Menü

Gondolatok hazafelé…


Livo László, Horváth Ádám, Kocsis Csaba Bujinkan Ninjutsu
Az eső apró szemtelen cseppekben kopogott az előző nap borotvált, furcsa nadrágos, narancssárga pulóveres alak fején.
persze nem zavartatta magát, hiszen épp kezdett nyár lenni és ilyenkor ez még jó is. Hiszen kell a földnek.
Megvillant a fejében egy kósza gondolatként, hogy magára teríthetné a chadart ami a vállán volt mindig, de a következő pillanatban megpillantotta a híd felől közeledő sárga villamost. Így inkább csak állt és tűrte az egyre erősödő vihart, mely bele-bele kapott ruhájába.
Aztán felszállt a szokatlanul üresnek tűnő szerelvényre. Kényelmesen elhelyezkedett két egymással szembeni széken úgy, hogy minél kevesebb izmot kelljen használnia, hiszen egész nap edzett és hulla fáradt volt.

Pecázás
Elméjében cikáztak a két Japán útjáról épp visszatért sensei aznapi tanításai, amíg elhelyezkedett , hogy minél kevesebb látszódjon a fegyvertartó tokból ami eddig a vállát húzta.

Csak a másik oldalon ülő két agyonfestett tiniribizli vetett hol rá, hol  a tokra lopva néhány  érdeklődő pillantást. A furcsa alak elmosolyodott „nem értem mi ez” nézésükön és belül nevetni kezdett, hogy bizony lehet, hogy amilyen állapotban most van nem biztos, hogy bárkit meg tudna győzni arról, hogy csak pecázni volt és pecabotok vannak nála.
Igazából persze  utál pecázni, és soha nem értette azokat akik szeretik ezt a tevékenységet.
Még kölyökkorában járt ki a házukhoz közeli patakra, ahol soha nem fogott semmit, ellentétben a cimborájával, aki meg igen nagy pecás volt, meg még engedélye is volt.
Sikerélménye is csak egyetlen egyszer volt ezzel a horgászattal mikor a cimborája kölcsön adta  neki a spéci botját és néhány óra leforgása alatt kifogott a csobogónál 32 kishalat, amiket után hazavitt és lefagyasztott Hamburgernek a család nagyobbacska méretű ékszerteknősének az ínséges időkre.
Aztán a gondolat kissé elkeserítette, hogy ismét eszébe jutott egy régi bűne, melyért a karma törvényei szerint még biztos meg kell lakolnia, és néhány mély lélegzetvétel szerű sóhajtással elhessegette a gondolatokat, ahogyan látta magát az északi sarkon rettenetesen fázva, a szájából kilógó horgokkal egy kötélen rángatva, visszahatásképpen.
Milyen érdekes, hogy pont ilyesmiről beszélt a két sensi is aznap a szemináriumon  hogy  mostanság azt gyakorolják a Honbu dojoban (Fő dojo) , hogy valahogy úgy kell harcolnunk, mintha az ellenfél bekapta volna a horgot és csak egy zsinóron rángatnánk őt…

Minden a fejetetejére áll
Aztán kinézett az ablakon, ahol a szürkébe öltözött, ázott város pillanat képei suhantak el mellette. A két tiniribizli mikor látták rajta, hogy egy kicsit sem érdeklik, néhány megálló múlva újra neki kezdtek bátorodni és megpróbálták felvenni valószínűleg egészen színre lépéséig tárgyalt témájukat.

Ő meg gondolkodott…
SriSri Dayal Nitaya Vijaya Gauranga

Azon mosolygott, hogy miként is képes Krisna egyik pillanatról a másikra újra és újra feje tetejére állítani az életét.
A minap még épp egy saját albérletbe ahol egyedül lakott volna, szedte össze a bútorokat. Nagy figyelemmel választott festéket meg tapétát, hogy egy harmonikus helyen tudja csinálni a munkáját, amihez elengedhetetlen a kreatív és inspiráló nyugodt környezet. Aztán a következő pillanatban már a templomi murtik éjszakai biztonságáért felelős és esténként amolyan éber álomban pihen a márványozott templomszobában. Este meg ő zárja, reggelente meg nyitja a templomot.

