Menü

Határokon túli élet


Budapesti Hare Krisna templom

Kell ez nekem?

Reggel 4-kor kelés. Úgy ahogy az meg van írva. Aztán meditáció, ahogy szintén le vagyon jegyezve. (Hát mégis csak vállaltam, hogy ideköltözök és akkor azok a szabályok vonatkoznak rám is mint az itt lakókra.) Reggeli program, lecke, prasadam, aztán irány az építkezés. Locsogó esőben egy lélekvesztőlajtorján imbolyogni felfelé 5-6 méter magasba néhány préselt falappal, gipszkartonnal, profilokkal hozzá, meg még ki tudja mivel nem.  Az előző napi tréningről jelzik az izmok, hogy bizony az a 4 óra alvás édes kevés volt nekik és minden akarat erőmre szükség van, hogy ne bucskázzak alá a mélybe, mert bár pillanatnyilag könnyebbségnek tűnne hagyni csapot papot és alázuhanni a mélybe, azért a törmeléken, meg különféle zsákokon nem volna olyan kellemes a becsapódás nem sokkal a lazítás után. Szóval csak megyek tovább felfelé a  létrán. Gyorsan átázik minden ruhám és semmi perc alatt nyakig sárosan gondolkodok azon, hogy vajon tényleg kell-e ez nekem?

Elképzelések és megvalósítások

Az apó meg kicsit másképp képzeli a padlás szobát mint én, de némi határozott tényközléssel gyorsan belátja, hogy nem akarok olyan lakásban lakni, ahol a szobából nyílik a wc, "mert így jobb a hő elosztás". Meg még van néhány elképzelése, ami többnyire hasonló véget ér, de komolyabb energiákat kell befektetnem meggyőzésére, hogy nehogy véletlenül olyan legyen a fenti lakás amit bérelnék tőle, mint amit magának csinált odalent és ahová nem tudna annyit fizetni, hogy beköltözzek. Jó, meg szép meg minden, de hát ízlések és pofonok. Én inkább az egyszerű, de jó minőségű dolgokat kedvelem, ő meg a látványos "gagyit".


De semmi gond, mert jól kijövünk. Persze kicsit nehezemre esik  minden nap azzal jönni, hogy figyu apó, vagy így lesz, vagy keress más bérlőt, mert hiába okfejtés, elvek, bármi ez a végső fegyver amit eddig mindig alkalmaznom kellett az elképzelései ellen…


De haladunk és egyre jobban állunk. Talán még a végén ház avató is lesz.

Templom

Az élet így egy hét templomi élet után is egész más minőségű lett. A bhakták és a lelki gyakorlatok kicsit komolyabban vétele sokat emel a tudat állapoton, és bár egyenlőre rendkívül megterhelőnek érzem azt, hogy végzem az eddigi munkám, plusz még nap közben másodállásban leendő ashramában építkezek, meg pont úgy jött ki, hogy a héten minden nap tréningre mentem, sőt mindjárt indulhatok egy egésznapos szemcsire is, amit az a sihan tart akit a múltkor el kellett halasztanom. (És ez inkább azért megterhelő, mert 9-10 körül érnek véget és van éjfél mire nyugovóra térek)


Ráadásul folyton változik minden körülmény körülöttem néhány fix dolgot leszámítva. Ez nem panaszkodás, hanem tényközlés. Most így alakul az élet és igazából nagyon szerencsés vagyok, hogy Krisna efféle elrendezéseket tesz az életemben és ad lehetőséget, hogy megküzdjek időnként egy két belső ellenségemmel. A kéjjel, dühvel, mohósággal, irigységgel, büszkeséggel stb.

Egy biztos:

harer náma harer náma      harer námaiva kevalam
kalau násty eva násty eva      násty eva gatir anyathá


„A nézeteltérések és a képmutatás e korszakában az Úr szent nevének éneklése az egyetlen lehetőség a felszabadulásra. Nincs más út, nincs más út, nincs más út.”

 

-Vagyis kell ez nekem?

-Csak mint éhezőnek egy falat kenyér…

 Rádhe-Rádhe