Menü

Gyógyulok ki magamból…


Igazából már majdnem egy hete döglődöm. Elkapott komolyabban a devla, ami igazából nem is egy vírus, hanem tulajdon gondolataim és értékrendem átalakulásának megnyilvánulása torok, meg fülgyulladásban, egy nagy adag stonyóval, meg lázzal, időnként megfűszerezve egy kis fulladásos köhögéssel, na meg szédüléssel.

rét virgok naplemente

Régen voltam már ennyire nem túl harcképes állapotban. Igazából nem csúsztam volna ennyire szét, de múlt héten a forgatásra már lebetegedtem, viszont nem mondhattam a stábnak, hogy akkor gyerekek én kihagynám a mai napot, hiszen aktív szervezője voltam az eseményeknek.

Másik részről, meg ugye bennem is változik minden. elengedtem, hogy szerzetesként élem az életem, hiszen nincsen semmi értelme egy olyan világban, ahol ez igazából negatívumnak számít. Ki is írtam, hogy a Jég hátán is megélő exszerzetes, amire kaptam néhány reakciót, hogy miért meg hogyan, meg mi változott.

És hát mi változott volna mint az, hogy átvitte egy tündér a lécet. Gyönyörű, meg kedves, aranyos, meg néha a véremet szívja, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Vagyis tele van élettel, ízzig-vérig nő, abból az életképes fajtából, amelyik ha az kell hercegnő, ha meg más kell, akkor megfogja a kapát és ki megy a kertbe…. De legfőképpen elég tűz van benne, hogy talán még meg is olvasztotta a “jég” szívemet. Ami igazából nem volt lehetetlen, csak a megfelelő hőfokot kellett hozzá megtalálni. És bár minden képpen hosszú távra tervezem vele (talán ő is), ha csak ennyi lett volna mint amennyi eddig, akkor is annyi mindent kaptam tőle, hogy bőven azt mondom simán megérte.

Legbelül pedig mindig is tudtam, hogy így lesz, hiszen igazából ez az élet rendje, ezért is nem használtam a “soha” kifejezést arra, hogy szándékozom-e asszonyt venni magam mellé. Mert ha szándékozom, ha nem a sors akkor is el van rendelve előre és csak az önzők gondolják azt, hogy majd minden úgy lesz ahogy elképzelték. Éppen ezért mindig csak azt gondoltam erről, hogy fölösleges a kérdéssel foglalkozni, hiszen akkor és ott nem volt ott az ideje. Most viszont úgy néz ki, itt van…

Tehát most éppen gyógyulok kifelé magamból, abból akivé elvadultam az elmúlt évtizedben, hogy feldolgozhassam az előtte eltelt 20 évemet, és így lettem most itt 30, aki meghal minden este, és újrakezdi minden reggel az életét. Mindezt csak azért írom le, mert sosem vagyunk készen, hanem igazból örökké változunk. Úgy mint minden körülöttünk. Változik a világ, változz vele…