Egyik pillanatban még Mc-nek hívták barátai, a következőben meg Lelkitanítója kegyéből Kisora dasanak szólítják.
Az egyik pillanatban még azon gondolkodott, hogy miként ingerelje a népeket, hogy minél több prasadamot fogyasszanak, a következőben meg azon, hogy ő mit fog enni és miből lesz meg a pénze, amiből folytathatja harcművészeti tanulmányait. (Igen kirúgták.)
Az egyik pillanatban aki a főellensége volt, az a legjobb barátja lett, és aki meg a legjobb jó akarója volt , az a főellenségeként gondol már rá.
És mindezen dolgok néhány pillanatnak tűnő nap leforgása alatt változtak meg így.

Semmi sem változott

Persze Ninjutsut gyakorol évek óta és pont azt igyekszik fejleszteni, hogy ne zavarják meg a körülmények, minden pillanatban nyitott és alkalmazkodó tudjon lenni. Sőt ezen mentalítást igyekszik átadni edzőtársainak akik a dojoba járnak hozzá. De azért egy pillanatra ő is elcsodálkozott azon, hogy mennyire nem érdekeltél az események ezen írányú alakulásai. Ugyan úgy és ugyan annak érezte magát, alakulhatott bárhogy. Hiszen bár a körülmények igen, a tények, miszerint Sri Krisna az Istenség Legfelsőbb Személyisége és az Ő engedélye nélkül egy fűszál sem mozdulhat, nem változtak semmit. Így konstatált a tényt, hogy minden úgy van ahogy lennie kell, hiszen másképp nem lehet és ismét kitekintett az ablakon, amin a ráverő esőtől csak megtört képként jutott el hozzá a kinti világ.
 

Horváth Ádám Bujinkan Ninjutsu 1Dan
Látvány
Mióta megérkezett a diplomája Japánból (Végül is csak 2 évet kellett rá várnia.) azóta felköti azt a fekete övet is amit jó barátjától és edzőtársától kapott még Gyöngyösről a Kaibotan Dojoból. És azóta vannak olyanok akik másként néznek rá. Érezte a különbséget ezen a szemináriumon is. Bár azok akiket értékes kapcsolatnak tartott eddig is ugyan olyan jóban voltak vele, de lett néhány ember akik eddig szokatlan érdeklődést tanúsítottak harcművészeti tudása felé. Hát nem hiába a külsőségek sok mindenkit elkápráztatnak és egy fekete öv, bizony pont egy olyan külsőség ami megváltoztat néhány emberben néhány dolgot. De hát ez is csak egy változás a sok közül.

Aztán megáll a villamos a következő megállónál és felszáll rá egy pár, ahol a lány éppen nagyon örül a fiútól újonnan kapott ruhájának. Lelkendezik, ölelgeti, hol a ruhászacskót, hol a fiút.


Erre eszébe jut a nem is olyan régen történt ajándék amit azoktól kapott akik eljönnek hozzá tréningre a város szélére. Edzőtársaitól a szerzetesektől. Egy új edző ruha. Pont olyan mint amilyet vett volna magának ha használhatatlanná válik az a kopott szakadt Gí amiben már 5 éve edz. Ugyan az a kiváló minőség, csak ezért most nem kellett semmit tennie, mert ajándékba kapta… Talán szeretetből… Kicsit elszégyelli magát, hogy ő nem tudott így örülni az ajándéknak mint most ez a lány, hanem csak megköszönni bírta, de aztán gyorsan egy mély lélegzettel el is tereli a gondolatait…
Hiszen kicsit fél ettől a szótól. Hogy szeretet. Mert már olyan sokat látott, hallott, és érzett ezzel kapcsolatban, hogy inkább igyekszik nem is gondolni rá, nem is elemezgetni. Mert eddig minden hátba szúrta amiről azt gondolta, hogy  szereti. És ez alól talán két dolog létezik a világon ami kivétel:

A Másik pedig a Ninjutsu

Majd a következő pillanatban ahhoz a megállóhoz ér, ahol át kell szállni, egy másik szerelvényre és ismét csak azt veszi észre, hogy az utcán caflat, zörögnek a vállán lévő tokban a fegyverek és a pimasz kis esőcseppek kopognak az előző nap borotvált fején.


Körbe néz a körülötte osonó szomorú arcú embereken akiknek ki tudja mik járnak a fejükben és elmosolyodik, hogy milyen szerencsés, mert tud nevetni ezeken a dolgokon.
Livó László, Horváth Ádám, Kocsis Csaba, Bujinkan Ninjutsu
Gauranga