Menü

Gifts


Ajándék a szellemnek

Hétfőn voltam mesterszakácsnál Aikido tréningen. Az első pillanattól az utolsóig tanultam. Olyan
dolgokat, amiket eddig is tudtam, de hajlamos vagyok róluk megfeledkezni. Ami a
legjobban tetszett, hogy „Mikor meghajolunk, minél mélyebben és minél hosszabban
tesszük ezt, annál nagyobb tiszteletet fejezünk ki vele…”

Egy órás volt a
tréning, de hazafelé nem bírtam sietni, csak egyfajta nyugodt elégedettséggel
sétáltam az útON. Az edzésen végig nagyon tudatosnak kellett lenni, úgy folytak
az események szépen harmóniában, de mindenképpen egy megfelelően dinamikus
ritmusban, és ez elég kimerítő tud lenni. De nagyon hasznos a jövőre
tekintettel. Majdnem 10percenként partnert cseréltünk és egy egészen más
testalkaton kellett gyakorolni az adott technikát, mint nálunk Ninjutsun.
Ráadásul, csak egy fiú bukott ki azon, hogy nem megyek le neki automatikusan a
földre, mikor csinálja rajtam az akciót, a többiek viszont úgy ahogy azt kell,
inkább elkezdték kutatni, hogy mi az ami miatt nem működik. Nagyon nyitottak és
pozitívak voltak és ez nagyon inspiráló volt nekem is. A sensei pedig, aki a
tréninget tartotta készségesen és mindenféle erőlködés nélkül megmutatta nekem
a technikát, bármikor csak kértem. A legjobban egy nagydarab senseit bírtam,
akivel 2szer is sikerült össze állnom a tréning folyamán és akitől ajándékba
azt kaptam, hogy sok minden apróságra hívta fel a figyelmemet…

Ajándék a léleknek

Aztán kedden
találkoztam egy debreceni ismerősömmel, akivel még Sankirtan közben ismerkedtem
meg és akivel elmentünk megnézni a Csillaghegyi templomot, Dayal Nitay Vijaya
Gouranga rezidenciáját. Aztán elnéztünk a Govindába, ahol lett egy imalánca és
a Deáktéren, mielőtt indult volna haza, egy padon ülve jappáztunk egy kört,
közösen. Nem rég járt Isztambulban és hozott nekem egy ottani imaláncot egy
ottani templomból, amin Allah szemei vannak…

Ajándék a szellemnek, a léleknek és a testnek…

Estére meg mire
hazaértem a kirándulásból, egy csomag várt az íróasztalon, amit jó barátom Csaba
sensei küldött Gyöngyösből nekem a Kaibotan dojoból a következő kis levélkével:

Kedves Ádám!

Szerettem volna az
övet személyesen átadni, de mivel Gyöngyösön nem lehetett kapni, így Bpestről
kellett hozatnom, és sajnos nem ért ide időben.

(Remélem ez nem lesz
kicsi, mint a debreceniek zöld öve. :) )

Örülök, hogy
megismerhettelek, és nagyon remélem, hogy fogunk még együtt edzeni!

Osu!

Hari Gouranga!

Üdvözlettel: Boros Csaba


Szóval efféle
ajándékokat kaptam a napokban, amikből a délutáni napfényben egy hirtelen
ötlettől vezérelve, megszülettek ezek a kis „pillanatkompozíciók”

 

black zone

Köszönöm nektek barátaim, hogy efféle dolgokkal csaljátok be a napsugarakat kőkeményre fagyott jégszívembe… :)


Gouranga…