Menü

Ha Isten egyszer eldönt valamit…


 

  Múlt hétvégén nem indultam el Győrbe, mert elég cudar idő volt. Gondoltam majd most. Aztán ahogyan kinézek az ablakon és látom a 10-15cm-es havat, ami egész nap esett, akkor megértem, hogy ha Krisna azt akarja, hogy meghozzunk egy áldozatot, akkor azt így is, meg úgy is meghozatja velünk. Mint Jónás a cethal gyomrában, biztos ismeritek a sztorit.

  Akkor hát konstatálom a tényeket és tudomásul veszem, hogy még egy utolsót kell nyomulnom ebben a télben. (Vagy amire gondolni sem merek, idén elmarad a nyár. :))

  Persze szeretem az ilyen időjárást, csak hát a szülői ház kényelme ugye elpuhítja az embert. Most tehát ezt is megmutatta nekem a Nagyfőnök.

  Múltkorában volt pár mélyebb napom, mikor is a tamagúna (tudatlanság) megnyilvánult durva-fizikai valójában is és három nap leforgása alatt 3 villanykörte durrant el az „ashramban” (Szobámban.) sötétbe burkolva ezzel a környezetemet. Gondoltam sebaj, majd gyertyázok, mint Krisna-völgyben, de hát a tamagúna az akkor is tamagúna.  Szóval ezt sikerült orvosolni a minap. Ismét van „fényár”.

  Ráadásul rábukkantam néhány gyönyörű versre és Srila Prabhupáda hozzáfűzött nektári magyarázataira. Srimad-Bhagavatam 2.Ének 9.fejezet 31-35.versek. Ma olvasom tovább, azért csak eddig ajánlom. (De valami azt súgja, hogy ami még ezután jön, az fergeteges lesz.)

  Meg ha Isten valamit eldönt, akkor úgyis végül úgy lesz a jó nekünk is, hiába nem látjuk néha az alagút végét.

 

Gouranga!