Menü

Gondolatébresztő gondolatok


Sokszor meg vagyunk győződve arról
, hogy az életünk jobb lesz, ha Férjhez megyünk, megházasodunk, ha
megszületik az első gyerekünk, vagy ha megszületik a második. Aztán meg azért
vagyunk frusztráltak, mert a gyerekek túl kicsik még ehhez, vagy ahhoz, és azt
gondoljuk, hogy a dolgok jobban mennek majd, ha felnőnek. Folytatásként kamaszkori
viselkedésük miatt vagyunk elkeseredettek. Meg vagyunk győződve arról, hogy
boldogabbak leszünk, mikor ezen a korszakon túljut.

Azt gondoljuk, az életünk jobb lesz, ha partnerünk megoldja a
problémáit, ha végre kocsit cserélünk, ha csodálatos nyaralásaink lesznek, ha
nem kell dolgozni. De ha most nem kezdünk el boldog és teljes életet élni,
akkor mikor? Mindig lesznek különböző nehézségeink.
Legjobb ezt elfogadni és elhatározni, hogy boldogok leszünk, akármi történjék.


Alfred Souza mondta: Sokáig abban a hitben éltem, hogy a valódi, igazi
életem még csak most fog elkezdődni és az ehhez vezető úton mindig voltak
megoldásra váró akadályok:gúnyos meg nem értettség, időigényes tennivalók, még
nem törlesztett kölcsönök. Aztán kezdődik a valódi élet! Végül megértettem,
hogy ezek az "akadályok" maga a Valódi élet.
Ha ily módon elfogadjuk a dolgokat, az segít megérteni, hogy nincs egy
olyan módszer, ami a boldogsághoz elvezet, mert a boldogság maga a módszer.
Következésképpen élvezzük ki az élet minden pillanatát és élvezzük még annál is
jobban, ha megoszthatjuk egy számunkra kedves emberrel a ritka pillanatokat és
emlékezzünk rá, hogy az idő nem vár senkire

Így akkor biztosan nem fogunk arra várni, hogy majd ha vége lesz az
iskolának, majd ha elkezdődik az iskola, majd ha lefogyok 5 kg-ot, majd ha
sikerül felszedni 5 kg-ot, majd ha gyerekem lesz, majd ha végre kirepülnek a gyerekek,
majd ha dolgozni fogok, majd ha végre nyugdíjba megyek, majd ha férjhez megyek,
ha végre elválok.

Nem várjuk a péntek estét, a vasárnap reggelt, az autócserét, a
házvásárlást. Sem a tavaszt, a nyarat, az őszt, a telet, sem az élet végét és
egy újjászületést, hanem eldöntjük magunkban, hogy nincs az életben jobb
pillanat a boldogságot "elkezdeni", mint ez a pillanat. Az életöröm és
a boldogság nem úti célok, hanem maga az utazás.

 

Próbálj meg válaszolni
ezekre a kérdésekre:


sorold fel a világ 5 leggazdagabb emberét!


sorold fel a világ 5 legutóbbi szépségkirálynőjét!


sorolj fel 10 Nobel-díjast!


sorolj fel 5 Oscar -díjas színészt!

 


Hogy megy? Rosszul? Ne aggódj! Senki sem emlékszik úgy a tegnap
legjobbjaira. A tapsviharok elmúlnak, a trófeák beporosodnak, a győzteseket
elfelejtjük.


Most ezekre a kérdésekre próbálj válaszolni:


sorolj fel 3 jó tanárt, aki segített neked azzá válni, aki lettél,


sorolj fel 3 barátot, aki a nehéz időkben melletted
állt,


mondj olyan embert, aki azt éreztette veled, hogy
különleges vagy,


sorolj fel 5 embert, akikkel szívesen töltöd az idődet!

 


Hogy megy? Jobban? Azok az emberek, akik az életünket különlegessé
teszik, nem feltétlenül a leggazdagabbak, vagy a legnagyobb díjak nyertesei.
Viszont aggódnak értünk, törődnek velünk és mellettünk állnak minden
helyzetben. Töprengj el rajta egy pillanatra, milyen rövid az élet! Te mit
akarsz tőle? Ki vagy Te? Ha megengeded, segítek válaszolni erre a kérdésre.

Valószínűleg nem vagy a nagy- és közismert hírességek egyike, de olyan
ember vagy, aki miatt ezt az üzenetet ide biggyesztettem!


néhány évvel ezelőtt a Seattle-i paraolimpiai játékokon 9 atléta (akik mind
mentálisan, vagy fizikailag sérültek)
felálltak a 100 méteres futás startvonalához. A pisztolylövés felhangzásakor elkezdődött
a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábain futva), de a cél felé törekedett a
beérkezés és a győzelem reményében.

A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett az aszfalton és jó
néhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. A többi 8 versenyző hallotta a
sírást, lelassított és hátranézett…

Majd mindenki megállt és
visszafordult… Mindegyikük… Az egyik Down-kóros lány leült mellé, megpuszilta
és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát. Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak
és együtt sétáltak át a célvonalon. A stadionban a nézők felálltak és percekig
tapsoltak. Akik látták ezt a történetet
a mai napig a hatása alatt vannak . Hogy miért?

Mert valahol legbelül tudjuk: A legfontosabb dolog nem az egymás felett
aratott győzelem. Az életben sokkal fontosabb másokat győzelemhez segíteni,
akkor is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítani…

EGY GYERTYA NEM VESZÍT SEMMIT, HA

MEGGYÚJT EGY MÁSIKAT!

Az ilyen mondatok egyszerűek, maguktól
értetődőek, és nem túlzóak, Mégsem árt újból
meg újból elolvasni őket, mert ilyenkor tapasztalhatod meg, hogy
időről-időre új értelmet nyernek.
Gyakran túlságosan elmerülünk abban, amit
teszünk… És közben elfelejtjük, miért is
csináljuk…

Gouranga