Menü

Hogyan lettem Háremőr Eunuch Szülőfalumban, Savariában?


 

“Arjuna nyomában szabadon, térdig gázolván a Kaliyugában…”


——————-

Egy időben, meg még néha talán még mostanában is azzal vádolnak némely hölgy ismerőseim, hogy nőgyűlölő vagyok, vagy, hogy lenézem a nőket…

És minden bizonnyal nem véletlenül érzik így…

Mert hát nem vagyok tökéletes és vagyok képes mindig mindenkivel egyformán bánni. Nem szoktam vitába szállni ezekkel a vádakkal, hiszen semmi értelme egy nőt (vagy egy férfit) győzködni arról, hogy én nem utálom őt, sőt ugyan úgy szeretem mint mindenki mást.

——————-


Harciszerzi a kedvenc hastincijaival, Novák Vikivel és Stark Melindával

Aztán a múlt hétvégén volt szerencsém egy nagyon kedves hölgy ismerősöm Novák Viktória aki amúgy Magyarországon az egyik legkomolyabb has táncosnő, meghívására a Savaria karneválon a Kelet Színpadnál tevékenykedni, mint háremőr. Természetesen csak mint Háremőr Eunuch vállaltam a szerepet, amit a művész hölgyek egytől egyig mind végtelen tiszteletben is tartottak, amiért külön köszönet.

Az utóbbi 8 évben egyszer sem voltam a karneválon, de már régi vágyam volt, hogy ott lehessek. Hiszen ilyenkor 3 napra Savaria (Szombathely) átváltozik középkorivá, amennyire tőle telik és az emberek különböző kultúrákból, különböző időkből öltenek jelmezt. Ki-ki a természetének, vagy lehetőségeinek megfelelően.

A legtöbben természetesen a rómainak öltöznek, hiszen Savaria is mint római név a város ezen korából való neve. Így aztán ott masírozik fel alá az utcákon a Savaria Légio, meg mindenféle más maskarákba bújt emberek. Így én is simán mászkálhattam a városban félmeztelenül egy hatalmas bottal a kezemben, úgy ahogy legszívesebben hétköznap is járnék.

Harciszerzi a Savaria karneválon, a Kelet udvarban hastáncikat konferál.

Aztán jött valahonnan az ötlet, talán tőlem, vagy valaki mástól, azt hiszem ez így utólag teljesen mindegy, hogy akár ha már ott vagyok, konferálhatnék is a színpadon. Én meg mivel első nevem az volt, hogy mc, gondoltam simán konfizom a hastáncikat. Így főleg az utolsó napon színpadon álltam és gyönyörűségesebbnél gyönyörűségesebb táncos hölgyeket konferálhattam fel. Meg természetesen egész nap ott voltam velük a társaságukban és volt alkalmam csodálni a női energiát.

Itt sikerült rá jönnöm arra, hogy ezek a lányok egyáltalán nem érezték, akarták azt érezni, hogy én nő gyűlölő volnék. És szépen lassan, ahogyan ott tevékenykedtem a forgatagban jött egy felismerés, hogy mi lehet az ami miatt vannak akik szeretnek és vannak akik mást gondolnak. Mert ezek a lányok is ugyan úgy lányok voltak, sírtak, nevettek, izgultak, vagy épp idegeskedtek stb, mint ahogyan egy nő általában.

Csakhogy ezek a hölgyek nem azért tettek így, hogy végre valaki foglalkozzon velük, hanem azért mert ők az önmegvalósítás táncos útján járnak és néha beleszaladnak olyan helyzetekbe ahol segíteni kell nekik, hogy tovább tudjanak menni. Ehhez elég néha egy kedves mosoly, pár elismerő, dicsérő szó, vagy egy beszélgetés, de nagyon fontos, hogy ők tudnak, s akarnak tovább menni, fejlődni, és nem csak amolyan energiavámpír módjára ki akarnak maguknak sírni egy kis elismerést…

Nem mindegy, hogy azért panaszkodsz, hogy sajnáltasd magad és így próbálod elérni, hogy törődjenek veled, vagy azért, mert elakadtál az utadon és segítségre van szükséged a továbbhaladáshoz.

Ezt sikerült tudatosítanom magamban, hogy nagyon szeretem azokat az embereket, kortól és nemtől függetlenül, akik tudatosan járnak egy úton és igyekeznek fejlődni. És mindezt őszintén képesek tenni, mindenféle megjátszás vagy nagyképűség nélkül. És velük bármikor képes vagyok jó kapcsolatra.

De mivel kissé túlérzékeny vagyok a hátsó szándékokra, így egyből megérzem, ha valaki csak azért hisztizik, mert szeretne egy kis figyelmet magának, mert a tudása és a megszerzett belső értékei , embersége nem elegendő ahhoz, hogy az emberek figyelmét és tiszteletét kiérdemelje velük. De közben meg áhítozik rá, hiszen látja azokat a nagyszerű embereket akik alázattal, kitartással és rengeteg munkával, meg a sok-sok pofára esés ellenére mindig felállással eljutottak oda ahol éppen tartanak.

Ezek az emberek azok, akik lehetnek bármekkora nagy művészek, bármekkora nagy tudású tanítók, vagy lehetnek bármiben kiemelkedően nagyok, nem szállnak el tőle, mert tisztában vannak vele, hogy ezt nem csak maguknak köszönhetik, hanem a Legfelsőbbnek, és tisztában vannak azzal is, hogy bár valamiben ők kiemelkednek az átlagos emberek tömegéből, ugyan ez a lehetősége meg van mindenki másnak is, így képesek mindenkivel egyenrangú félként bánni. Ráadásul mivel már voltak fent is és lent is, a sok felállás megtanította nekik, hogy nem kell úgy elszállni a csodálat magaslatától, mert utána mindig a mélység következik.


Minél jobban elhiszed a tapsot, vagy élvezed mikor csodálnak és tisztelnek, annál jobban fog fájni az elismerés hiánya, és annál jobban fogsz szenvedni mikor senki sem csodál és mindenki meg vet.

 

harciszerzi hastánciknak dobol a Savaria karneválon. :)

Aztán persze voltunk felvonulni is, ahol megkértek egy cimborával együtt, hogy doboljunk, ők meg táncolnak az utcán. Én meg próbáltam benézni, hogy akkor hát ide is eljutottam, hogy Krisna Gópijai (Isten legbensőségesebb társai a védikus filozófia szerint.) személyesen kértek meg, hogy kísérjem őket át a városon, hogy közben dobolok, ők meg táncolnak és így próbálják meg megváltoztatni a várost, hogy az ne csak fegyvercsörgéstől, meg mindenféle harci alakulatok vonulásától legyen hangos.

Valamint ha már Vikit megemlítettem, akkor mindenképpen el kell mondanom, hogy a másik nagy kedvencem is ott volt, Stark Melinda, aki egy másik olyan has táncos nő akinek a produkciója alatt síri csendben és tátott szájjal bámul a kedves publikum és a legvégén komoly lüktető tapssal szokta elismerni, hogy ilyet bizony ő még nem látott. Na de erről nem írnék, inkább álljon itt egy videó az ő művésznőről és különleges táncáról (bocs a sok dumáért előtte):