Menü

Fesztiválról-fesztiválra


   

  Véget ért a kétféle fesztivál, (Tokaj, Balcsis) és egy pár napot eltöltöttünk Veszprémben harinámozva,  ahol az épp ekkor esedékes Utcazene fesztivál volt. Mindenfelé kis színpadok az egész városban és rajta félig, vagy egészen részeg utcazenészek, a magasan kvalifikálttól egészen a legaljáig, ahogyan az már csak lenni szokott egy ilyen mindent-belé rendezvényen.

   Jó pár ismerősöm rendszeres meghívott vendége ennek a mulaccságnak, merthogy annak idején ismertem egy pár ilyen utcai muzsikust, akik nagy rutinnal próbáltak  bevezetni a „szerelem, szex, rokkenroll” rejtelmeibe, több s kevesebb sikerrel. Néhányukkal találkoztam is, de csak egy jött oda a harinámhoz, egy laza kezezésre.

   Rájöttem viszont egy nagyon fontos dolgot, hogy az Úr Caitanya, vagyis más néven az ÚR Gouranga, Ő nem más, mint az utcazenészek Istene, hiszen, több mint 500 esztendővel ezelőtt Ő személyesen vezette be Isten szent neveinek a Hare Krisna mahamnatrának a nyilvános akár utcán is történő éneklését, mely hagyományát, akkor most mi magunk is követjük. Sőt arra is rájöttem, hogy igazából most is azt csinálom, mint amit egy utcazenész, hiszen megyünk egyik városból a másikba és az utcán zenélünk. Csak ez más, mert ez már nem a fent említett 3elv fényében, hanem pont azok ellen történik, vagyis az alkohol a drogok és az erőszak ellen… JAYA   LÉPNI KELL! 

 

 

   A fogadtatás is vegyes volt, ki örült ki dühöngött, ki hozzáigazította muzsikáját, ki megpróbált hangosabban szólni… Gondolom nem kell mondanom sem, hogy melyikre gondolok úgy mint egy igazi zenészre és melyikre úgy mint egy parányi tehetségére végtelenül büszkének levő kis incifinci féregre. 😉

 Krisna-völgy a menedék   Végül elindultunk végre  Krisna-völgybe.

  Mert az igazsághoz hozzá tartozik, hogy szétcsúszott elmeállapotban leledzettem egészen ezen idáig. A kéthetes fesztiválturné, ahol az Úr kegyéből megnyertem a Pokolban nyitott templomaink éjszakai őrségét megtette a maga hatását. Ott még annyira nem vettem észre és nem is lehetett érezni, hiszen általában az elme csak szép lassan áll át dolgokra, mondhatni ha ma erőfeszítést teszek a figyelmes jappázásra, akkor holnap lesz jó a Krisnatudatom, vagy valami ilyesmi… 

  Magyarán mondva mikor eljöttem e fesztiválokról, ahová tulajdonképpen rendesen beköltöztünk GopiKrisna prabhuval, utána tapasztalhattam meg az ottani létformákba rekedt emberek nektári társaságának és az egész este zakatoló szomszéd kuplerájszínpad közelségének áldásos hatásait. (Amit amúgy mielőtt még Krisnás lettem is csak 3napig bírtam maximum.) 

  Napközben még nem volt gond, viszont mikor odaátra, az álmok birodalmába vetődtem, akkor bizony megnéztem egy két filmet. Majd 6 napig olyan őrültségeket álmodtam, hogy arra ébredtem, hogy rendesen zokogok, mint egy gyerek és fel kellett kelnem kimenni, nehogy felébresszem a többieket, hogy a többiről már ne is tegyek említést…

  Nem volt semmi más a szenvedések óceánjában, csak a remény, hogy hétvégén Krisna-völgyben Sri Sri Rádhe-Syamasundara kegyéből helyre áll a rendszer és elmém abbahagyja végre inteligenciám kínzását.

 

  Sikerült. Végül is a Bhajan csapatban nyertem szolgálatot Purusa Sukta prabhu oldalán, vagy épp Guna Grahi prabhu mellett, és nem volt semmi más dolgom egész nap, mint énekelni a szent nevet, hol a színpadon, hol mellette. Sőt vasárnap reggel Atula Krisna prabhu kegyéből, még egy hajnali harinámot is vezethettem.

 

 

Tribhanga prabhuval egy kis gabonacsépelés után, a cséphadarókkal…

 

 

Anthardi prabhu portré

 

  Az Új Vrajadhámai bhakták kedves figyelmessége, az általuk teremtett légkör, a nektári prasadamjuk, az ott élő tehenek teje, és még sorolhatnám a sok-sok csodát ami mind-mind ezen a földön terem, végül is beváltotta a hozzá fűzött reményeimet és ha komoly bhakta nem is lettem, még egy darabig csak kihúzom valahogy… :)

 

DOJO

  Persze ahogy helyre állt a rendszer, egyből megpattantam mindenféle szolgálat elől, hogy végre elmehessek tréningre a gyöngyösi Kaibotan Dojoba, ahol a szokásos feeling várt és ami után végre újra úgy érzem, hogy van értelme élni… ;D

 

 A kegy  Sri Sri Rádhe-SyamasundART -tól

 

GOURANGA!

😉