Menü

Hogyan lépjem át a saját korlátaim? Avagy vesd le a láncaidat, de csak ésszel!


Média, Marketing, internet stb… mind-mind olyan szavak amiket hiába keresnénk az ősi írásokban, vagy elődeink tanításaiban, hiszen ezek a dolgok az itt és a most-ban léteznek csak. Hiába próbáltam a sok-sok ezer éves ősi írásokban megtalálni ezeket a fogalmakat, jelenségeket, vagy bármiféle magyarázatot adni, hogy mit és miként mondanak a régiek, a bölcsebbek, az állítólag nyugodtabbak ezekről a dolgokról. De semmit nem találtam.

Hogyan lépjem át a saját korlátaim? Avagy vesd le a láncaidat, de csak ésszel!
Ez pedig így van rendjén. Azért, mert itt és most van, és nem öt ezer évvel ezelőtt. Vagyis ránk vár a feladat, hogy megítéljük ezeket a dolgokat. Nincs tankönyv, nincs jól bevált tudás, hogy mi az ami működik, és mi az ami nem működik, illetve mi az ami fog működni, és mi az ami a jövő lesz majd. Hiába kérdeznénk azokat akik a régi korok emlékeit kutatják, hogy miként lássuk, éljük meg a mai kor technológiájának köszönhető szociális helyzetet, hiszen ők már rég nem élnek, vagy legalábbis nem emlékeznek rá, hogy sok-sok élettel ezelőtt ők voltak-e valakik, akik esetleg leírták azt a sok okosságot, ami akkor még annyira kézenfekvő és egyszerű volt.

(Zenei aláfestés a bejegyzéshez 2:45-nél kezdődik, de érdemes megnézni az elejétől, mert ez a fiú úgy izgul, hogy majdnem kiesik a mikrofon a kezéből.)

Azonban a technológia fejlődésével a világ bármely része karnyújtásnyira került mindannyiunktól. Hiszen repülőre ülve, egy fél nap alatt eljuthatunk a világ másik felére, de ha ehhez nincs kedvünk, akkor is van lehetőségünk, leülni a gép elé, ahol most ezeket a sorokat is olvasod, és a világ másik felén fenn maradt ősi dolgokat tanulmányozhatunk. Így gyakorolhatok én is egy Japán Ősi Harcművészetet, az alapvetően Indiához fűzhető Ősvallást, Európában Magyarként, a Hunok leszármazottjaként. Ami csodálatos ebben, hogy mindez ugyan így bárki számára elérhető, és mégsem az.

Elérhető, hiszen a youtuberól minden mozdulatot megtanulhat bárki, pdf-ben minden ősi írást megszerezhet magának bárki bármilyen témában. A Világ egyre több titka és csodája kerül föl az emberiség Globális tudatában, ahol összegyűjtjük mindazt a tudást ami fennmaradt az évezredek alatt. Mindenki azt tölthet le amit akar.

Amitől viszont mégsem érhető el minden tudás mindenki számára, az a személyes kapcsolat az eredeti forrással. Az eredeti forrás, pedig nem más mint maga Isten, aki a teremtés kezdetén a tudást is átadta, ami így száll alá mesterről tanítványra, generációról generációra. Viszont ez a tudás sok esetben, sok helyen elveszett, elveszik, elferdült, meghajlott, átszíneződött. Olyan mértékben, hogy emberek képesek akár megvetni, gyűlölni, és akár meg is ölni egymást miatta.

Sosem felejtem el azt az időszakát az életemnek, amikor a megszeppent vékony kis szerencsétlen fiúcska öntudatára kezdett ébredni. Egy általános iskolai kézilabda mérkőzésen történt, ahol jobb szélsőt játszottam. Teljesen átlagos játékos voltam, meccsenként 0,2 góllal. Egy tornán voltunk Tapolcán, és a döntőbe jutásért játszottunk. Nagyon gyatrán ment, és vesztésre álltunk. Amikor egyszer csak megéreztem a körülöttem lévő emberekből, hogy több vagyok náluk, illetve nem is ez a megfelelő kifejezés, hanem inkább az, hogy megéreztem az ő gátjaikat, gyengeségeiket, amik bennem is ugyan úgy jelen voltak, de úgy éreztem, hogy simán át tudom lépni ezeket a korlátokat.

Így is tettem. Kiszaladtam a védekezésből, odaléptem az emberemhez, és egyszerűen elvettem tőle a labdát, aztán végig vágtattam a pályán, és bevarrtam a kapujukba. Mindezt egymás után 3-szor, alig pár másodperccel az után, hogy középkezdést csináltak volna.

Aztán a negyediknél lerúgtak ésle kellett cserélni, mert nem tudtam járni rendesen. A torna tanárjuk mondta nekik, hogy kapjak egy bénítót, mert lenyomjuk őket, hiszen eddigre már felhoztam a meccset döntetlenre. Aztán a második félidőben már felébredt mind a két csapat, és nagyon jó kis meccs lett, ahol az utolsó másodpercekben egy gólt kellett volna dobnunk, hogy mi jussunk a döntőben, és meg is szereztem a labdát, és lett volna időm végig is vinni, és be is dobbtam volna simán, de valamiért lepasszoltam a sztárjátékosoknak, akiknek csak egy kapufára való karmájuk volt akkor és ott…

Nekem viszont rendkívül tanulságos volt az esemény, hiszen egészen addig nem tudtam, hogy milyen is önbizalommal telve és félelem nélkül létezni. Innentől tudatosan fejlesztettem ezt a képességemet.

