Menü

Hogyan juthatok el a csúcsra?


Az élet az egy nagyon érdekes játék.  Mindannyian próbáljuk megtalálni az értelmét, végső célját és mindannyian próbáljuk mindezt úgy tenni, hogy közben minimálisra csökkentsük a közben muszáj kellemetlen részeket.

Ezt többféle képpen is végezzük, de nagyrészt abból áll, hogy olyan embereket, ismerősöket, barátokat gyűjtünk magunk köré, akikkel jól érezzük magunkat. Jól  azokkal érezzük magunkat akikkel valamilyen szinten egy felé vezet az utunk, egy a célunk. Vagy legalábbis hasonló elképzelésekkel hasonló irányba törekszünk.

hegy, fuji, mountain

A bölcsek azt mondják, hogy ha felfelé haladsz mindegy, hogy milyen irányból közelíted meg a csúcsot, mert el fogsz jutni oda. Közben találkozhatsz mindenféle más vándorokkal, akik éppen haladnak valamerre. De a hegy az csak hegy marad, és ha a különféle magasságokra jellemző sajátosságaira nem készülsz föl lejjebb, akkor bizony vissza fogsz fordulni mikor kevesebb lesz a levegő, vagy egy kissé hidegebb lesz odafent, mint lejjebb.

A hegy magasabb régióinak tulajdonsága az is, hogy az egyre extrémebb körülmények miatt egyre kevesebben járkálnak arra felé, vagyis egyre magányosabb leszel, egyre inkább kell erőt és inspirációt merítened belülről, azokból a dolgokból amiket lejjebb gyűjtöttél magadnak amikor még sok-sok-sok többed magaddal mászkáltál, masíroztál , ott lent a hegy tövében az erdőben és arról ábrándoztál a többiekkel, hogy egy nap feljuttok a hegy tetejére. Aztán voltak akik leváltak a fogadóknál, voltak akik valami hegyi ösvényen indultak el, voltak akik neki eredtek egy sziklás résznek, meg olyanok is akik megharagudtak rád, vagy rátok és inkább másfele mentek.

Biztos te sem lehettél soha abban, hogy az út amin jársz, melyet követsz oda vezet ahová azok ígérték akikre hallgattál mikor elindultál, vagy irányt választottál, hiszen a felsőbb hegyrészek már felhőkbe burkolóznak, amin nem lát át az aki nem megy fel legalább addig ahol a fellegek gomolyognak, vagy a felhők fölé nem mászik. Aztán volt, hogy gyűjtöttél magad köré másokat, akikkel együtt mászol, meg olyan is, hogy te csatlakoztál másokhoz akik szintén arra másznak amerre te, de közben végig csak egy dolog számított igazából.

“Az úton csak az számít, hogy miközben mászol, mennyire élvezed.”

Mert csatlakozhatsz bárkihez, vagy gyűjthetsz magad köré bárkit, ha azok az emberek nem pusztán a barátság, vagy együttlét öröméért vannak melletted, akkor az egész utat megmérgezi valami, ami igazából el fog téríteni az utad céljától.

Ez pedig nem más mint a számító, önző emberek keserűsége. Akik nem azt nézik, hogy mit tudnak adni, hanem azt, hogy mit kaphatnak maguknak. Az, hogy ők adnak valamit és érte viszonzást várnak, téged is önzővé fog tenni. Ami míg sima az út, annyira nem számít, de mikor kúszni mászni kell négykézláb felfelé, akkor igen is komoly gondot fog okozni, hogy meglásd a hegyről lefelé tekintők által csodált gyönyörű látványt. Hogy csodáld azokat akiket látsz, hogy másznak veled, melletted, alattad, feletted és mikor rájuk nézel akkor ne vetélytársakat, ellenségeket láss bennük, akik nehogy előtted érjenek a célba, vagy nehogy fölötted másszanak, hanem értékeld az erőfeszítésüket és mikor a tekintetetek találkozik akkor meg tudd látni bennük azt, amit te is megéltél egyszer, még ott az erdőben, mikor sokan voltatok és arról ábrándoztatok, hogy egy nap feljuttok a csúcsra.

Amikor mindezt meglátod, akkor megérted, hogy mindegyikőjükben van valami ami ez idáig elvezette őket, ugyan úgy mint téged is, hiszen akkor és ott csak te és ők lesztek, vagyis inkább akkor és ott ti lesztek együtt és mindennek a pillanatnak a varázsa, csupán attól fog függeni, hogy ki mennyi dicsőséget elismerést, vagy bármi mást szeretne magának, és mindannyitok annyira lesz elégedett azzal a pillanattal amennyi elvárása van a külvilágtól, hogy az mivel tartozik neki. Ha azt gondolod akkor és ott, hogy te vagy az aki hálával tartozik ezeknek az embereknek, hogy itt lehetsz és igazából nekik köszönheted azt, hogy eddig eljutottál, akkor boldog leszel.

Ha viszont csak egy kicsit is akkor és ott benned van a gondolat, hogy ők azok akik neked köszönhetnek bármit, akkor ezt a csodának tűnő pillanatot annyira fogja eltakarni ez a gondolat, amennyire átadod magad neki. Ráadásul, ha ez a gondolat szavak formájában is megszületik, akkor árnyékot képes vetni másoknak a csodás pillanatára, akik akkor és ott veled vannak, ha pedig el jut a tettek szintjére, akkor lehet, hogy másoktól is elveszed azt az érzést amit akkor és ott együtt kaphatnátok a hegytől.

Éppen ezért érdemes elengedni az elvárásokat, különböző elképzeléseket, mert ha nem tudod, akkor csak az a parányi elégedettség marad ami abból származik, hogy jobb vagy mint mások. De mikor ezt gondolod, abban a pillanatban az a súly amit magadra veszel azzal, hogy magadat többnek gondolod és ezért el kezded érezni  azt a felelősséget ami a mások vezetésével, tanításával jár, rá nehezedik a válladra és ennek a tartására kell fordítanod rengeteg energiát, amit a mászásra is fordíthatnál…

Vagyis vezetni, tanítani csak magasabbról lehet. De aki tényleg sokkal magasabban van, az mindent el fog követni, hogy ne gondold azt, hogy ő magasabban van, különben másképp fogod érteni azt amit lekiabál neked a hegyről és soha nem fogsz eljutni oda, ahová szívesen segít neked, hogy eljuss te is.

Mert azokban a régiókban bizony kevés az ember.

Nem úgy, mint ott lent az erdőben a hegy lábánál, mint mikor együtt elindultatok és arról ábrándoztatok, hogy egy nap majd feljuttok a hegy tetejére, ahol megtaláljátok azt amit kerestek. Mert az amit kerestek, nem a hegy tetején van, hanem végig út közben…

Oszd meg, ha tetszett, az ismerőseiddel is!

Nem kerül semmibe, és minél több ember kezd el így gondolkodni, annál szebb lesz a világ!

Sok szeretettel:

Horváth Ádám Jóga és Ninjutsu oktató, a harciszerzi

, , , ,