Menü

Holnap után 4 éves a Harciszerzi…


 
néha így, néha úgy
Az élet röpke pillanataiba olyan sok minden bele fér. Néha  olyannak látom a világot, mint mikor még kisfiú voltam és az iskolai nagyszünetben kiütőztünk a  matchbox-okkal az iskola töredezett köves hátsó udvarán és azt kívántuk a játék izgalmában, hogy bárcsak sose csöngetnének többet be. Néha meg mint egy ős öreg, vén aggastyán, aki már mindenen túl van és csak egy karos székben ülve figyeli a körülötte rohangáló fiatalság boldog célokért végrehajtott tetteit.
old preacher


Felesleges kérdések, felesleges válaszok
Azért is szeretek blogolni, mert így nem kell ugyanazokat a történeteket elmesélnem az ismerőseimnek, egymás után újra és újra rólam, hanem tudunk valami egészen másról beszélni. Az emberek általában szeretnek magukról beszélni. Ez alól senki sem kivétel. De van egy határ amin túl jutva, többet már nem is leszünk olyan fontosak magunknak. S bár mindig van néhány ember aki mikor találkozunk megkérdezi, hogy mi van velem, meséljek egy kicsit, hogy megy sorom, azt gondolom, hogy ezek felesleges kérdések.
Akit érdekel, elolvassa itt a blogba, és mikor találkozunk, csak egy jót röhögünk az agymenéseimen, akit meg nem érdekel, azzal meg nem leszünk sitty-sutty országos cimborák, hogy felszínes, „hát köszi jól vagyok” válaszokon kívül mást is mondjak.  Na meg a mamám is látja így Bozzaiban, hogy mi van az ő kis nagyfiával és mikor hazamegyek neki sem kell elmesélni az életemet legutóbbtól odáig, hanem már tudja mizu és akkor beszélhetünk sokkal értelmesebb dolgokról.


Kivételek mindig vannak
Természetesen vannak emberek, akiktől jól esik az efféle érdeklődés, de velük lehet egész másról beszélni mint arról, hogy kicsit fáj a hátam, kicsit szédülök, meg öregszem, meg a múltkor ez vagy az csúnyán nézett rám stb-stb. Ők azok akikkel folytatni szoktam egy-egy régebbi beszélgetést ott, ahol előzőleg abbahagytuk, vagy ők azok akikkel másféle, mint anyagi megvalósításokról lehet beszélgetni. Ők azok akik értik, ha azt mondom megint kaptam egyet egóra, vagy megint türelmet és alázatot tanulhatok… Mert ők is így látják… és ettől jó.  Ők azok az emberek, akikkel nem kell újra felépítenem a kontaktot minden egyes találkozásnál, hanem mindig ugyan onnan folytatjuk, ahol legutóbb abbahagytuk .


Szerencsés vagyok, mert mostanában egyre több ilyen emberrel hoz össze sors és így ahogy megváltoznak a hétköznapi beszélgetésben felmerülő témák, úgy megváltozik a tudatunk és egész más minőségben és hozzá állással kezdjük el élni az életünket. De az is lehet, hogy csak öregszem…


Hogy az én lovászcimborám szavaival éljek, aki Kissomlyón tolja az ipart és akivel ketten vágtunk neki a világnak stoppal, hogy na akkor megnézzük mi baja ezeknek a Krisnásoknak: Igazi UFO leszek lassan. :)


Kontakt
Hétvégén találkozhattam néhányatokkal, mert jöttetek, hogy segítsetek és ezen elgondolkodtam…


Igazából, két nap múlva lesz, hogy 4 éve írom ezt a naplót, és közben annyi minden történt. Voltak olyan dolgok amik ebből jöttek és voltak olyanok amik emiatt mentek, de igazából egyetlen egy bejegyzést, vagy leírt szót sem bántam meg. Mert erről szól a napló írás. Hogy az ember elmondja, leírja az épp aktuális élményeit megvalósításait. Csak ennek a kornak köszönhető, hogy ezt most már lehet ilyen formában, hogy az egész világ, vagy legalább aki ért ezen a nyelven elolvassa, ráadásul azonnal és utána addig amíg net a net.


Stat
4 év alatt született itt a Harciszerzin 1121 bejegyzés, 3023 hozzászólás. Közel 100000 ember járt itt legalább egyszer, de ezek nagy része visszatérő látogató maradt, mint ahogyan talán te is. Közel 300 000 látogatás történt eddig összesen és közel 600 000-szer töltötték be az oldalt.


Azon gondolkodtam, hogy 4 év alatt egyszer sem volt nagyon lehetőség, hogy akkor beszélgessek, vagy találkozzak veletek és milyen különleges, hogy most, hogy épp így alakulnak a dolgok ahogy alakulnak, mindjárt ilyen sokan vissza jeleztetek és segítettetek volna. Persze kiderült megint, hogy ami nekem egyedül elvégezhetetlen feladatnak tűnt, azt valaki egy délután összedobja, ráadásul csukott szemmel… Izgalmas az élet… :)


Hamarosan:
Aztán nagyon sokan jeleztétek, hogy milyen jó volt a múltkor a gyertyafényes  bhajan est, szóval úgy néz ki, hogy e-hónap végén lesz a következő, vagyis szeptember utolsó hétvégéjén talán. De az időpont és a helyszín még kérdéses, viszont a napokban ki fog derülni minden, úgyhogy majd tájékoztatok mindenkit.
Természetesen elsőként azoknak szólok, aki feliratkoztak a hírlevélre, és ha marad még hely, akkor ki teszem ide a blogba is, mert elég kicsi helyeket tudok így szerezni.

Szóval igazából csak szerettem volna megköszönni, hogy bár lehet,  nem is ismerlek és még sosem találkoztunk, azért mégis csak vagy és valamilyen szinten nyomon követed csetléseim botlásaim az Isten felé vezető úton. ELolvasod amit írok, még az is lehet, hogy tetszik. Sőt néha még el is jössz és azt mondod, hogy ok, akkor beszállok a csapatba és menjünk együtt. Én meg ilyenkor örülök, hogy nem csak számok ezek, hanem igazi komoly, érző és gondolkodó  emberek

Gauranga