Menü

Hogyan élhetem úgy az életem, hogy az ebben a világban és a következőben is egyre jobb legyen?


Létezésünk jelenlegi állapota az aminek gondoljuk magunkat. Teljesen mindegy, hogy milyen hívők vagyunk, meg milyenek nem, vagy követünk-e valamit vagy nem. Felismertük-e már, hogy a létezésünk arra van, hogy fejlődjünk, és nem arra, hogy az élvezeteket hajkurásszuk. Persze az is teljesen mindegy, hogy ezzel most egyet értesz-e vagy nem, hiszen a következő biztosan bekövetkező élményünkről fog szólni ez a bejegyzés.

Hogyan élhetem úgy az életem, hogy az ebben a világban és a következőben is egyre jobb legyen?

Sok mindent szeretnénk belezsúfolni az életünkbe, sok mindent szeretnénk elérni, vagy megszerezni, vagy sok dolog van amin szeretnénk túllenni. Ezek a dolgok általában pozitív minőségűek, hiszen normális esetben senki sem akar háborút, betegséget stb, hanem mindenki szerelemre, gazdagságra vágyik, vagy valamilyen formában ezek különféle megnyilvánulásaira. Aztán amint azt a Jó Isten jónak látja, abban a mennyiségben, formában és tempóban megkapjuk a nyakunkba minden vágyunkat feketén fehéren, a maga valóságában. Hiszen bár mindent jónak látunk ami nincs nekünk és azt gondoljuk, hogy mi is szeretnénk élvezni, attól függetlenül mindennek van jó és rossz oldala is egyaránt.

Gondoljunk csak bele, hogy hány sima szerelmen vagyunk túl, vagy mennyire olyan amilyennek elképzeltük az amelyikben vagyunk éppen. És ez ugyan így van a gazdagsággal, egészséggel, szépséggel stb. Tulajdonképpen mindenért szenvednünk kell, hiszen amennyire élvezni akarjuk, vagy amennyire élvezzük, ugyan annyira fogunk szenvedni is tőle. A dolog pusztán élvezetünk vágyának természetétől függ, hogy előtte kell-e szenvednünk, vagy utána érte.

Például, ha rendszeresen mozgunk, edzünk sportolunk, nem zabálunk meg mindent amit elénk raknak, akkor ez egy bizonyos értelemben szenvedést élünk át az egészségünkért előre. Ha pedig mindezeket a dolgokat nem tesszük, akkor elveszítjük az egészségünket, és betegek leszünk, vagyis utólag kell majd szenvednünk, megint csak azért, hogy visszanyerhessük az egészségünket. Csak nem mindegy, hogy az orvos mondja-e, hogy diétázzunk, azért, hogy nehogy még rosszabbul érezzük magunkat, vagy fitten, egészségesen mi magunk döntünk úgy, hogy valami zsíros csöpögős kramancot tolunk be ahelyett, hogy a zöldségeshez mennénk be ebédért…

Vagy ugyan ilyen a gazdagság, hiszen rengeteget kell dolgozni érte, vagy sokat agyalni, és általában amíg nincs, szenvedni a szegénységtől. Ha meg csak úgy megkapjuk, akkor mások rossz indulatától és irigységétől kell szenvednünk.

Szóval láthatjuk, hogy minden ami ebben a világban fontos, magában hordozza minden téren a szenvedés és az élvezet eszenciáját is. Persze mondhatja valaki azt, hogy neki egészségesen táplálkozni és edzeni az nem szenvedés, hanem élvezet, de akkor megint csak belép az örök igazság, és amennyire élvezed az edzést és táplálkozást, ugyan annyira fogsz tőle szenvedni is, mondjuk valami hiánytól, vagy sportbalesettől, mert túlerőltetted magad. Na meg ha valaki élvezi a munkát, és azt, hogy felépíti a saját gazdagságát, akkor attól fog szenvedni, hogy közben nem foglalkozott nagyon más dolgokkal, elhanyagolta a családját stb… Számtalan ilyesmit láthatunk, hogy a szépséggel kapcsolatos dolgokba már bele se menjünk mélyebben.

Viszont amióta megszülettünk, azóta biztos, hogy el fog jönni a nap, amikor le kell mondanunk mindenről, amit ebben a világban elértünk. Teljesen mindegy, hogy milyen hívők, milyen gazdagok, egészségesek, szépek, sikeresek, szerencsések stb. vagyunk, a halál minden vallásban és ideológiában az emberi élet befejezése. Persze alakultak már olyan vallások melyek az ősi írásokat megpróbálják úgy magyarázni, hogy az emberi élet igen is folytatható, de tulajdon képpen azt látjuk, hogy mégis csak mindenkinek meg kell halnia. sőt, még ha maga Isten, vagy Isten fia, vagy akármelyik prófétája érkezik el ebbe a világba, ők is ezen a kapun keresztül hagyják el.

