mást értenek a jóga alatt mint amire a jóga hivatott. Persze 2010 van és el kell adni valahogyan és minden tisztelet azoknak akik ezt az utat járják, de kérem szépen olyan sok mindent elárul valakiről amikor másokat lehúz, mégha konkrét személyek megjelölése nélkül is azért mert mondjuk másként, más adottságokkal gyakorolják a jógát mint ő. Sajnos manapság gyakran találkozni önjelölt mindenféle oktatókkal, akik maguk is mindenféle önjelölt oktatótól tanultak és a saját kis elképzeléseik szerint akarják átadni tudásukat az ősi egyetemes törvények helyett. Persze ők is szenvednek és épp azért viselkednek így, mert félnek és rettegnek attól, hogy nem lesznek elismertek, sikeresek.

És ez minden más dologban is  jelen van, a harcművészetben, különféle lelki utakon egyaránt. Én azért szeretem a harcművészetet, mert ott egyértelmű, hogy  ki a jobb. Ha azt gondolod, hogy te jobb vagy valakinél, akkor menj neki és mutasd meg. Ha meg nem gondolod ezt, és nem is akarod senkinek bizonyítani, akkor nem kell.  Ilyen egyszerű. Na és akkor jöhet, hogy a jógában is van verseny és akkor mutasd meg, hogy milyen sokáig tudsz mondjuk kézen állni egy kézen stb…

joga

Hiranyakasipu, vagy Prahláda maharája útján járok-é?
De itt eszembe jut egy réges -régi történet, melyet a védikus írások mesélnek el. Hiranyakasipuról szól, aki az akkori világ legnagyobb démona volt. Kívülről tudta az összes szentírást, védikus mantrát, meg mindent. Gyakran hívták szertartásokhoz, hogy vezesse ő a mantrák vibrálását. Csak volt neki néhány nem kívánatos tulajdonsága. Méghozzá, hogy imádta a nőket, főleg mások feleségeit és a gazdagságot. Igazából a neve is erre utal, hiszen Hiranya kasipu szanszkrittül azt jelenti, hogy „pihe-puha arany ágy” ami a bölcsek szerint egy jelzés, hogy szereti azokat a dolgokat amik ezzel vannak kapcsolatban.

Na ez a démon, tudta, hogy különféle lemondásokkal különféle hatalomhoz lehet jutni, ezért kitalálta, hogy szeretne az univerzum ura lenni. Olyan ez, mint az edzés. Az edzés és a gyakorlás, az nem más, mint lemondás, vagyis Tapasya. Azért, mert addig míg az edzéssel és gyakorlással vagy elfoglalva, addig is  nem valami mást csinálsz, mondjuk tévézel, meg chipset eszel, hanem azon dolgozol, arra fordítod az energiádat, hogy elérd a célodat.

Szóval Hiranyakasipu kitalálta, hogy egy lábon fog állni (Nemtommijen asana), felemelt kezekkel, hogy felhívja magára a félistenek figyelmét, hogy hallhatatlanságot szerezzen magának. Így is tett és egy hegyen állt, ha jól emlékszem tízezer évig. Az a lényeg, hogy közben nem mozdult meg egyszer sem, csak koncentrált és gyakorolta az ászanát. Persze a világ közben nem állt meg és minden folyt a rendes  medrében, így egy csapat termesz rá bukkant, és elkezdték kajálgatni. Aztán egy hatalmas termeszvárat építettek az idők folyamán a teste köré és szép lassan csontig lerágtak róla mindent. De ő fent tartotta az életét és olyan erő birtokába jutott, hogy már remegni kezdett az univerzum és félő volt, hogy minden elpusztul a hatalmától.

Ekkor megjelent előtte azt hiszem az Úr Bramhá (Az univerzum ura) és megkérdezte, hogy mit szeretne áldásként kapni a lemondásaiért. Erre ő mondta, hogy hallhatatlan szeretne lenni. De Bramhá mondta neki, hogy azt nem tudja megadni, mert ő sem halhatatlan. Erre Hiranyakasipu egy új trükköt eszelt ki, mert nagyon félt a haláltól, vagyis attól, hogy hírhedt pályafutása véget ér. Azt kérte, hogy ne lehessen őt elpusztítani se éjjel, se nappal, se földön, se levegőben, se fegyverrel, se fegyver nélkül, ne tudja őt elpusztítani se állat, se ember, (asszem ennyi). És megkapta…

A lényeg az, hogy elfoglalta az egész univerzumot és lenyomott mindenkit. De rettenetesen félt az Istenség legfelsőbb személyiségétől, Visnutól. Mivel sosem találkozott vele, csak hallotta hírét, hogy neki nagyobb hatalma van, így állandóan parázott, hogy ha ezt meghallotta, és különféle dühkitörései lettek mikor valaki ezt említette neki.

A sors furcsa fintora, hogy született egy fia, aki a lelki önmegvalósítás magas fokán érkezett ebbe a világba, és állandóan mesélt neki, hogy Isten milyen hatalmas és milyen jóságos stb. Hiranyakasipu persze nem bírta elviselni, és félelme rettegéssé, majd gyűlöletté fajult saját fiával szemben és megpróbálta többször is megölni. többféle módon. Persze a fiút kalandos úton mindig megmentette a Hite. Egészen egy utolsó pillanatig, mikor a fater kardot rántott, hogy akkor nem halt meg a mérges kígyók között, nem halt meg mikor ledobta egy hegyről stb, akkor majd ő maga végez vele.

