Menü

Ha Isten is úgy akarja


  Hétfőn egy jó kis keményítős edzésen beszedtem néhány kipihenendő sérülést, de sajnos nem sikerült kialudni magamat, mert csak én laktam aznap este a templomban és így reggel kelnem kellet, ha jó, ha nem jó… Nem is lett volna gáz, csak sokáig írtam az előző „autópályás” J bejegyzést és vissza feküdtem volna a hajnali kapunyitás után pihenni, csakhogy úgy kerekedett, hogy szépen lassan és folyamatosan szivárogtak a bhakták reggeli lelki gyakorlataik végzéséhez, ami azt jelenti, hogy folyamatos mozgás volt az ashramában ahol a pihenést végeztem volna, aminek következtében nem tudtam vissza aludni. (Mert minden kis mozgásra felébredek az Úr kegyéből)

  Felpofoztam magam hát a fekhelyemről és életet vertem sajgó test börtönömbe. Persze inkább kegynek vettem, hiszen így részt vehettem a Gurupuján és a leckén meg minden… Viszont mint már annyiszor, napközben ittam meg a nem megfelelő mennyiségű alvás levét.

  Reggel szólt Gopi Krisna pr. hogy este próbálnak a Raage Krisna (asszem így vésik) zenekarukkal, amit néhányan PránaVallabha bandként ismernek, viszont nincs billentyűsük, úgyhogy ugorjak már be legalább egy próbára segédkezni. Akkor persze még mit sem sejtettem és nagy mosolyok közepette igent mondtam…

 

A McDonalds

  Aztán kivágtattam az egri kedvenc helyemre a McDonalds.-„étterem” elé és neki láttam a Sankirtan-Yagjának. Gyorsan megkaptam  a vissza jelzéseket, hogy bizony se elég alázatos, se elég türelmes nem vagyok… Hát igen gondoltam… Túl fáradt vagyok most ahhoz, hogy gyakoroljam ezeket. Persze igyekeztem erőfeszítéseket tenni, de nehezítésként az Úr még egy jó nagy hőséget is rám küldött, had fejlődjek a lelki életben JJJ

  Aztán egyszer csak meghozták őt… A bálványt. Akit annyian imádnak világszerte… Ronaldnak hívják és Kali a bűn személyiségének egy murtija, aki a húsevésre és ezzel ártatlan állatok lemészárlására buzdítja az emberiséget. Ő egy bálvány. Egy igazi olyan bálvány, akiről a biblia is ír… 😉 Persze ellene nem lépnek föl a megtévelyedett szélsőséges keresztények, akik engem nap mint nap megtalálnak, hogy prédikáljanak a Ne Ölj parancsolat eme gyalázása ellen, mert már megszokták, úgy mint a homoszexualitást, vagy a prostitúciót, a nyilvános paráznaságot…   (no komment)

  Szóval ahogyan beállították a bálványt az imádat helyére, egyből megérkezett a bűn eme templomának J vezíre is, akinek eddig kedve vagy bátorsága nem volt kijönni és szót váltani velem, azt még most sem tudom igazán… Viszont a lényeg az, hogy most odajött hozzám ez a megnyerő modorú és külsejű fiatal ember és elmondta, hogy neki semmi gondja azzal amit csinálok/csinálunk, viszont itt van a területi vezírük, ott ül bent az „étteremben” és szokott itt látni és azt szeretné kérni tőlem, hogy oda eléjük ne menjek már és az „étterem” vendégeit ne zaklassam Srila Prabhupáda könyveivel…

  Na most amúgy is elég agresszív természetű vagyok, de mikor még ez párosul egy kis fáradtsággal, hogy a váratlan kánikulát már ne is említsem, akkor nem szokott energiám lenni, hogy mindezt kontroláljam…  Most viszont kénytelen voltam vissza nyelni a késztetést, hogy mondjuk Ronald egyik végtagjával verjem agyon az egész húszabáló templom összes papját és hívőjét…  J

   Végül egész jól elbeszélgettünk az amúgy jámbor ám mégis rendkívül démonikus mentalítású étterem vezetővel, akire azért merem ezt a jelzőt használni, mert más élőlények halálával viccelődni az azt hiszem simán ezt jelenti. Még akkor sem ütöttem ki a haja alól, mikor azt hozta fel érvként, hogy azok az állatok csak azért születnek, hogy megegyék őket. Mert amúgy világra sem jönnének… Persze egy  érzelmileg  elkorcsosult és  elsivárosodott embernek, aki semmit sem tud a lélek létezéséről hiába próbáltam meg elmagyarázni, hogy annak a bocinak akiből az ő kedvenc szendvicsét készítik ugyan úgy anyukája, apukája, esetleg gyerekei vannak és a lélekvándorlás következtében abban a testben egy ugyan olyan lélek van mint ő vagy én, nem nagyon hatották meg érveim… stb…

  Aztán beszélgettünk a jövőről… Hogy nem kéne nekem azért oly kitartóan vegetariánus szakácskönyvet árulnom a bejáratnál. Mert hát mondta, hogy már elég régóta ott állok (január) rendszeresen és bár rosszul végzem a munkám, mert nagyon jól megy az „étterem” azért csak szálka ez az ő szemükben… Szóval, hogy ez egy több mint 100éves „étterem” láncolat és én igazából csak egy kis porszem vagyok itt és nem valószínű, hogy valami komolyabb eredményt fel tudok mutatni ellenük…

