Menü

“Hogy mi lesz a vége, nem tudom…”


Az úgy volt, szerdára
sensinek a hátába beleállt a görcs, Ákinak meg letörték a derekát mert
jégkorongozni volt, Ricsi sannak meg eszébe jutott, hogy igazából neki tanulnia
kellene… Vilinek meg én nyomtam ki a két szemét… Miután az élet így elrendezte
a kis csapatot, akikkel szemcsire mentem volna Szegedre. Szóval sajnos bár rajtam kívülálló okokból, de ki kell hagynom a hétvégi Ninja összejövetelt. Akkor hát nem maradt más hátra mint
előre, vagyis irány
Krisna-völgy

Imivel mentünk kocsival,
vele még
BalaTONE-n ismerkedtünk
meg. Este mikor vigyáztam a sátorra, mindig átjött dumálni kicsit…

Szóval lementem, hogy
szolgáljam
Lelki-tanítómesteremet és
a bhaktákat, mondjuk úgy, hogy órákon át bírok ritmusra karatalozni, vagy
womperezni. Ez két olyan hangszer, amiből az első félóra még érzékkielégítés,
de a többi már kőkemény lemondás. Na mindegy volt
3-órás kirtan vasárnap, meg esti bhajan, meg nektárprasadam…

A vége a legdurvább, amolyan igazi szabadonengedős
szénázók

Szállást a tehenészetben
kaptam a gopáktól, cserébe kimentem szénázni velük és két kocsi megrakásában is
segédkeztem… Megismerkedtem Nandival,
Magyarország
első zebujával
, meg bruderkodtam a többi tehénkével is… Aztán vasárnap jött
apa is és együtt mentünk szénázni, ő meg még besegített tehenet fejni is…

Végtelen nyugalom volt a
farmon, meg béke, ahogyan már csak lenni szokott, a bhakták pedig nagyon
kedvesek voltak…
apafej
apafej
Több vérhólyaggal, néhány
vízhólyaggal, meg feldagadt újakkal tértem haza… Na nem a vasvilla szedte le,
hanem a hangszerek… De oda adtam volna akár az egész kezemet is, hogy
elégedettnek láthassam a bhaktákat… Jó volt…
Vasárnap este némi
félreértésből adódóan Imi otthagyott, de igazából nem volt gáz, mert így részt vehettem
az esti bhajanon, és másnap Krisna Náma prabhuékkal
Bhakta das faterja, jöhettem haza…
Visszazökkenés?
Aztán gyorsan
visszazökkentem a pesti kerékvágásba, másnap mindjárt egy telefon
IsvaraKrisna prabhuval, hogy akkor ha
voltam is a sejtprogiján (Mert Józsi annyit rágta a fülem), többet ne menjek,
meg egyik másik sejtprogramra se. Mert bár neki személy szerint nincs semmi
gondja velem, Kamsari pr. azt mondta, hogy nem járhatok, mert túl éles a
nyelvem…
Na mondom, köszi szépen az
infót, hívtam is az én Bráhmana barátomat, hogy miújság? Mire mondja, hogy a
nagyvezír elolvasta ezt a bejegyzést és a kommenteket is és most akkor szombat
reggel 8-ra mehetek kihallgatásra a tempibe…
Vajon mi fog kisülni ebből…?
Igazából nem számítok
semmire, majd lesz valahogyan… De olyan elegem lett a mások által nyilvánított
politikai véleményekből, hogy ki se mozdultam a háztömbből egész héten. Még
tréningre sem mentem… (Az pedig már nagy szó.)
Viszont elmentem sétálni és
kiderült, hogy itt tőlünk két sarokra, már egy igazi vaddzsungel van, meg egy
elég nagy természetes terület. Egy délutáni zápor után barangoltam a
szomszédságban a friss levegőn és nagyon hálás voltam Istennek, hogy bár azt
hittem nagyvárosban élek, mégis falun lakhatom… :)
A szituáció egyébként az ebben a bejegyzésben lejegyzettek, illetve inkább a kommentek miatt alakult ki. Amennyre tudom, az a fő gon, hogy bár a bejegyzéssel és a válaszaimmal minden rendben van, mégis olyan gondolatokat "sugalmaz" amik megnyilvánultak a vége felé (amik 2-essel kezdődnek) a hozzászólásokban…

Ha van kedved szólj hozzá és ronts, vagy
javíts a helyzeten… 😉
mcboci
Ahogy érzed…:)

Gouranga