Menü

Ha valaki Krisnás, akkor nem születhet meg többet állatként? Miért fontos a jó társulás?


 

Folytatódjék a kérdések és válaszok a Krisna-tudatról rovat.

 

"Egyedül csinálom a Krisna tudatot itthon, nagyjából a blogod az egyik ablak a krisnások életére. Két éve csinálom, nagyon tetszik bár tudom hogy pehely-súlyú csoportban nyomom és itt még nincsenek nagy kihívások. Sok tudást megosztasz a Harci-Szerzi oldalain is, ezért szertnék kérdezni tőled párat.

-Szóval  azt írja a Gíta, hogy aki egy parányi fejlődést elér a Krisna tudat útján, az már nem lesz többet állat.
             
Akkor Bharata Maharaj mért lett mégis őz?"


Kedves Dexter

Bharat maharája egy nagyszerű bhakta volt, aki egész életében oda adóan szolgálta Krisnát, majd élete végén úgy ahogyan azt kell a lemondott életet választotta és az erdőbe vonult, hogy ott végezze tovább és fejlessze tökéletesre az oda-adó szolgálatát.

"Bharata Mahárája rendkívül magas szinten állt, ám amiatt, hogy ragaszkodni kezdett egy őzikéhez, mégis elbukott. Egy napon, miután a megszokott módon megfürdött a Gandaki folyóban és elmormolta a mantráját, egy vemhes őzet pillantott meg, amint szomját oltani a folyóhoz közeledett. Hirtelen azonban felhangzott egy oroszlán félelmetes üvöltése, és az őz annyira megijedt, hogy azonnal világra hozta borját. Még átkelt a folyón, a túlparton azonban hamarosan elpusztult. Bharata Mahárája megsajnálta az anya nélkül maradt őzgidát, kimentette a vízből, ásramájába vitte, és odaadóan gondoskodott róla. Egyre jobban ragaszkodni kezdett hozzá, és mindig szeretettel gondolt rá. Az őz felnőtt, és Bharata Mahárája állandó társa lett, aki mindig gondját viselte. Idővel Bharata Mahárájának minden gondolatát az őz foglalta le, olyannyira, hogy elméje egészen megzavarodott. Amint egyre mélyebben ragaszkodott az őzhöz, egyre inkább elhanyagolta odaadó szolgálatát. Képes volt lemondani gazdag birodalmáról, ám az őztől nem tudott megválni. Így aztán kudarcot vallott a misztikus yoga gyakorlásában. Amikor egyszer az őz nem volt a közelében, Bharata Mah§r§ja aggódni kezdett, és a keresésére indult. Amint bánatosan kedvencét kereste, egyszer csak elesett és meghalt. Mivel elméjében egyedül az őz járt, következő életében természetesen egy őz méhéből született meg. Amiatt azonban, hogy fejlett lelki szinten állt, nem feledkezett meg múltbeli cselekedeteiről annak ellenére sem, hogy egy őz testében élt. Megértette, hogyan esett vissza emelkedett helyzetéből, s erre emlékezve elhagyta őz anyját, és újra Pulaha-ásramába ment. Őzként aztán véget vetett gyümölcsöző cselekedeteinek, s amikor meghalt, megszabadult az őz testtől.
(Srimad Bhágavatam 5.ének 8 fejezet)"

Az általad említett vers pedig pontosan így hangzik:

"nehábhikrama-náso 'sti      pratyaváyo na vidyate
sv-alpam apy asya dharmasya      tráyate mahato bhayát

Ebben a törekvésben nincsen veszteség vagy hanyatlás, s ezen az úton már egy kis fejlődés is megvédi az embert a félelem legveszélyesebb fajtájától. "(Bhagavad-Gita 2.39.)

Szóval sehol nincs írva, hogy aki elér egy parányi fejlődést, az nem lesz többet állat. Krisna annyira szeret bennünket, hogy minden vágyunkat teljesíti. Ezért gyúrunk a halál pillanatára. Mert amire akkor gondolunk, akként születünk meg következő életünkben. Bharat maharája ezért született emg őzként. De a tudatát nem vesztette el, sőt megértette, hogy kudarcot vallott és ezért kellett egy őztestben ismét napvilágot látnia. Mivel megőrizte a tudatát, mert az abban való fejlettséget nem vesztette el, így őzként folytatta a tőle telhető oda-adó szolgálatot. Szóval az, ha valaki fejlődik a Krisna-tudatban, az csak megvédi őt a félelem legveszélyesebb fajtájától, de ha még mindig egy állatra gondol a halál pillanatában Krisna helyett, akkor állatként fog megszületni, mert ez a vágya. Csak akkor születünk meg emberként, ha emberként élünk, vágyunk gondolkodunk. De senki sem fog magasabb szintre kerülni csak úgy magától, hanem következő életében onnan folytatja ahol előzőben abba hagyta. Ezért fontos, hogy ebben az életünkben minél messzebb jussunk a Krisna-tudat gyakorlásának útján, hogy ne felejtsük el Istent, vagy esetleg vissza is térhessünk az Ő örök hajlékára, Goloka Vrindavanába.