   Megnyugtattam, hogy nekem és a vallásomnak semmi problémája nincs az étteremmel és az oda látogató vendégekkel, sőt nagyon szeretjük őket. Viszont azt amit csinálnak, azzal sajnos nem értünk egyet. Mert azzal, hogy emberek millióit etetik naponta ártatlanul lemészárolt állatok tetemeivel azzal bizony ő magukat és kedves vendégeiket is csak a pokol legsötétebb bugyrába taszítják, ahol temérdek gyötrelem és szenvedés vár mindannyiukra. Elmondtam neki, hogy a könyvek melyeket a kezembe tartok egy jóval  több mint 5000 éves kultúra elveit tartalmazzák, főleg a szakács könyv, mely az Indiai Konyhakultúra több ezer éves elveit mutatja be közérthetően a mai ember számára. Elmondtam neki, hogy ugyan Isten engedte az elmúlt 100esztendőben az „étterem” látszólagos fejlődését, de most engem azért küldött ide, hogy megkérjem őket az arculat váltásra. Arra, hogy hagyjanak fel a mészárszékeken zajló tömeges mészárlásokkal és kezdjenek el mondjuk vegetariánus ételeket árusítani… J  

  Szerintem ez simán elképzelhető, ő viszont nem volt ilyen kreatív és mondta, hogy ez teljességgel lehetetlen… Említettem, hogy akkor valószínűleg nagy bukása lesz a hálózatuknak ami ha nem is következik be hamarosan, a akkor majd a következő világháború vet  véget az ideig-óráig tartó virágzásuknak. Erre mondta, hogy őt az nem érdekli, csak amíg felneveli a gyermekét, addig legyen meg ez a „zsíros” állása… (no komment)

  Meg még sok minden másról, mint például  lélekvándorlásról és a karma törvényéről is beszélgettünk…

  Végül azért valami talán átment neki mert mondta, hogy Gouranga és megígérte, hogy egyik nap jön és hoz egy kis adományt…

 

Tárgyalás

  Lezavartam az amúgy végtelenül lassan, döcögősen nyögvenyelős és rövidített napot, ahol is nagyon-nagyon elverték a kis számat…

  Mikor még Győrben akcióztam szappanárusként (Lásd korábban) akkoriban össze ismerkedtem egy kedves és ambiciózus üzletasszonnyal, aki most ide látogatott a városba. Vele találkoztam, mert volt néhány a jövőben megvalósítható ötlete, a prédikálási lehetőségeink kiterjesztésével kapcsolatban. Szóval erről majd még később írok, ha valóban lett belőle valami…

   Adjátok a kegyeteket, hogy terjeszthessük Isten szent neveinek az éneklését: Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare Hare Ráma Hare Ráma Ráma Ráma Hare Hare.

 

Próba

  Majd végezetül a nap fénypontjaként, mire már körülbelül a mosott ürülékkel voltam egyenlő állapotban találkoztam Gopi Krisna pr.-val, hogy elmenjek vele a próbára.

  Persze nem gondoltam valami nagy dologra, csak hogy elmegyünk valami izzadtságszagú sötétített próbaszobába, kicsit nyekergünk, aztán végre alhatok…

  De nem…

  Ehelyett kiderült, hogy az aznapi próba az egyik köztiszteletben álló idős vaisnava hölgynél Nalini Khanta (Asszem így írják) matajinál lesz, aki amúgy játszik zongorán és gyönyörűen csellózik…

  Szóval egy gyönyörű domboldalban lakik ő a város szélén egy takaros kis hegyi kulipintyóban, ahol fordítja a szentírásainkat angolról magyarra.

  Felcuccoltunk hát a dolgozó szobájába a tetőtérbe és elhelyezkedtünk. Egy gyorsat mosakodtam még előtte, hogy ha már a tudatomon nem is tudok segíteni, de legalább a hőségben szétizzadt szagommal ne zavarjam annyira a bhaktákat…

  Aztán elkezdtük. Zongoráztam, de elbénáztam, úgyhogy mondták hagyjam abba és inkább kerítettek egy mikrofont, hogy úgy sincs énekes, akkor legalább próbáljam meg énekelni a dalt… A szöveggel még nem is volt gond, de a többi már nehezen ment. J  Végül sikeresen meggyőztem őket, hogy ez nem az én műfajom. Ugyan nem mondták, de mindannyian tudtuk, hogy táncolnom kellett volna mert a port mindenki jobban bírja… J  Idétlen fáradt sületlenségeimmel majdnem sikerült tönkre tennem a próbát, de a bhakták nagy kegyesen csak mosolyogtak rajtam…

 

  Végül késő este sikerült felvennem a hullapózt és legközelebb reggel nyolckor nyitottam ki a szemem…

  Leperegtek előttem a kicsit sűrűre sikerült előző nap eseménydús képsorai, melyektől vérszemet kapva, kipihenten, újult erőtől duzzadva a mai nap reggelén vissza vágtattam a csatatérre a meki elé és megkezdtem a bosszúhadjáratot, melyet az erőszak nélküliség jegyében a szeretet fegyverzetével vívok majd ezentúl nap-nap után…

  Ha Isten is úgy akarja…

  Remélem úgy akarja… J J J

 

Rádhe-Rádhe