“A Halál, fajtól, nemtől, vallástól, politikai, vagy gazdasági helyzettől független. Nem egy büntetés, hanem egy törvény.”

Mégis sokan azt gondolják, hogy velük ez nem fog megtörténni. Persze ezeket a sorokat olvasva benned is lehet, hogy felmerül, hogy arra az oldalra sorold magadat, hogy te nem gondolod azt, hogy nem fogsz meghalni. De attól, hogy valaki néha elgondolkozik a halálról, attól az még nem jelenti azt, hogy készen is áll rá.

A Halálunk minden nap, bekövetkezik. Hiszen amikor lefekszünk aludni, tulajdon képpen, egy kicsit meghalunk. Csak a Jó Istennek köszönhetjük, hogy ugyan abban az álomban ébredünk fel minden nap, minden reggel, mert látja bennünk még a fantáziát, hogy valamit valóra tudunk váltani még életünk folyamán a hatalmas, kozmikus tervéből. De mivel az Úr útjai kifürkészhetetlenek, így sosem lehetünk benne biztosak, hogy nem az volt-e az utolsó napunk. Hiszen a halál úgy jön mint a tolvaj. avagy amikor a legnagyobb a valószínűsége, hogy nem számítunk rá, és el tudja rabolni röpke kis életünket.

Ezzel nem lehet mit tenni, csak egy dolgot. Méghozzá elfogadni, és a mindennapjaink részévé tenni. Hiszen ha tetteinket annak a tudatában, és annak az elvnek alárendelve tesszük meg, hogy estére már nem leszünk ebben a világban, vagy csak úgy tudjuk álomra hajtani a fejünket, hogy a reggel már nem talál itt bennünket, akkor tapasztalatból tudom, hogy sok mindenben egészen más döntést leszünk képesek hozni. Mert át gondoljuk, hogy azt akarjuk-e, hogy örökre és végérvényesen visszavonhatatlanul úgy emlékezzenek ránk, azok akik itt maradnak, hogy ezt meg ezt tettük.

Persze ez egy nem túl népszerű gondolkodás mód, és kell hozzá egyfajta spirituális érettség, vagy bölcsesség, főleg, ha szeretnénk folyamatosan fenntartani ezt a tudat állapotot. Nem beszélve arról, hogy olyan szinten jó döntéseket leszünk képesek így meghozni, vagy olyan lépéseket fogunk meglépni, amitől akkora pozitív változás következik be az életünkbe, hogy a sok jótól, hajlamosak leszünk elfelejteni ezt a meditációt. Ezért ez sem egy végleges megoldás, hanem csak egy ideiglenes, hiszen ezt is elkezdhetjük élvezni, és akkor bizony szenvedni is fogunk tőle. (Ezt is csak a saját bőrömön tapasztaltak alapján mondom.)

Így a legkedvezőbb az, ha meghozzuk a döntést, hogy bizony azt szeretnénk, hogy úgy emlékezzenek majd ránk, mint jó emberekre, aki jó és hasznos dolgokat tett, melyeket a szeretet vezérelt, és az ez iránti vágyunk érzett kötelesség tudatból, mondhatni az ezt az eszmét szolgálni akarásból tevékenykedünk.

Persze mindennek a krémje már az volna, ha még megkoronáznánk mindezt azzal, hogy Istennek csináljuk ráadásul mindezt, de igazából ezt Ő sem várja el tőlünk, hiszen tisztában van vele, hogy jelenleg milyen nehéz Neki alárendelnünk életünk minden pillanatát. Persze ad rá módszereket, hogy ezt is meg tudjuk tenni, de ezt mindaddig nem fogjuk tudni meglépni, amíg a fent említett két lépést el nem kezdtük magunkévá téve gyakorolni.

Vissza esés, nehézség lehetséges, sőt inkább biztos, hogy lesz, de ha legalább így élünk, akkor azért nem kell majd aggódnunk, ha el jön értünk a halál, hogy milyen csomagot kapunk még a nyakunkba azoktól akiket itt hagyunk. Mert botorság volna azt hinni, hogy Isten nem nézi majd meg mi marad azok szívében, akikkel együtt éltük a kis történetünket, és kedves emlékként emlékeznek meg rólunk, vagy örülnek, hogy végre megszabadult tőlünk a világ.

Mindig lesz akinek  majd a bögyében leszünk, tehát ez nem jelenti azt, hogy mindig mindenkinek az elégedettségére törekednünk kell. De ha többen vannak azok akikkel jó a kapcsolatunk, mint ahányan utálnak bennünket ebben a világban, akkor jó úton járunk.

Nem beszélve arról, hogy ha esetleg mégsem halnánk meg ma estig, vagy megélnénk a holnap reggelt, akkor az a nap sokkal jobb lesz és sok pozitív felénk küldött gondolattal könnyebben fogjuk valóra váltani ebben a világban és ebben az életünkben megteendő kötelességünket is. Hiszen senki sem véletlenül van ott és ahol…

, , , ,