Menü

Futurmissionary eltávozása


Meghalt a gép
a kép csakillusztráció

A gépem meghalt. Ezért a héten nem nagyon voltam online. Hanyagoltam a netet is meg a blogot is. Bocs.

Úgy néz ki sikerült egy másikat szereznem, amolyan ideiglenes
megoldásképp, de ez meg még nagyon makrancos és nem sikerült még
teljesen betörnöm. Hamarosan viszont olyan lesz mint egy kezesbárány és
akkor aztán újra ontom majd az okosságot a világhálóra. Legalábbis
nagyon remélem.

Addig is kérlek légy türelemmel és drukkolj, mondjuk különféle inspiráló kommentek formájában. :)

Innen csak törzs harciszerzi olvasóknak ajánlom tovább

Futurmissionary alias Futy

2004-ben került hozzám és lett onnantól hűséges társam. Egy jó barátom, aki mostanában különféle nőügyek miatt egy másik utat jár adta nekem ajándékba, hogy prédikáljak vele az interneten, illetve, hogy zenét készítsek rajta.

Akkoriban egy lakatlan épületben laktam, ahol nemhogy internet, de sokszor villany meg víz sem volt. Ott edzegettem csendesen, míg az objektum védelméről szóló misszió véget nem ért. Ő abban az időben csak az ágyam mellett lapult csendesen alázatosan a dobozban. Visszahúzódva figyelt és ismerkedett velem, hogy mikor elérkezik az ideje jól tudjon szolgálni.

Aztán igazi társammá, segítőmmé akkor vált mikor Vissza költöztem a családi házba és onnan netezgettem meg írogattam a blogot. Ettől az időtől fogva már jobban része volt az életemnek, és ahogy kanyarodott változott minden velem tartott mindenüvé. S bár a különböző időszakokban néha csak távkapcsolat volt a miénk. (Főleg mert nem lettem ne tfüggő. :) azért egyre jobban összehangolódtunk. Ő csendben csinálta amit mondok és ez így jó volt neki is és nekem is.

Néha persze megmakrancosodott és akkor venni kellett neki ezt azt, de úgy alapjában véve jó társ volt és mindet megtett amit csak elvártam tőle a képességeihez mérten. Persze a teljes igazsághoz hozzá tartozik, hogy nagyon oda-adó volt  és sokszor minden energiáját beleadta, hogy elégedetté tegyen és segítsen a szolgálatomban. Egyszer például, bár egyáltalán nem erre volt a legalkalmasabb mégis megcsináltunk együtt egy videót, aminek a bhakták (meg én is) nagyon örültek, de pár napra rá kiderült, hogy annyira hajtott, hogy majd nem belehalt.

Ekkor kellett egy alaplapot cserélni benne, meg néhány ramot, de aztán onnantól még sok-sok közös projektet kiviteleztünk együtt…

Kapcsolatunk tavaly év elején mélyült el igazán, mikor elkezdtem online marketinggel foglalkozni és ebben dolgozni. Innentől gyakorlatilag napi 8-10 órát együtt voltunk és barangoltunk a világ minden részén. Több mint 1000 bejegyzést készítettünk el, melyekbe számtalan képet, videót biggyesztettünk együtt, hogy örömed leld abban ami időt együtt eltöltöttünk.

Mostanában már úgy működött, mintha a végtagjaim meghosszabbítása lenne és igazából teljes mértékben tudtam, hogy mikor mit szeretne, mikor mit bír és az élet mely területén mit várhatok el tőle. Szóval az utóbbi fél évben voltunk együtt igazán.

Aztán ahogy az már csak lenni szokott, az idő eljárt felette is és a folyamatos technikai fejlesztéseknek és a növekvő gépigényeknek hála szép lassan megöregedett és egy halálos vírus végleg megadta neki a kegyelem döfést…

Szóljon hát itt egy dal, egy harmónia, illetve egy filmrészlet Futurmissionary alias Futy(Csak így hívtam őt) emlékére, aki oly sok titkomat ismeri, aki velem volt jóban rosszban, meghallgatta örömöm bánatom és még abban is segített, hogy veled megoszthassam őket.  Akivel együtt olvastuk a leveleket amiket tőled kaptunk és együtt gondolkodtunk, hogy miről beszéljünk itt a blogban, hogy szebbé és jobbá próbáljuk tenni a világodat. Búcsúzzunk együtt tőle békében és a múlt ahogy együtt utaztunk a világhálón, bejárva az egész bolygó mindenféle titkos zegzugát, éljen tanulságos emlékként szívünkben. Én hálásan köszönöm neki az elmúlt időt, hogy létét velem töltötte el…

Halk duruzsolása most már csupán emlék.

Futurmissionary ki Jaya!