Menü

Ha Isten jó, miért vannak háborúk?


war

Teszi fel a kérdést az ember, ha már látta, hallotta, ismeri, de még nem kapta meg a hit ajándékát. Pedig szeretné. Szüksége van rá, szeretne abban hinni ami ami tényleg igaz, hiszen az igaz dolgokban hinni jobb érzés mint évek múltán csalódni és talán kidobottnak megítélni a hiábavalóságba vetett hit felé menetelés idejét. Ezért aztán keres, míg fiatal, míg van benne lendület  keresni az igazságot, Istenről, Lélekről és a világról, mely körülveszi hallhatatlan lelkét.

Az erőszak földjén

Aztán időközben ha nem elég kitartó és elhiszi az érzékek vezényszavát, akkor igába hajtja a fejét az ősök,  az épp aktuális hatalom, divat, trend, vagy épp csak pont népszerű filozófiai, vallási közösségi irányzatok képzelt, vagy sokak által elfogadott véleménye előtt. Mikor pedig ez bekövetkezik, akkor azonosulnia kell valamelyik értékrenddel. Az értékrendet általában nem az őszinte és józan ész alapján választja ki magának, hanem mivel az érzékei rabja, az alapján szelektál, hogy a vágyai kielégítése érdekében melyik út jár a legkevesebb kellemetlenséggel.

Igen, kedves hölgyeim és uraim a vágyaink határozzák meg hitünket, azt, hogy mit vagyunk képesek elfogadni az elénk tárt abszolút igazságból, és a felé vezető útból. Isten pedig azért adta ezt a világot mert itt vágyhatunk bármire, mert bármilyen bűnös vágyunk valóra váltható. Mindenféle identitás iránti vágyunkat, ösztönünket ki tudjuk élni a 8 400 000 létforma valamelyikében, vagy emberként van lehetőségünk a különféle nagypolitikai, egész bolygóra kiterjesztett vágyainkat megélni, átélni.

Mert hát mutass nekem egy a saját hitének, vallásának, politikai nézetének, divatirányzatának kezdő szintjén megrekedt hívőt, aki nem abban gondolkodik, hogy legyen az egész világ, vagy legalább az a része amire neki ráhatása van olyan mint ő. És ebben nincs semmi rossz, hiszen mikor az ember keresztény lesz, hindu, muzulmán, vagy beáll zsidónak, megérinti a kommunizmus, vagy demokrácia lendülete, eggyé válik a rokker, deszkás, vagy épp emós érzéssel, akkor azért választja azt, mert abban látja meg azt az utat, ami által a vágyait valóra válthatja a legkevesebb akadállyal.

De mivel gyorsan szembesül vele, hogy a világ elég színes és így vannak akik épp egy másfajta elképzeléstől várják ugyan ezt, esetlegesen az ő nézeteivel éppen gyökeresen ellentétes filozófiai irányzattól, így bele kezd szaladni a vitákba, ellentétekbe, mert ő éppen azt gondolja, hogy frisseb választott útja a legjobb a saját, de talán az egész emberiség számára. És mivel ő egy jó ember, és az út is a jó, sőt a legjobb amin jár, ezért úgy érzi, hogy meg kell mindenki mást is győznie arról, hogy ők is tartsanak vele.

Aztán mikor két ellentétes találkozik egymással, és mind a kettő nemrég csobbant bele éppen választott hitének boldogsággal kecsegtető óceánjába, akkor jön a kinek van igaza, „kinek a nemiszerve a nagyobb”, vagy „kinek az apukája az erősebb” nevű játék. Ami vérmérséklet, felgyülemlett agresszió, és kontrollálatlan vágyaktól függően akár vérre is mehet. Természetesen ez a kisebb soha napvilágra nem került pofonoktól elfajulhat a falvak, népek közötti összecsapásig, vagy akár egy egész világot behálózó világ háborúkig.

Az egész attól függ, hogy az ember aki megrekedt a saját vallásának kezdő szintjén mennyire éli bele magát abba, hogy jobb, több azoknál az embertársainál akik más utat járnak. Mert minél inkább felemeli magát másokhoz képest, annál több konfliktusban lesz része, hiszen nem akarja mindenki az ő útját járni. Ekkor persze meggyőzhet másokat ugyan azokkal az érvekkel amikkel saját magát is meggyőzte, és beállíthat maga mellé a sorba olyanokat akik hasonlatosak ő hozzá, és bandákba, egyházakba, klubbokba, pártokba, cégekbe verődve, erejük, vérmérsékletüktől függően legyőzhetnek másokat, szavak, tettek, pénzügyi, média általi, politikai, vagy erőszakos tettekkel.

Ahimsa-Erőszak nélküliség.

Az erőszak nélküliség elve a Bhagavad-gita véleménye szerint annyit tesz, hogy „nem okozunk aggodalmat más élőlényeknek.” És ez egy nagyon nagyon komoly mondat aminek a mélységeibe nem sokan mernek bele menni. Belegondolni, mert az semmi mással nem járna, mint azok akik meg vannak róla győződve, hogy ők a saját hitük szerint jó emberek, bizony felismernék, hogy egy nagybüdös francot jó emberek. De mivel már fejet hajtottak egy értékrendnek és gyávák volnának beismerni, hogy rosszul döntöttek, ezért aztán nem Isten törvényei szerint, hanem az ország törvényei szerint lövik be magukat a saját listájukon.

