Menü

Hideg zuhany, avagy mikor az arcom az eső mossa…


Harinama-Sankirtan
Yagja

Az Úr Caitanya 500 évvel ezelőtt bevezetett egy vallásos
gyakorlatot, a Harináma-Sankirtant, Vagyis Isten szent neveinek az éneklését…
Ebben a korban, ami most van és még lesz jó darabig, a Kali-Yugában, a
hazugságok és az álszentség korában, ez a leghatékonyabb módszer, amivel lelki-fejlődést
érhetünk el…

Tervek

Aztán most, hogy úgy alakult ismét Pesten élek, néhány „régi”
barátom pár hónapja megkérdezte, hogy nem volna-e kedvem Harinámot szervezni,
mert akkor ők bizony szívesen eljönnének…

Na mondtam dehogynem lenne, hiszen ez a Yuga-dharma, a korszak
vallásos gyakorlata, de először mindenképpen egyeztetnem kell a Budapesti
Krisnás vezírekkel…

Mindjárt másnap a pénteki Harinámon (Az Úr Gouranga megjelenési napjának alkalmából)
találkoztam is Vijaya Gouranga prabhuval a pesti templom nagyon kedves
vezetőjével, aki megörült az ötletemnek és mondta, hogy persze, áldását adja
rá, csak egyeztessek Kamsari prabhuval, hogy nehogy egy „gagyi” dolog legyen
belőle…

Meg is közelítettem régi jó azt hiszem barátomat is
mondhatok, aki pedig mondta, hogy igen, segíti a templom az akciót, csak
szervezzem le az embereket, meg mindent és akkor egyeztessünk…

Ezen felbuzdulva néhány barátommal szerveztünk is egy utcai Harinámot, most szombatra, aminek
a bannerjét fel is tettem ide pár nappal ezelőtt. Sok barátunknak szóltunk,
itt-ott megemlítettem a neten is…

Azt hiszem elég sokan lettünk volna 20-25ember, az alapján,
ahányan megígérték, vagy csak mondták, hogy jönnek… Mindenesetre a mag, azok,
akikkel szeretem együtt énekelni az Úr szent nevét, a zenészek biztosan ott
lettek volna így a jó hangulat garantálva volt…

A hidegzuhany

Aztán múlt héten csak egy edzésen tudtam részt venni, így eldöntöttem,
hogy ezen a héten mindenképen felülmúlom ezt és mindegy, hogy milyen idő lesz,
én bizony felmegyek a Gellért hegyre és ha hurrikán is lesz, de edzeni fogok…

Persze hurrikán az nem volt, csak egy kis eső locsogás,
mikor oda értem a 8-as busz megállójához a Szabadsághíd pesti hídfőjénél. Áhítattal
csodáltam meg az esős időben a kitisztult levegőn keresztül szemem elé táruló
hegyorom látványát…

Persze azért fölhívtam Darányi-senseit, hogy megkérdezzem ő
mire ér oda, mert én most szállok fel a buszra, mire közölte velem hogy ma még
teremben lesz az edzés és két óra múlva 19:45-kor…

Semmi gond gondoltam, akkor addig lenézek a Govindába, meglátogatom ottani
barátaimat, akik a hétvégi Harinámra nagyon lelkesen készültek, mert mindig
dolgoznak és nem tudnak nagyon semmilyen más egyházi rendezvényre eljönni
időbeosztásuk végett…

Aztán ahogy megyek befele, Gáborral pr-val találkoztam, aki
most fog avatást kapni hamarosan lelki tanító mesteremtől és ő közölte velem,
hogy Harinám lefújva, de hívjam föl Kamsari pr.-t ő majd mindent elmesél…

Aztán lent az étteremben már mondogatták a többiek is…

Kicsit elszontyolodtunk, hiszen olyan sokat egyeztettünk,
szerveztünk, hogy végre egyszer sikerüljön összehozni, és mindenkinek jó legyen…

Aztán régen ilyenkor csalódásokkor jól bepiáltam volna, de
most csak inkább fogtam magam és gyalog egy jappasétával egybekötve bandukoltam
el a Magyar Tudományos Akadémiától a Jászai Mari Térig (Radul Wallenberg u) a
locsogó esőben, mint akit már semmi sem érdekel…

Az út felénél jött a telefon Kamsari pr.-tól:

-Hari mc hallom kerestél…

-Na igen, most
mondták, hogy lefújtátok a hétvégi Harinámot…

-Igen, Vijaya Gouranga prabhu úgy látta jobbnak, hogy két
dolgot ne kezdjünk el egyszerre (mert egy másik szálon egy hétköznap valamikor,
valahova kiülős bhajant szerveznek), nehogy beletörjön a bicskánk…

-Milyen két dolgot?

-Hát tudod ezt a bhajanos dolgot is szeretnénk elkezdeni…

-Tudom, de az mikor lesz, meg hol, meg kivel?

