Menü

Fokozat Vs Élet-halál küzdelem


Régóta gondolkodom azon, hogy meg írjam-e ezt a bejegyzést vagy ne. Főleg azért, mert az ilyen magánvéleményemet elmondom őszintén nagy port szoktak kavarni. Főleg a szívekben, és főleg azokban a szívekben, akik nem tudnak őszinték lenni magukhoz, vagy nem tudják elengedni azt, hogy valakinek valami más a véleménye róluk, mint amit szeretnének. Elsősorban ezt a bejegyzést azért írom, hogy megosszam barátaimmal és edzőtársaimmal a gondolataimat, valamint megtaláljam vele azokat az embereket akik hasonló mentalítással rendelkeznek és egy nap együtt edzhessek velük.

Hatsumi Sensei fighting

Vagyis nem áll szándékomban megbántani senkit sem és nem azért írom ezt a bejegyzést, hogy magamat fölé helyezzem valakinek, vagy bárki mást lehúzzak, vagy magamat tegyem egy alárendelt szerepbe, hanem csupán úgy érzem, hogy elérkezett az idő ahhoz, hogy ez így megszülessen.

Miért is Ninjutsuzok?

Én azért kezdtem el Ninjutsut gyakorolni, mert régóta kerestem egy olyan irányzatot, ami hasonló képpen gondolkodik mint én. Illetve én sem gondolkodok teljesen így még, de ebbe az irányba szeretnék haladni mindenképpen amíg ebben a világban tengetem létezésem tarka pillanatait. Vagyis azt gondolom, hogy ez a világ egyre durvább, agresszívabb és erőszakosabb lesz, vagyis egyre nagyobb az esélye annak, hogy bele keveredjen valami kis csetepatéba, vagy akár komolyabb küzdelembe az ember. Nem rég volt az első, meg a második világháború, és a szomszédban is alig egy évtizede mészárolták emberek egymást. Ezen kívül hiszek benne, hogy aktív tevékenységgel lehet az egész emberiséget mozdítani a jó irányba, amely jó irány sokszor ütközik olyan érdekekbe, akik azt gondolják, hogy az nem jó irány, mert nekik nem olyan jó, mert nem tudják úgy kihasználni, manipulálni, megvezetni az embereket.

És a legtöbbször embereket bíznak meg vele, hogy tartassák be az érdekeiket, akik aztán nem foglalkoznak azzal, hogy mi az igazság, kinek mire van érdeke, mivel megy előbbre a világ, csak nekik azt mondták, hogy itt ennek kell történnie, vagy ennek nem és cselekszenek. Ilyenkor pedig jól jön, ha az ember képben van azzal kapcsolatban, hogy milyen is igaziból harcolni, küzdeni védőfelszerelés nélkül, olyan ellenfél ellen, aki komoly sérüléseket szeretne okozni, vagy akár az életedet akarja elvenni…

Hogyan is Ninjutsuzok?

Igazából minden pillanatban igyekszem figyelni, tanulni és gyakorolni. Több s kevesebb sikerrel össze is jön… Mindig azt nézem, hogy mi a hatékony, mi az amit be tudok építeni alkalmazni tudok, hatékonynak, vagy jó elgondolásnak tartok egy adott szituációval kapcsolatban. Igazából mindig mindenkit meghallgatok. És mindig mindenkinek megpróbálom megérteni a mondandóját. Sok városban jártam sok dojoban edzettem és mindenhol sok emberrel találkoztam akik mind különálló egyedi személyiségek voltak mind. Innentől fogva mindegyikükkel másként kellett tréningezni, mindegyiküktől mást tanultam.