A későbbiek folyamán amikor már ott hagytam a Papság gyakorlását persze át estem a ló túloldalára, és ez egészen odáig fajult, hogy egy cimborámmal Chipandale showkat csináltunk, és 2-3 évig rendszeresen jártam vele nőnapon, szülinapokra, leánybúcsúztatókra, főleg Ausztriába.

Nem mondom, hogy megbántam, hiszen akkor most nem lennék az aki vagyok, de pár év alatt rá kellett jönnöm, hogy nem az a boldogság, amikor nekem sikongatnak a lányok, akikkel azt tehetek amit csak akarok.

Ezután szerzetesként ujjabb és további kihívások elé kerültem ennek a képességemnek a gyakorlásával és minden bizonnyal nem ott tartok már mint amikor elkezdtem, hiszen rengeteg kudarc után az ember legalább annyival tapasztaltabb, hogy mi az ami nem működik.

Viszont nagyon fontos, hogy mindenki a boldogságot keresi ebben a világban és az összes többiben is. A különbség az emberek között csupán annyi, hogy mi az amitől remélik ezt a boldogságot. És sajnos ennek a nevében még háborút is mernek indítani egymás ellen.

Az viszont biztos, hogy csak nagyon kevesen merjük megélni az álmainkat és megpróbálni természetes valósággá tenni. A rengeteg féle álmester és valamilyen Guru mind-mind megpróbálja nekünk modnani, hogy mitől leszünk majd boldogok. De igazából rajtunk kívül ezt senki sem tudhatja. És az olyan Guru, aki már tudja saját magáról, hogy ő kicsoda, és tud neked abban segíteni, hogy te is tisztában legyél önmagaddal, a magad valóságával, csak nagyon kevés van.

Sokan próbálják meg a saját boldogságukat ráerőltetni másokra, vagy meggyőzni bárkit, hogy miként legyenek boldogok. Az emberek pedig sokszor nem kevés pénzt fizetnek azért, hogy kipróbálhassák a tanácsaikat. De a legtöbb esetben csak csalódás lesz az eredmény, és egy újabb tapasztalat, hogy miként nem lehet elérni a boldogságot.

A védikus Jógaszentírások egyébként azt mondják, hogy a lelki boldogság eleinte méregnek tűnik, és csak később válik boldogsággá, az anyagi dolgok pedig eleinte tűnnek boldogságnak, később viszont méreggé lesznek.

Vagyis nem az a fontos, hogy majd boldog leszek akkor, ha ez meg az lesz, vagy milyen jó volt, amikor ez meg az volt… hanem az a fontos, hogy az ittben és a mostban megtaláljuk a boldogságot.

Természetesen könnyű egy gyönyörű termékeny birtokon jóllakva a naplementében arról mélázni, hogy mi is a boldogság, meg milyen szép is a természet, de ugyan ez csak akkor tökéletes tudás és megvalósítás, ha a panelban lakva a betonon éhesen a hóban szélben is értjük, hogy ez is a természet, hiszen ugyan úgy a földből van, csak még össze lett keverve egy kis emberi találékonysággal.

Tehát nem a körülményeken múlik az, hogy boldog vagyok-e vagy nem,hanem a képességen, hogy boldog akarok-e lenni? A boldogság továbbra is egy döntés, nem pedig egy érzés. Vagyis én döntöm el, hogy örülök-e az esőnek, vagy szomorkodom miatta.

Az viszont biztos, hogy mások leszólásával, kritizálásával, fikázásával nem lehet előbbre jutni a boldogság útján. Az önmegvalósítás csak azon múlik, hogy meg merjük-e hozni életünk megfelelő pillanataiban azokat a döntéseket, amik a fejlődésünk következő lépcsőfokához kellenek.

Például itt volt most az Eurovíziós dalfesztivál, amit egy szakállas fiú nyert, aki női ruhába öltözött, azért mert egy piackutatás szerint a transzik körében a legnépszerűbb ez a vetélkedő. A felmérés és a számítás jól jött ki, hiszen ez egy verseny volt, és elérte a célját. Megtapasztalta azt, hogy milyen  a világhír.

A Magam részéről sokkal bravúrosabbnak tartom az ő sikerét, mint az enyémet, amikor egy szál tangában ugráltam zenére. Most így vissza tekintve a 20 éves bohóságomra azt mondom, hogy Koncsita legalább fel volt öltözve és úgy éljenezték meg.

Az biztos, hogy ettől a naptól kezdve nem lesz az az ember aki volt, mert megtapasztalt valami olyat amit eddig nem. Meg kellett hoznia egy döntést neki is, hogy bevállalja-e ezt, vagy nem. Aztán majd 20 év múlva, ha valaki emlékezni fog rá, akkor kiderül, hogy mit tanult belőle. Az biztos, hogy kap hideget és meleget is és nekünk a világnak is egy jó nagy fricska a győzelme, hiszen megmutatta, hogy bizony ez van, ez kell a népnek.

Írom mindezeket úgy, hogy a szomszédunkban meg háború van. de ha nem lenne 2014, nem lenne média, marketing, meg okos telefon, meg internet, akkor valószínűleg semmit sem hallottam volna az egészről, csak örültem volna annak, hogy egész nap esett az eső, mert egy régi Magyar mondás szerint”A májusi eső aranyat ér”.

Ilyen dolgokról lesz szó az Everness fesztiválon, ahol 5 előadást tartok 4 napon keresztül, és ahová várlak téged is sok szeretettel, és még 10% kedezményt is tudok neked szerezni, ha a kódomat használod a regisztrációnál!

, , ,