Menü

Gyere a fényre!


Magamba fordulva tekintek kifelé.

  Olyan élmény volt ami után tegnap csak ezt a szép idézetet tudtam lejegyezni a Bhagavad-Gitából. Még ma is csak figyelgetek kifele a fejemből…

   Úgy értem, tisztában vagyok vele, hogy a homokosok, a prostituáltak, a pedofilok, a tömeggyilkosok, vagy a tömeggyilkos jelöltek, az erőszakot elkövetők, a drogosok, és az összes többi őrült, aki persze mind normális embernek tartja és mutatja magát, itt jár közöttünk nap mint nap az utcán.  Találkozunk velük sőt lehet, hogy még jóban is vagyunk némelyikükkel. De mikor egy-egy kedves régi ismerős tárja fel ilyenképpen az elméjét, akkor bizony rádöbbenünk (én legalábbis), hogy kicsit elpuhultunk a jólétnek köszönhetően és a szentimentalizmusunk miatt némileg szenvednünk kell ennek a következményeitől, értékrendünk és egyes emberi kapcsolataink besorolását, vagy esetleges átértékelését illetően…

Az "ÉN" Börtönébe zárva.

  Sőt tovább megyek. Néhány efféle csalódás után az embernek, már ha legalább egy kicsit realisztikusan gondolkodik eszébe jut, hogy no jól van akkor ezeket meg ezeket kicsit félre ismertem, de ugyanennyi erővel mindez megtörténhetett bárki mással is. És máris kezdünk távolodni a rokonoktól, barátoktól, sőt mindenkitől. Ezeknek a csalódásoknak köszönhetően építünk megközelíthetetlen erődöket magunk köré. Akkorákat, hogy senki se merjen még csak a közelébe se jönni… Utána meg ezekben a börtönökben élünk. Mert félünk…  Félünk attól, hogy újra csalódnunk kell. Csalódnunk magunkban és másokban egyaránt…  Csak rettegünk magától a félelemtől és játsszuk azokat a szerepeket, amiket egymásra kényszerítünk ezzel a kifordított démonikus társadalmi rendszerrel, ebben az Istentelen korszakban a Kali-Yugában, ahol az emberek az igazságot hazugságnak vélik és a hazugságot fogadják el igazságként…

  De van-e megoldás? Hát persze, hogy van…

Megoldás

  Félelem nélkülivé kell válnunk.  És hogy miképp válhatunk félelem nélkülivé?  Hát meg kell tudnunk, hogy kik vagyunk mi valójában? Meg kell értenünk mi ez a világ itt körülöttünk, és meg kell ismernünk Istent… 

  Mert a félelem csak tudatlanságból ered, a tudatlanság pedig sötétség. Míg sötétben élünk, addig várakat, erődöket kell építenünk magunk köré, amik ráadásul még nem is biztos, hogy megvédenek azoktól a dolgoktól, amiktől ekképpen szeretnénk védekezni. Mert a sötétség erőinek nem állhatja útját az, ami maga is sötétségből vala, hiszen egy és ugyanaz mind a kettő.

  A sötétséget csak világossággal lehet megállítani. Mert ahol világosság van, ott nem lehet sötétség.

„Isten a világosság. A tudatlanság sötétség. Ahol Isten jelen van, ott nem lehet tudatlanság."

Hare Krisna Hare Krisna

 Krisna Krisna Hare Hare

 Hare Ráma Hare Ráma

 Ráma Ráma Hare Hare

  Holnap elhagyom ezt a várost. Vissza megyek Egerbe egy pár napra, majd onnét kicsiny hazánk kétes hírnevű fővárosába utazok, hogy találkozzak az ottani történet résztvevőivel, elsősorban kedvenc sensimmel, akitől azt tanulom, hogyan kell mindig mindenkiről csak jót mondani másoknak.  Aztán mikor véget ér a hét, felülök egy repülőgépre és Milánó érintésével jó egy hónapra a Szentföldre, Indiába, Bharatba megyek egy komolyabb lelki kirándulásra, vagyis zarándokútra…

  Legalábbis ebben a pillanatban a Debreceni Hare Krisna központ ideiglenes konyhájából egy karosszékben ülve így néz ki a múlt, jelen és jövő.  :)

  Néha te is lépj hátra egy lépést attól, aminek gondolod magad és egy kívül álló szemével tekints arra, amit az életednek hívsz…  Persze ez csak egy jó tanács…. A döntés a tiéd…

Az Isten álldjon!

Gouranga!