Fokozatok

Engem soha nem érdekeltek a fokozatok. Igazából soha nem foglalkoztam azzal, hogy milyen öv van a derekamon és csak nevetek legbelül mikor valaki a fokozat alapján edz velem, vagy gondol rám, vagy másokra.  A fokozatok jók. Kellenek. Visszajelzések arról, hogy az ember hol tart éppen. Csak nem szabad elfelejteni, hogy a fokozat, a rang, az övszín nem fog megvédeni senkit sem az utcán. Főleg egy esetleges támadót nem fog érdekelni, hogy téged hogyan tisztelnek mondjuk a Bujinkanban (A Ninjutsu Világszervezete)

És ha így nézem, Magyarországon azok közül akik Ninjutsuval foglalkoznak, körülbelül két kezemen meg tudom számolni, hogy hányan vannak azok, akik mondjuk elképzelhető, hogy egy küzdelemben tovább tartanának pár másodpercnél (és nem kéne hozzá az összes ujjam). Vagy inkább más megközelítésből úgy mondom, hogy ennyien vannak azok, akikre azt merném mondani, hogy ha van valami szituáció, akkor bátran harcolnék velük, mert tudom, hogy van eszük, tudásuk, akaraterejük és állóképességük is ahhoz, hogy küzdeni tudjanak. Vagyis harcosok.

A Magyarországi Bujinkan története folyamatosan alakul és változik. Most szerencsére béke van meg szeretet. Most kicsit kezd elmozdulni a harcbűvészet irányába, vagyis emberek olyan fokozatokkal szaladgálnak, ami az én felfogásom és értékrendem szerint nem reális. De ez igazából annyit jelent, hogy én nem adtam volna nekik. Mindettől függetlenül tisztelem a rangjukat és így állok hozzá… Azt gondolom, hogy a fokozatok rangok annak szólnak, hogy mekkora technikai tudással rendelkezik az illető, vagy milyen régóta edz, és nem annak, hogy milyen harcos-ő…

A furcsa inkább az, mikor jön valaki, hogy akkor ő már volt Japánban, meg meg van az 5.-danja, vagy csak simán fekete övet hordhat már, vagy elgurult a vágás elől és akkor nagyon tudja már, hogy mi újság. Igazából a békesség kedvéért nem szoktam vitatkozni ezekkel az emberekkel, és ha velük kerülök párba, akkor hagyni szoktam, hogy had mondják a magukét, meg sűrűn bólogatok, valamint nagyra elkerekedett szemekkel tudásra szomjasan figyelek rájuk, nehogy megsértődjenek. Mert ők aztán igazán elhitték, hogy mi van már…

Szerencsére van az ellenkezőjéből is, akik nem zavarodnak meg a magas fokozatoktól, hanem képesek ugyan úgy okosan gyakorolni, edzeni tanítani és nem a rangjuknak megkövetelt hamis tiszteletet várják el, hanem csak mint egyik ember a másikkal, egyik harcos a másikkal gyakorolni, együtt tanulni.

Mindettől függetlenül a fokozatok fontosak. De nem jelentenek semmit. Dean Rostohar senseihez szoktam harcot tanulni járni, meg néhány másik Sihan, vagy magas fokozatú ember szokott úgy és olyat mutatni, amit egy az egybe igyekszem átvenni. Na meg természetesen azok, akikkel nap mint nap együtt edzhetek, gyakorolhatok a Bujinkan Seijin Dojoban.  A többi dologra többnyire már csak mint érdekességként vagyok kíváncsi, mert általában kevesen gondolkodnak úgy, hogy az ellenfél nem hülye és meg akar ölni. Vagyis ha valamit tanulunk gyakorlunk, akkor nem csak táncolgatni, meg balettozni kell körülötte, ő meg hajlong mint a nád a szélben, hanem igen is ott kell lenni a dolgok mögött úgy, hogy abból bármi lehet…

Mi van Japánban és mit tanít Hatsumi Sensei?

