Menü

Have a nice day


   
Szóval
Egerben egyenlőre nem szabad kiállnia egy szerzetesnek a
sétáló utcára és Isten igéjét
hirdetni, különben elvileg pénzbírságra
ítélik. Persze ez igaz a koldusokra és minden
nemű és formájú más adományt
gyűjtő szervezetre, vagy vallásra is. Azt persze senki sem
tudja, hogy mondjuk egy hozzám hasonló koldus, akinek
semmije sincs miből is fizetne büntetést? De semmi gáz,
mondjuk majd leülöm, ha mégis arra kerülne a
sor.

  
Magyarul
mondva a város vezetőségének az én
szemszögemből nézve legalábbis az az álláspontja,
hogy a belvárosban az emberek csak a boltokkirakatait, meg a
mindenféle reklámokat nézegessék és
a pénzüket ott költsék el zavartalanul, hogy
ne a vallás elveit támogassák, hanem az amúgy
a szintén a város vezetőinek tulajdonában lévő
belvárosi boltok bevételét gyarapítsák
keserves munkájuk illuzórikus gyümölcseivel,
a pénzükkel…

  
Most
nem akarom megkérdőjelezni a vallásszabadság
gyakorlásának szent és sérthetetlenségét.
Azt sem akarom firtatni, hogy milyen alapon dönti el egy pár
ember azt, hogy kaphat-e a többi embertársuk (akiknek
amúgy az ideiglenes hatalmukat köszönhetik, mert
bizalmat kaptak a néptől),
lehetőséget arra, hogy tökéletessé tegye
az életét és hallhasson Istenről, vagy…



"Ha
tényleg meg akarod tudni, hogy milyen egy ember, akkor adj
neki pénzt meg hatalmat”



   És
valóban! Minden kormány ellopja az országa
pénzét, minden vezető tudja, hogy nem lesz örökké
hatalmon és ezért minél többet össze
akar harácsolni, bármi áron.

  
Persze
itt most nem csak az állam vezetőiről beszélek, hanem
igazából mindannyian így élünk ebben
az anyagi világban. Próbáljuk élvezni
azt, ami amúgy sem a miénk. A boldogságot
mindig valami olyan dologtól várjuk, ami még nem
a miénk. Éppen ezért, ha hatalmunkban áll,
megpróbáljuk saját hatáskörünkön
belülivé tenni képzelt élvezetünk
tárgyait. Egymást, egymás vagyonát,
egymás szeretetét, egymás tiszteletét,
stb… De igazából bármennyit is szerzünk
meg, csak az elégedetlenségünket növeljük,
és egyre jobban beleragadunk saját cselekedeteink
visszahatásaiba, a karmába. Minél több
erőfeszítést teszünk arra, hogy minél
nagyobbat mondhassunk magunknak a vagyonból, a hatalomból,
megbecsülésből, a világból, ráadásul
bármi áron, mindenféle Istentelen erkölcsi
morálra hivatkozva, annál több szenvedésben
lesz részünk. Mert ÉN vagyok a középpontban
és azért mert MAGAMNAK akarok minél több
olyan dolgot, amire aztán azt mondhatom, hogy ez az ENYÉM…

   De
ha megtanuljuk elfelejteni önző kis motivációinkat,
illetve átalakítjuk tetteinket, vágyainkat, hogy
az Abszolút Igazsággal, az Istenség Legfelsőbb
Személyiségének, Sri Krisnának az
akaratával összhangban cselekedjünk, akkor
meglelhetjük a TÖKÉLETESSÉGET, amit igazából
keresünk.

  
Mert
a tökéletes, Ő maga Sri Krisna, a Mindenkit vonzó…
:)

  
Hát
illen eccerű is ez. ;D

  
Még
egy oldalt sem kellett gépelnem, hogy megfogalmazzam…

  
(Lehet,
egyszer majd egy mondattal is el tudom úgy mondani ugyan ezt,
hogy lesznek olyanok, akik komolyan elgondolkodnak rajta…)


 

 

Rádhe-Rádhe