Na de ezt már Sri Krisna az Istenség legfelsőbb személyisége sem nézte tétlenül és megjelent egy oroszlán fejű ember alakjában, hogy se ember, se állat ne legyen, majd  egy templom tornácán, hogy se épületben se azon kívül, napnyugtakor, hogy se éjjel se nappal, a körmeivel, hogy se fegyverrel se anélkül ne, szétcincálta őt.
Természetesen a történet ennél sokkal élvezetesebb és sokkal szebb az eredeti verzióban, de a lényeg amit mondani szeretnék az elmesélésével az az a mentalítás amivel Hiranyakasipu rendelkezett. Először is a valaha élt talán legügyesebb és legnagyobb tudású jógi volt. De nem tudta elengedni az ő a király fílinget és végül Krisna személyesen jelent meg és pusztította el…

Star Wars
Yoda mester is azt mondja a SW-ben, hogy nem szabad félni, mert a félelem rettegést szül, a rettegés gyűlöletet, a gyűlölet pedig háborút.
Ha képesek vagyunk figyelni magunkat, a gondolatainkat, és el tudunk vonatkoztatni a légzésünktől, aminek a figyelése csak az első számú lépés ezen az úton szerény véleményem szerint és csupán arra szolgál, hogy megértsük a saját elménk kusza fonalát, vagyis azt, hogy jobb rögzíteni egy biztos pontra, mint például a Hare Krisna mahamantra vibrálására, mint megpróbálni állandóan ürítgetni. Hiszen a mahamantra az minden. És ahol minden ott van, ott semmi semmi más nem lehet jelen. :)
meg ilyenek…

Vagyis hiába okos valaki és hiába van sok követője és hiába sikeres anyagi téren, mert ezek a dolgok egy cseppet sem számítanak a lelki önmegvalósítás útján. Sőt… Tehát abból, hogy az ember mit gondol másokról, hogyan áll hozzá másokhoz milyen véleményt mond, főleg milyen hangulatban abban benne van minden amit a lelki önmegvalósítás útján elért. :)

a félelem maga

Harcművészet

Hallottam olyan érveléseket, hogy a küzdősport is arra jó, hogy legyőzzük a félelmeinket. De szerintem a küzdősport az csupán arra jó, hogy bemagyarázzuk magunknak, hogy már nem kell félnünk. Attól, hogy valaki fel megy a ringbe és ott szét tud verni egy másik embert bizonyos szabályok betartásával, úgy hogy előtte bemelegített, meg begyúrták, meg drukkolnak neki, meg van bíró aki eldönti, hogy jó-e, meg ismeri az ellenfelét, sőt talán már látta is verekedni, attól még szerintem ugyan úgy benne marad a félelem.

Azzal az érzéssel, hogy legyőzünk másokat nem lehet legyőzni a félelmet. A Félelmet meglátásom szerint a halálra való felkészüléssel lehet legyőzni, hiszen talán ez az az érzés ami az összes fajta félelem közül a legnagyobb. Mikor valaki ezt az utat járj, akkor az élet minden pillanatára készül, nem egy előre lebeszélt küzdelemre, hanem pont azokra amikre nem várt és amikre nem számít, és amik könnyen az életébe kerülhetnek. Ez egy másfajta életvitel és egy másfajta nyugalmat ad, egy másfajta félelem nélküliséget, ami abból fakad, hogy hát nem baj, ha itt és most meg kell halnom, hiszen egész életem folyamán minden tőlem telhetőt megtettem, hogy itt és most az általam hozható maximumot tudjam nyújtani.

Egy küzdősport ezt nem tudja megadni, hiszen ott mindig csak a következő mérkőzés és ellenfélre koncentrál az ember és a nem várt szituációkban általában nem képes úgy reagálni ahogyan egy harcművész mondjuk. Nem is beszélve arról, hogy az összes küzdősport (tisztelet a kivételnek) elvesztette eredeti mondanivalóját és így mára csupán egy eladható termékké vált. Vagyis a belső úttal nem törődnek a legtöbb esetben. Amivel azt akarom mondani, hogy főleg az anyagi  világ kettőssége szerinti megjelölések élnek, vagyis győztesek és vesztesek vannak.

Ninjutsu, harcművészet, önvédelem

Nálunk Ninjutsu edzésen épp ezekre a dolgokra igyekszünk felkészülni. Persze ez nem megy egyik napról a másikra és inkább lépések vannak, amiket el lehet, el kell érni a különféle fokozatokkal együtt. Azaz nincsenek gyors, bárki számára könnyen elsajátítható konzerv megoldások minden szituációra, hanem inkább olyan elvek és azok tanulmányozása, alkalmazásának az elsajátítása van, melyekkel bárki képes lesz megvédeni magát, vagy akár szeretteit, de ha mégse, akkor is úgy tud a halál szemébe nézni félelem nélkül, hogy én mindent megtettem…

Természetesen a cél nem a halál, sőt Ninjutsu épp a túlélésről szól, ez a túlélés művészete. De ezzel az apró hozzáállásbeni különbséggel, hogy igen is az utcán te is bármikor meghalhatsz egészen más szintjeit lehet elérni a gyakorlásnak, egészen más tudatosság fejleszthető, mintha valaki csak mondjuk azon dolgozik, hogy egyre erősebb, izmosabb, hajlékonyabb, meg ütőképesebb legyen.

Vagyis egy idő után észre veszed, hogy már nem te vagy az aki fél a sötét utcán, meg a sötét pincében… XD

Amúgy épp októberben indítunk egy 3 hónapos Intenzív Alapfokú Ninjutsu Önvédelmi Tanfolyamot a TanVeremben aminek hamarosan jelentkezem a részleteivel…