Azt gondolom, most amikor ezeket a sorokat írom, meg már jó ideje, hogy Ninjutsuban igen is ölni tanulunk. Vagyis azt tanuljuk, hogyan legyünk képesek arra, hogy ha nincs más választásunk, akkor képesek legyünk megölni valakit, vagy mi magunk készen álljunk úgy harcolni, belemenni egy küzdelembe, hogy akkor itt most véget érhet a mi életünk is. Vannak akik természetesen erősen ellen állnak ennek a filozófiának, vagy azt próbálják mondani, hogy nem ez a Ninjutsu. És igazából teljesen igazuk van. Mert a Ninjutsu ennél sokkal magasabb rendű és  színesebb. Ez amit leírtam, hogy igen is meg kell tanulnunk ölni, vagy el kell sajátítanunk a képességet, hogy el tudjunk törni egy kart, nyakat, ki tudjunk nyomni egy szemet stb, ez csak az első állomás a Ninjutsuban. De egy olyan állomás, amit ha valaki kikerül, akkor rá nyomja az egész bélyegét a hátralévő tanulására. Valahogy a különbséget egy pénzügyi példával tudnám szemléltetni. Hogy az egyik befektető beteszi a vagyonának 50%-át és úgy áll hozzá, hogy akkor ha sikerül megdupláznia, akkor milyen jó lesz, de ha meg elbukja, akkor sem baj, mert van félretett pénze és így vezeti a vállalkozását. A másik pedig befekteti az egész vagyonát és minden idegszálával azon van, hogy sikeres legyen a vállalkozása, mert különben csöves lesz teljesen. A példa természetesen lehet, hogy nem teljesen tökéletes, de igazából azt gondolom, hogy aki úgy gyakorol, hogy itt ő igen is meghalhat, vagy ő megölheti a másikat, az sokkal másabb szintre fog eljutni ugyan annyi idő alatt, mint az, aki csak úgy gyakorol, hogy lenyomja, elessen, el tudjon szaladni.

Mind a kettő jó, mind a kettőt érdemes gyakorolni (Naná, jobb mint otthon ülni) de ha az élet úgy hozza, és adja az Istenke, hogy ne hozza, de ha mégis úgy hozza, akkor  én az szeretnék lenni, aki végig úgy gyakorolt, hogy ölhet, vagy meghalhat és a bizonyos szituációk közben tisztában legyek vele, hogy hol tudok ölni, és hol van az én testi épségem, vagy életem veszélyben, mikor kell oda figyelnem.

Miből fakad ez a különbség!

Ez a különbség belülről jön. Ha valaki minél több dolgot hajlandó megtenni és bármekkora energia mennyiséget hajlandó belefektetni abba, hogy ne ő maradjon alul, akár még az életét is kész ezért kockáztatni, akkor tudatos arról, hogy ha ő ilyen, akkor lehetnek még mások is ilyenek. És valaki minél „aljasabb, alávalóbb” trükköket is kész alkalmazni, annál inkább fog úgy gondolkodni, hogy az ellenfél is képes lehet erre, hiszen én is simán megtenném.

Vagyis igazából mindenki saját maga ellen készül fel…

És amikor valaki azt mondja, hogy szerinte ez a ninjutsu, valaki meg azt mondja, hogy szerinte meg az, vagy azt mondja, hogy Hatsumi sensei ezt tanítja, meg azt, valahol máshol, meg látszólag épp az ellenkező szemléletet tanítják, akkor az egyik képes azonosulni mind a két szemlélettel, de a másik nem képes azonosulni azzal aki élet-halál harcot gyakorol. Én igyekszem a második kategóriába tartozni, aki bár reméli a legjobbat, azért a legrosszabbra készül. Vagyis a legrosszabb ami történhet, hogy háború lesz, ahol nincsenek szabályok, törvények, csak élők és halottak…

Nálunk a Bujinkan Seijin Dojoban hasonlóan gondolkodunk a harcról és hasonlóan edzünk. Ezért is itt tanulok és tanítok én is. De ez itt természetesen az én saját magánvéleményem, senki másé…

Januárban indulnak az új kezdő csoportok, és ha úgy gondolod, hogy az új évvel érdemes új életet is kezdened, akkor sok szeretettel várunk.

Részletekért katt ide:

http://ninjutsubudapest.com/

De ha még mindig másként gondolnád, akkor egy rövid kis videóval szeretném szemléltetni, hogy az elmúlt 1000 évben, miféle és mekkora fegyveres konfliktusok alakultak ki a földön…