Csendben jegyezném meg, hogy az egyes országok törvényei semmi mások, mint az adott országban legnépszerűbb vallás törvényeinek a lebutított változatai, azok számára, akik képtelenek saját gyengeségeik miatt elfogadni, hogy van egy mindenkinek jót akaró, Legfelsőbb lény, aki nem más, mint Isten, Allah, Jehova, Krisna, Buddha stb, és mivel Ő rakta össze a világot, mert hát ugye hogyan másképpen jöhetett volna létre? Talán véletlenül? Mint ahogyan a tudósok, a materializmus hitének legagresszívabb prédikátorai állítják?

És tessék, már egy újabb lehetőség a konfliktusra, amin összeveszhet hívő és hívő. Mert mélyen tisztelt Barátaim, kedves Hölgyeim és Uraim el kell mondanom önöknek, hogy bizony a fitnesz is egy vallás, mint ahogyan minden más is, mert elhisszük, ha eljárunk a fitnesz templomába, és ott bizonyos gyakorlatokat végzünk, akkor megkapjuk azt az eredményt amit a fitnesz vallás felkínál minden híve számára, a feszes combokat és a feszes popsit. De ugyan ilyen vallás a fizika, vagy a kémia „tudománya” is, mert fullon van olyan törvényekkel, tézisekkel, melyek feltevéseken alapulnak.

Vagy ugyan így egy vallás, a kung fu, ninjutsu, Kickbox, Thaibox, hiszen hinnem kell benne, hogy ha ezeknek az irányzatoknak a templomában eljárok és ott bizonyos gyakorlatokat elvégzek, akkor megkapom a felkínált eredményt, mint például meg fogom tudni védeni magam, másokat stb kinek mire van szüksége. De ugyan így hiten alapszik minden egyes tettünk még az is, ha leveszünk egy szakácskönyvet és megfőzünk belőle egy receptet, hiszen el kell hinnünk, hogy aki írta értett hozzá, és ami le van írva, annak a cselekvés sorozatnak és alapanyag kombinációnak az lesz az eredménye ami fel van kínálva a recept címeként.

De a legfontosabb mindezekben nem is az, hogy milyen rendszer, cég, vallás, csoport, klubb és milyen eredményt kínál fel, hanem az az alapvető tézis, hogy hiszünk benne, hogy ha mi részt veszünk benne és azt fogjuk tenni amit ők mondanak, akkor mi is képesek vagyunk megkapni, elérni azt az eredményt.

És mikor meg vagyunk róla győződve, hogy ez egy olyan jó eredmény, hogy ezt mindenki másnak is el kell érnie, akkor bizony elkezdjük azt népszerűsíteni. Ha elhisszük, hogy  mivel ezt az utat járjuk, vagy már megkaptuk hitünk eredményét, mi jobbak vagyunk másoknál, akkor tiszteletet fogunk elvárni, mint ahogy az 52-es bicepszel, vagy a kerekebb seggel rendelkező konditerem herceg, vagy hercegnő elvárja a tiszteletet a kisebb, vagy formátlanabbaktól, ha elhitte, hogy ő jobb ettől… Mikor pedig ez bekövetkezik, akkor elkezdődnek a háborúk. A hétköznapok háborúi.

Mi a megoldás?

Személy szerint azt tudom javasolni, hogy ne az ígéretet nézd, meg ne a körítést, hanem azt, hogy meg fogsz halni, és mikor jön a halál pillanata, amit hiába próbálunk elkerülni különféle trükkökkel, módszerekkel, akkor szembe kell majd néznünk életünk minden egyes pillanatával, tettével, és minden egyes választott barátjával, tanítójával.

Mivel olyan ember leszel mint akikkel vagy és akiktől tanulsz, ezért érdemes olyan emberektől tanulni, olyanokkal tölteni az idődet, akik nem rejtegetnek semmit az életükben, hanem nyíltan merik létezésük minden egyes pillanatának tettének a súlyát. De a legjobb az, ha ezek olyan emberek, akiknek a minden egyes pillanata neked is belefér, meg Istennek is.

Például sokkal egyszerűbb úgy nézni a dolgokat, hogy ha lenne egy gyereked, akit szeretsz és akit boldognak szeretnél látni az életben és olyan dolgokat szeretnél ha megtanulnának, amik segítik őt az életben, akkor jó szívvel rá mernéd-e bízni arra az emberre, akitől te most tanulnál. Ha a válaszod nem, akkor valószínűleg neked sem érdemes oda járnod, és ott tanulnod. De a legbiztosabb módszer mindig az, ha letérdelsz és megkérdezed Istentől. :)

Mert ez az erőszak világa, ahol Isten engedi, hogy erőszakkal lenyomjuk egymást, mi akik szeretjük egymást különféleképpen lenyomni. Ezért vagyunk itt. Mikor eljutunk oda, hogy azért csinálunk valamit, hogy attól jobbak legyünk és kevesebb aggodalmat okozzunk másoknak, akkor közelebb léptünk egyet ahhoz, hogy ne miattunk legyen erőszak a világban. De az erőszak attól még természetesen jelen lesz, hiszen csupán a egyetlen lélegzetünkkel élőlények milliárdjait pusztítjuk el…

Minden élőlény egy másik létezésének az árán létezhet ebben a világban. Így a kérdés nem az, hogy van-e erőszak, és háború az életünkben, hanem csupán annyi, hogy mekkora, és mennyire vagyunk tudatosak róla…

Szerinted?

, ,