-Hát még nincs megszervezve…

-Akkor miért két dolgot… Ez már itt van most, meg van
szervezve, meg vannak az emberek, erre két nappal előtte lefújjátok, ráadásul
úgy, hogy igazából semmi erőfeszítésetek nem lenne benne, mert a templomból nem
is jönne senki csak annyi lenne, hogy a pénteki Harinám után ott hagynátok a
Govindában a hangszereket, amiket mi másnap vinnénk magunkal…

-Jó, de ezt szeretné Vijaya Gouranga prabhu, meghogy aki
Harinámozni akar, az jöjjön pénteken…

-Jó, de ezt pont azokkal csinálnánk, akik nem tudnak jönni
pénteken, mert dolgoznak. Én ott leszek, mert ráérek, de sokan szeretnének még
Harinámozni, akik nem bírnak eljönni pénteken és ez nekik lett volna…

-Mc, nem letiltva lett, meg megsemmisítve, csak egy kicsit
elhalasztva, a főnök így szeretné…

-Jó, nem arról van szó, hogy nem vágom, csak szeretném
érteni is, valami konkrét magyarázattal, hogy miért pont így kell történnie,
hogy először „persze szervezzük”, aztán minden megvan, akkor meg letiltva…

Mindettől függetlenül elfogadom, hiszen ti vagytok a lelki
vezetőim, Vijaya-Gouranga pr. a nagyvezír itt Pesten és biztosan jobban
átlátja, hogy mikor mit, hogyan?

Ha az ő stratégiájába ez most egy nem megfelelő lépés, akkor
nem támadunk, hiszen mi magunk is a hadsereg része vagyunk… Ti vagytok a
Bráhmanák, ti tudjátok mikor mit kell tenni…

-Na örülök, hogy ezt mondtad…

-Persze, hogy ezt mondtam, mi mást mondhatnák? A szolgád
vagyok. Ha mégse vagyok rá méltó, hogy Harinámot vezessek Pesten, akkor nem
vagyok rá méltó… Ez van…

Tudom, hogy Krisna minden ok-oka, nem kell magyarázkodnod,
tudom, hogy az Ő engedélye nélkül még egy fűszál sem mozdulhat… Ezt a Harinámot
most Ő nem akarja, hiszen ha akarná, akkor lenne…

-Köszönöm, hogy így látod… és lesz Harinám ne aggódj, csak
ne most…

-Egyébként ha már itt tartunk had kérdezzem meg, hogy van
bármi köze ennek ahhoz, hogy páran nem szívlelnek a templomban és igyekeznek el
lehetetleníteni az ottani megjelenésemet…

-Nem, nem szó sincs erről, az egy másik téma… Csak most ezen
a hétvégén ne legyen Harinám… Majd megbeszéjük, hogy mikor máskor…

-Jó, köszönöm, hogy szóba állsz még ezek után is velem,
nagyon kegyes vagy…

-Mc ne viccelődjél, jóba vagyunk…

Gouranga-Gouranga

Hát így esett… Aztán leraktam a telefont, hátrahajtottam a vízhatlan
kabátom vízhatlan csuklyáját a fejemről és csak hagytam, hogy a locsogó eső,
hűvös cseppjei kopogjanak a fejemen…

Aztán mert még volt idő tréningig, lementem a Dunapartra,
hogy sétálgassak, meg gondolkodjak egy kicsit…

Gondolatok a lepergő
víz nyomán

Igazából harcművészetet tanulok, tanítok. De mit érnek a
harcosok, ha nem követik a bráhmanákat? Mit akarok átadni, ha magam sem
követném azt, amit értékesnek tartok és tanítani akarok…?

Ezen a szombaton nem lesz Harinám Budapesten, mert nem kell
lennie…

Arjuna sem értette a Kuruksetrai csata előtt, hogy mitől is
számítana vallásos tettnek az, ha most fogja magát és lemészárolja az
ellenséges seregben lévő rokonait, tanítóit, lelki tanító mestereit, akik
ráadásul még közel is állnak a szívéhez… Főleg, hogy ezen tettek ellenkeznek a
szentírásokban lejegyzettekkel…

Aztán Sri Krisna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége,
minden ok-oka, aki nélkül még egy fűszál sem mozdulhat, ezért el mondta neki a
Bhagavad-Gitát…

Erről szól az egész könyv, hogy miképp tudunk meghódolni
Istennek…

Amúgy meg ki tudja, mi lesz a belvárosban szombaton, vagy mi
lenne, ha mégis mennénk? Ki tudja mitől véd meg bennünket ezen akaratával az Úr,
vagy ki tudja mit fog nekünk még tanítani…

Elfogadom, hogy Krisna akarata ez a döntés, mert másé nem
lehet. Hiszek benne, hogy idővel, mint olya sok minden mást is megértek és
látni fogom, hogy mi miért történt…

És ez így van rendjén…

Ladu Gopál

Ezenkívül nem átallom még ide lejegyezni, hogy elképzelhetőnek
tartom, hogy apa (Vrajadháma pr.) shalagram silájának Ladu-Gopálnak (Isten egy
imádott formája, a gyerek Krisna, aki nagyon szereti a Ladut (ez egy indiai
édesség)) a keze van az egész mögött. Mert Vasárnap megyünk egy Rr-os
megjelenésre a
Vegafooddal és elkélne szombaton a segítség Srimati Rádharáni
konyhájában, de mikor megtudta, hogy nem leszek ott, akkor nagyon elkeseredett…

Én meg arról prédikáltam neki, hogy ne aggódj már, meg ne
lógasd az orrod, Krisna Isten és minden bizonnyal tenni fog valami elrendezést,
hogy a dolgok úgy alakuljanak, hogy minden jó legyen…

Hát tett… Szombaton konyha… :)


Mert valahogy így vagyunk mi itt az anyagi világban:




Gouranga!