Menü

Holnaptól megint…


    Na jó, akkor én is írok valamit. Szóval az utóbbi napok elég egyszerűen teltek. Próbáltam kiheverni a derék sérülésemet. Mivel el telt két hét, a röntgen meg azt mondja nincs komolyabb sérülés, így az aktív gyógyításhoz fordultam. Minden nap úszok 1km.-t és napi háromszor csinálom az eke nevű jóga gyakorlatot… Ez elég kinyírós érzés, de remélem segít a gyógyulásban, mivel valahogyan ki kell lazítanom a bereccsent izmokat. (Ha tényleg ez a baj…)  És holnap újra irány az utca. Megyek és osztom Srila Prabhupáda könyveit. Ez igazából már nagyon hiányzik. Sose gondoltam, hogy egy nap lesz ilyen, de már alig várom, hogy újra mehessek és járhassak házról házra a Srimad Bhágavatam tanításával, úgy mint ahogyan az Úr Caitanya idejében tették ezt a bhakták.  Kb 500évvel ezelőtt kezdődött el ez a Sankirtana misszió és napjainkban teljesedik be, mivel lassan az egész világon ott leszünk. „Mert egy nap minden faluban és városban énekelni fogják az Úr Szent neveit." Szóval úgy döntöttem, hogy ez nem egy komoly sérülés és igazából mikor fáj, akkor gyógyul. Egy pár hét múlva megmondom, hogy helyes döntés volt-e? :)

  Délelőtt meg volt az IstaGhosti (Egy gyűlés, ahol bárki szólhat bármit.) is a templomban. Nem szóltam semmit, mert így éreztem helyén valónak. De lett volna mit mondanom… Gondoltam úgy is egy hét múlva megyünk Svédországba és most már inkább hagyom had ülepedjenek a dolgok, míg visszatérünk. Az idő talán úgy is válaszol a néhány kérdésemre. Mert ez a szokása…

  Adjátok kérlek a kegyeteket, hogy tudjak prédikálni az embereknek Istenről és az Ő dolgairól, és főleg, hogy tudjam osztani a szentírásokat nekik. Előre is köszi…

GOURANGYAL!