Menü

Harci-szerzi 7 titka…


Titok, secret, csitt, pszt, kékszem, ble eyeHát az úgy van, hogy néha napján fel-fel üti a fejét így a blogger társadalomban
egy-egy játék, vagy valami kezdeményezés, hogy kicsit elmélyítsük a
blogolást a közösségi élmény irányába. Most is kaptam egyet ide a
blogba, miszerint 7 dolgot meg kell osztanom magamról, akár fontos akár
nem…

Az ilyen lehetőségeknél mindig elgondolkodok, hogy vajon mennyire lehetek őszinte, hogy ne kezdjen el rám vadászni a nemzetbiztonság, a Krisnások szívesen lássanak a templomaikba és a barátaim se forduljanak el tőlem… Először Renatától kaptam a cuccot és gondoltam, majd valamikor megcsinálom, de aztán mára megjött "felkérés" Anyuhától is, így gondoltam elérkezett az idő.

Bár
úgy tűnik nekem, már elég sok mindent tártam fel létezésemmel és annak
titkaival kapcsolatban, most mégis utána kutattam néhány dolognak, amit
eddig nem említettem neked.

1. Mióta élek, azóta többen is megpróbálták már megtörni a lendületem, de
még nem sikerült senkinek. Mert ez nem lendület, hanem életforma. De
nem aggódom, majd Krisna össze töri.

2. A skorpió jegyében születtem és nálam sokkal bölcsebb emberek azt mondták, hogy az aszcendensem is az. A skorpió elején szabadultam rá a világra, ami azt jelenti, hogy aki az ellenségének tudhat, annak satu. Bár ez így keményen hangozhat, de így vissza tekintve az elmúlt életemben, egy dolog van amit nagyon tudok, mégpedig gyűlölni. Ennek a gyűlöletnek olyan ereje van, hogy azok közül, akik kivívták maguknak, hogy így kezdtem el érezni irántuk, általában egy nagyon rossz széria kezdődött az életben, egy amolyan kudarc özön, és többen is voltak olyanok akik maradandó egészségügyi károsodást is szenvedtek.
Körülbelül 17-18 lehettem, mikor ez tudatosult bennem és elkezdtem érdeklődni olyan lehetőségek iránt, amik segítenek feldolgozni ezt a dühöt, gyűlöletet ,és így jutottam el Ninjutsu tréningre. Ezt azóta is gyakorlom.

Aztán mikor bele jöttek Srila Prabhupáda könyvei és tanításai, akkor elkezdtem úgy érezni, hogy igen, végre megtaláltam az utam. S bár azóta sokat haladtam előre olyan szempontból, hogy tudjam irányítani ezt a felhalmozódott dühöt és ne robbanjon minden apró szikrára, azért csak egy halmozottan skorpió maradtam, aki a majom évében született.
Ebből kifolyólag, elárulom, hogy nagyon kitartóan és egyre nagyobb mértékben szoktam gyűlölni, ha valami valahogyan mégis átbillen a mérlegen.
Ebben az életemben még nem volt senki olyan mióta az eszemet tudom, hogy én omlottam volna össze, mikor nézeteltérés támadt volna közöttünk, mivel a skorpiónak halálos a csípése, a majom pedig nagyon szeret játszani. Így lesz ebből egy akár haálálos játék is, ami a szívem legmélyén bújik meg és amit előző életeim során tapasztottam magamhoz és amit be kell, hogy valljam, de még élvezni is szoktam.
Most azon dolgozom, mióta sikerült megismerkednem a Krisna-tudattal, hogy ezen felül emelkedhessek. Nagyon sok erőfeszítést kell tennem, hogy kedves és szelíd legyek és talán egyre könnyebben megy, de mikor fáradt vagyok, vagy megfeledkezem magamról és "csak úgy" viselkedem, reagálok, ami az alap, akkor az könnyen tűnhet úgy azoknak akik nem ismernek, hogy haragszom rájuk. (Pedig nem is)

