Menü

Had maradjak!


   Krisna mostanában (bár eddig is ezt csinálta) olyan helyzetekbe rak, amik már épphogy súrolják a béketűrés határomat… Alázatra tanít… Nagyon ügyesen csinálja, le a kalappal előtted kedves Krisna!

  Szóval „Csak az alázatos ember mehet be az Isten országába” (Mindig így kezdődik, minden tanítás és mindenhol. De ahol nem, azt mondjuk ne is nevezzük tanításnak…) . Én meg persze kérem a jó Istenkét, hogy Drága Krisnám, kérlek tégy alázatossá, mérhetetlen büszkeségemben. Erre Ő fogja Magát és nem elveszi a büszkeségemet, hanem ad lehetőséget, hogy gyakoroljam elhagyni… Mindig küld valakit, vagy valamit, amitől, vagy akitől már úgy érzem, hogy na akkor most már elég, betelt a pohár és elroppantok egy nyakat, vagy szétzúzok valamit, vagy csak simán elszaladok valahová, ami mindegy, hogy hol van, csak ne itt legyen és akkor… 

  Általában ezek olyan dolgok, amikről tudom, hogy nem úgy kéne lenniük, ahogy vannak. Meg tudom, hogy jobban is lehetne csinálni, meg én például egész biztosan másként csinálnám és akkor jobb lenne… De el kellett érkeznie az életemben ennek az 5.-évnek, (amióta gyakorlom a Krisna-tudatot) hogy tudatosuljon bennem, nem én vagyok az irányító, én csak az vagyok, aki összhangba kerülhet Vele, az Ő akaratával, és amikor ez sikerül, akkor az jó…Jó érzés…

  Persze ritkán kapom el a pillanatot, de szerencsére a kegyetekből egyre gyakrabban, mikor látom, hogy na akkor ezt itt most Krisna rakta össze… Nem nagy dolgok ezek és igazából a világ legtermészetesebb dolgai; de valahogy mégsem azok.

  Mikor elindulok az utcán, fogalmam sincs, hogy hová megyek, kivel találkozok, csak tudom, hogy mennem kell, mert ez a kötelességem. Aztán kiállok egy csomó szent-könyvel az utcára, (amikben valóban le van írva az igazság, méghozzá az abszolút igazság…) megállítom az embereket, szépen egyiket a másik után, és elkérem azt, ami a legdrágább nekik, minden örömük forrását, (tisztelet a kivételnek) a pénzüket. Aztán adok nekik egy olyan ajándékot, amivel tudtukon, vagy szándékukon kívül elindulnak egy magasabb rendű megértés útján. Igyekszem például mindenkinek a kezébe nyomni a Bhagavad-Gitát. Azt mondják, már csak az, ha valaki megérinti ezt a Transzcendentális művet, már az nagyon nagy fejlődést eredményez a lelki életben… Aztán vannak olyanok, akik kapnak is ezekből a drágakövekből és elviszik az otthonukba… Én meg csak állok és nézek… 

  Az emberek annyi mindent kapnak Istentől, aki mindenféle viszonzás nélkül ad annyi mindent. Mindenkinek ad enni, mindenkinek ad ruhát, mindenkinek ad napfényt, sőt levegőt, meg még annyi minden mást is…. De mi általában nem vagyunk ezért hálásak neki, mert ezt egy természetes dolognak vesszük. Ez a problémánk az emberi kapcsolatokban is. Mert igazából mi mindannyian lelkek vagyunk és van egy Krisnával való örök, szeretetteljes kapcsolatunk, ami egyre magasabb és magasabb szintű, egyre több és több, Hiszen Krisna is egyre több és több, hiszen Ő a végtelen J… De most elfelejtettük ezt és nem is akarunk rá emlékezni. Viszont ez az anyagi világ a lelki világ torz tükröződése és mi, mivel valaha volt egy ilyen kapcsolatunk, illetve amiért természetes igényünk van egy efféle egyre magasabb szintű kapcsolatra, ezért ezt keressük… Csak rossz helyen. Mert ezt senki más nem tudja nekünk megadni, csak Ő. Mert Krisna végtelen és mert Ő a Mindenható, a Legfelsőbb Úr. Ő minden, hiszen a semmi nem is létezik, hiszen az csak semmi… Mondja is a Gitában, hogy rajtam kívül nem létezik semmi… J

  Nekünk olyan természetesek azok a hétköznapi csodák, amik körül vesznek bennünket és amiknek nap mint nap a szemtanúi vagyunk, de mégsem vagyunk érte hálásak Istennek, csak kihasználni akarjuk Őt és ezért egymást is és egyre több és több haszonra szert tenni a magunk képzelt boldogsága érdekében…

  Szóval mostanában csak sokszor bekussolok és csak figyelem a dolgok alakulását. Hiába látom a jövőt, egy bizonyos dologgal kapcsolatban, mivel képtelen vagyok úgy átadni, hogy az megértésre, vagy nyitott fülekre találjon, (általában nyers, faragatlan stílusom, vagy mondjuk esetleg egyesek által gyerekesnek nevezett viselkedésem miatt…) inkább betartom magamnak az infot. Persze sokáig azt gondoltam, hogy de miért ne tenném szóvá ezt, vagy azt, hiszen ez az igazság. De mostanság rá kellett jönnöm, hogy amíg Krisna nem rendezi úgy a dolgokat, hogy az én felelőségem legyen egy bizonyos dolgon, addig nem kell azt piszkálnom…  

  És valóban…

  Magyarán mondva egy bizonyos szinten megértettem azt a verset, ahol Krisna azt mondja, szintén a Bhagavad-Gitában, hogy „jobb, ha az ember a saját előírt kötelességét végzi rosszul, mint ha valaki másét jól…” Ez egy nagyon kemény mondat amúgy, főleg, ha el kezdem alkalmazni a saját életemben… Mert Igazából Ő mindenről tudatos, és igazából minden az Ő tervei és elképzelései alapján alakul. Nekünk csak a ránk bízott részt kell rendre elvégezni…

   Nem mondom, hogy minden esetben zökkenő mentesen megy a dolog, de azért Krisna csak elrendez minden egyes kérdéses szituációt… Előbb, vagy utóbb, de még épp időben…

  Igazából most nem akarok példákat írni, mert az most még politikának számítana, de ha esetleg 30-35 év múlva is itt tudok lenni a kegyedből Srila Prabhupáda Krisna-tudatos mozgalmában az ISKCON-ban, akkor majd elmesélem ezeket a történeteket… J

  Kérlek add a kegyed, hogy itt lehessek… Olyan jó lenne…

  Amíg telik-múlik az idő, addig is énekeljük együtt, hogy Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare Hare Ráma Hare Ráma Ráma Ráma Hare Hare

had örüljön a jó Istenke…

 

Gouranga