 
 
 
"Meg érdekel , hogy azt írják a társulás a japa után a legfontosabb. Hogyan befolyásolja a társulás a Krisna-tudat fejlődését?"

Az Úr Caitanya erre a korszakra a Hare Krisna mahamantra közös éneklését határozta meg mint az egyetlen működő transzcendentális síkra eljuttató folyamatot. Harináma sankirtana yagja, vagyis Isten szent neveinek közös éneklése.

harer náma harer náma      harer námaiva kevalam
kalau násty eva násty eva      násty eva gatir anyathá

„A nézeteltérések és a képmutatás e korszakában az Úr szent nevének éneklése az egyetlen lehetőség a felszabadulásra. Nincs más út, nincs más út, nincs más út."

Tehát az első lépés az az, hogy énekeljük a mahamantrát, aztán a következő az, hogy ne egyedül tegyük ezt, hanem bhaktákkal közösen. Azért ez a folyamat, mert a szent névre ízt szerezni, vagyis valóban fejlődni az éneklésében, csak idősebb, vagyis lelkileg fejlettebb bhakták kegyéből lehet, amit a társuláson keresztül kaphatunk meg. A fejlettebb bhaktáknak van ízük a szent név éneklésére, és ha mi is akarjuk ezt az ízt, akkor társulnunk, vagyis gyakorolnunk kell velük. Mert amit csinálunk azt erősítjük. Ha a moziban a mátrixot nézzük, akkor abban erősödünk, ha a kocsmában a részegekkel társulunk akkor abban erősödünk, ha a templomban a szentekkel akkor pedig abban.
Magyarul úgy mondanám ezt:
"Madarat tolláról, embert barátjáról ismerhetjük meg"


"A rossz társulás tényleg elvezet Krisnától? Mi a rossz társulás? Hogyan lehet elkerülni?
"

Nincs jó, cvagy rossz társulás. Csak a célunkfelé vezető úton kedvező és kedvezőtlen. Valahogy úgy, mintha Budapestről szeretnék eljutni mondjuk Krisna-völgybe. De ha olyan emberekkel barátkozok, akik északnak tartanak, vagyis a Skandináv félsziget felé, akkor nem abba az irányba fogok haladni amerre szeretnék, vagyis délnek. De ha meg délre tartókkal is megyek, és ők sem Krisna-völgybe tartanak a szent Dhámba, hanem mondjuk Szolnokra, akkor sem fogok eljutni Vrajadhámába.
Ha SriSri RádheSyamasundar lótuszlábaihoz szeretnék eljutni Vrajában, akkor olyan utitársakat kell találnom akik szintén oda mennek, különben valahová máshová fogok eljutni… Hát valahogy így működik a lelki élet is.

Elkerülni a kedvezőtlen társulást úgy lehet, hogy nem társulok olyan személyekkel akiknek más a célja mint nekem. Ha nekem sem Sri Krisna az Istenség Legfelsőbb Személyisége a célom, akkor én is egy rossz társulás vagyok azoknak akik oda tartanak. Meg kell válogatni, hogy kikkel barátkozik az ember. Ha elég erős, akkor társulhat olyanokkal akik másfelé tartanak, de csak azért, hogy beszéljen nekik az Ő céljáról, Goloka Dhámáról. És ha mindezek ellenére nem ébred fel a vágy a szívükben, hogy ők is akkor arra vegyék az irányt, akkor el kell hagyni a társaságukat, mert mindenki csak egy irányba haladhat egyszerre…

Vagy Krisna felé, vagy nem…

 
 
"Örülök hogy avatást kaptál és hogy újra templomban élsz. Tisztelet azért hogy ennyire rábízod magad Krisnára,   elköltözöl és feladod a megszokott helyedet és beköltözöl a templomba."
 
Örülök, hogy örülsz. Te mikor jössz? :)
 
Gauranga