3. Egyetlen egyszer vertek meg. Bár ez sem volt egy mindent elsöprő győzelem, azért soha nem fogom elfelejteni azt az arcot, ami vissza nézett rám másnap reggel a tükörből.
Szóval 20. szülinapot ünnepeltünk egy cimborámmal ketten, méghozzá oly módon, hogy megittunk 2 liter kommersz rumot már korán reggel és egész nap jártunk egyik helyről a másikra. Aztán estére elfáradtunk, ő hazament, de én még benéztem egy helyre, ahol akkoriban dealerkedtem.
Letántorogtam hullarészegen és egy cimborám rám kötött, meg kihívott. Részegen meg persze kimentem vele és csak ott álltam. Ő meg ütött, ahol ért. Persze semmit nem éreztem az egészből. Nem bírtam felemelni a kezem. Csak leütött, én meg felkeltem. Aztán megint leütött, én meg megint felkeltem. Ronggyá verte az arcom, lila volt az egész fejem, kitörött az első fogam, de mindig csak felkeltem.

Egy idő után nagyon elfáradt és már kérdezgette, hogy elfogadom-e, hogy le győzött, én meg persze mondtam, hogy nem, hiszen nagyon nem voltam magamnál. Aztán egy barátom elvitt a helyszínről. Épp egy hídon keltünk át, a srác meg utánunk szaladt, hogy legyőzzön, mert végig azt hajtogattam neki, hogy úgy üt mint egy lány. Ekkor már nem tudom hányadszor ütött le én meg keltem fel, de végül egyszer csak azt vettem észre, hogy kint fekszem egy forgalmas út közepén, este van, kétoldalt állnak az autók és dudálnak, a fiú meg jön, rám ugrik és elkezdi püfölni a fejemet aztán lelöktem magamról, feltápászkodtam és a cimborám segítségével otthagytam.
Másnap nagyon csúnyán néztem ki. (Még magamhoz képest is) Két hétig ki se dugtam az orrom a házból, míg teljesen rendbe nem jöttem.
Miután legközelebb találkoztam vele, csak az érdekelte, hogy elfogadom-e, hogy győzött, mert ő bármikor szívesen újra ki áll ellenem. Én meg mivel nem emlékeztem az egészre, csak foszlányokban, nem haragudtam rá és csak mondtam neki, "sokkal jobb vagy nálam, győztél". :)

4. A másik nagy titkom az az első két év amit Krisnás szerzetesként tölthettem el. Ez egy olyan időszak, amiről nem szoktam írni és beszélni sem. Ez után kezdtem el vezetni ezt a blogot és tulajdon képpen mindent leírtam addig ami ennek az időszaknak a kezdetéig történt. Ez az első két év egy olyan sztori, amit ha még mindig Krisnás leszek akkor, majd 20 év múlva fogok le jegyezni, mert most úgy tűnik, hogy még nem érkezett el rá az idő. :)

5. Az utóbbi időben elgondolkodtam azon, hogy változtassak-e magányos
farkas üzemmódon és megnősüljek-e? A gondolat menet abból fakadt, hogy
sok ismerősömnek született gyereke mostanában és láttam, hogy ez miféle
gondolkodás mód beli változást eszközölt  náluk.

