Menü

Harci-szekér


    Ma reggel szereztem egy „új" húzó-kocsit. Hátul a sufniban leltem rá egy pár napja a nagykerekes sankirtan harckocsira. Eleinte nem akartam hozzányúlni, mert igencsak úgy nézett ki, hogy valaki nagyon oda tette, de ma reggel fogtam és kijártam vele az udvarra. Egyből kiderült, hogy ez bizony egy maha-szekér. Méghozzá Sankirtana prabhué volt… Nagyon jó, mert széles és mély zsákja van, ezért kényelmesen meg lehet rakni Srila Prabhupáda könyveivel ráadásul úgy, hogy közben még mindenhez hozzá is lehet férni napközben is. Nagy küllős kerekei vannak és ettől nem rázkódik és zörög, mikor a harcállásba vágtatok vele, sőt patkákat is nagyon könnyen veszi. A markolat kicsit szétvolt ezért csavartam rá abból a textiles ragasztó szalagból, amit a gyakorló fegyverek markolatára szoktam tenni, egyszóval csudapofás kis járgány…

  El is robogtam vele a törzshelyemre és újult erővel álltam neki a küzdelemnek… Persze Krisna alaposan próbára tett…

  Szóval eleinte úgy verték a szám, mintha csak magam hagynám. Sőt a délelőtt után elgondolkodtam, hogy vajon efféle találkozások után, vajon még mi az ami arra késztet, hogy ebédszünet helyett inkább ráhúzzak még egy órácskát?

  Aztán jött egy középkorú hölgy. Nagyon kedves és nagyon nagyhangú volt. Már régóta ismer minket és minden könyve meg van. Viszont mégis sikerült rábeszélnem, hogy vigyen egy kis könyvet, ha már adományozott és adja oda valakinek… Aztán valahogy az lett belőle, hogy mindenféle hamis ego nélkül elkiabálta magát az utcán, hogy mindenki hallja: GOURANGA! Na így tört meg a jég… Kicsit beszélgettünk még és kiderült, hogy szokta olvasni ezt a blogot is… :)  A mai nap az ő kegyéből zárult végül eredményesnek elkönyvelhetően. Mert innét minden megfordult. Persze azért volt még néhány érdekes szitu, de a nagy rész azért csak szíp volt.

  A mai Bhagavad-Gitát például egy babakocsival áldogáló fiatalember vitte el, aki amúgy nyelvész és már régóta szeretett volna megismerkedni a sanskrit-nyelvel. Mondtam neki, hogy ennél jobb és mélyebb nyelvkönyvet nem talál a környéken… :)

  Meg rakattam gumitalpat a Vrindavani fapacskeromra és így ma már abban sétáltam át az asharamba vacsorálni…. Csak 4-szer estem le róla odafelé, vissza pedig 2-szer. :) De nem gond, mert gyakorlat teszi a mestert… (Legalábbis így hallottam…)

Rádhe-Rádhe!