Így
eljátszottam a gondolattal, hogy mivel jelenleg nem élhetem a
szerzetesek életét, elképzelhető, hogy nekem is kellene.
Na de, még
mielőtt meglódulna a kis fantáziád elárulom, hogy nem azért történt ez,
mert találkoztam valakivel aki esetleg, hanem ez pusztán egy
praktikussági szempont. Ez most nem úgy néz ki, hogy most akkor "meg
akarok nősülni", hiszen nagyon jól el vagyok egyedül. A változás inkább
abban a szemléletben történt, hogy most már nincs bennem ezzel
kapcsolatban egy mesterséges ellenállás, hanem inkább úgy látom ha így
kell lennie, így lesz és beletörődtem. Persze erőfeszítést azt továbbra
sem szándékozok tenni a megvalósítás érdekében, hiszen ha jön jön, ha
nem nem. De így legalább azok, akik folyton rágták ezzel kapcsolatban a fülemet, békét hagynak nekem. :) Aggódni pedig  nem aggódok, hogy elveszítem az egyedülléttel
járó előnyöket, mivel felraktam a lécet.
Az, hogy főzni, mosni meg
takarítani tudjon és szeressen, az egy teljesen alap dolog, mint
ahogyan az is, hogy tudjon varrni, és ragaszkodjon a tisztasághoz meg a rendhez. A kötést/horgolást azt nem tettem be (Bár én tudok), mert
azt meg lehet tanulni később is. Legyen szép, kedves, szelíd
természetű, meg ilyenek. Az, hogy játsszon valamilyen hangszeren szintén
nem szempont, de a zenéhez minden képpen ragaszkodnia kell. A
legfontosabb viszont, hogy legyen már valahol, vagyis az önálló
gondolkodás és probléma megoldó képesség az alap követelmény. Mivel tudom,
hogy egyáltalán nem fenyeget az a veszély, hogy találkozom egy ilyen
lánnyal, (Hátmég, hogy szűz is legyen) így nem aggódom, csak gondoltam
ha már ilyen őszintés posztot kell írni, akkor őszinte leszek.
És mielőtt valaki mégis magára vélne ismerni, elárulom, hogy olyanok akik
bármilyen módon találkoztak a blogommal, praktikussági szempontból
szóba sem jöhetnek… :)

6. Van egy saját meditációs gyakorlatom, amit valószínüleg előző életemből hoztam magammal, mert vannak olyan emlékeim, hogy nagyok kicsi vagyok és cumisüveggel a számban ezt csinálom. Elalvás előtt és ébredés után szoktam gyakorolni. Ezért is szeretek egyedül lenni, mert így nem zavarok vele senkit és nem kell magyarázkodnom sem.

Ez egy amolyan hang meditáció, mely során képes vagyok, olyan szintű koncentrációra egy-egy dologgal kapcsolatban, hogy átélem azt és megértem teljes valójában. (Persze jelenlegi felfogó képességem határain belül). Ezen kívül nagy segítséget nyújt abban, hogy tudatos tudjak lenni álmomban is és olyankor ne csak a vágyaim rabjaként tapasztaljak, hanem mintha ébren lennék tudjam befolyásolni a dolgokat jelenlegi kialakított értékrendem és megértésem szerint.
Kicsit megváltoztak az alapjai, mióta olvastam a Krisna-Tudatos irodalmat és mióta igyekszem gyakorolni az önmegvalósítás folyamatát, de egy külső szemlélő számára ugyan úgy néz ki mint mikor először nyomtam még cumisüveggel a számban.
Egy pszichiáter simán a kényszeres kategóriába tenne szerintem amennyire manapság a pszichókat ismerem, de mikor anyám elvitt ezzel a "problémával" agyturkászhoz még kölyökként, akkor a doki azt mondta, hogy minden rendben van… :) (És talán tényleg minden rendben van. :) )

7. Bár lehet, hogy mást gondolsz, de igazából nem vagyok olyan komoly vallásos ember mint amilyennek látszok. Soha semmilyen fogadalmat nem tettem és nem is fogok, majd csak egyet, mikor talán egyszer Lelki tanító mesterem avatásban részesít és akkor a tradícióknak megfelelően megígérem neki, hogy tartani fogom a 4 szabályt és minden nap jappázni fogok minimum 16 kört. De addig csak amolyan Ego-Krisnás vagyok, vagy Hobby-Krisnás, vagy nevezz bárhogy ahogy csak akarsz. :)

Akkor a játék szabályok ezek:

1. linkeld be a blogodba azt, aki kipécézett
2. ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi
3. pécézz ki 7 embert, nevezd meg őket, és linkeld be a blogodba
4. egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukban, hogy ki lettek pécézve.

 

Először úgy gondoltam, hogy nem is jelölök meg senkit, hogy folytassa, de aztán nem tudtam aludni és mégis csak tovább lőném a kíváncsiság véget… Szóval pászintom a játékot. Dóri, Wale, Pazzo, Ksatrya, Deadley,  Zora és Cifcu-nak, mert kölcsön kenyér vissza jár. :). És reggelre még egy ötletem támadt, hogy meg kérem Pudingot is, mivel róla igazából szintén nem sokat tudok…

Gouranga