Menü

I.Magyar Buyu-Kai találkozó, korrekció


Szóval, hogy a félre értéseket elhessegessem, mert néhányan kissé félre értették az I.Magyar Buyu-Kai találkoyó c. bejegyzés némi-nemü tartalmát, most szeretnék néhány dolgot, helyesbítésként, korrekcióként idebiggyeszteni.

Először is ez itten egy blog, nem pedig egy újság. Azaz egy napló, ahová nem szégyenlem lejegyezni a mindennapjaimat és az érzéseimet, a megpróbáltatásaimat, és az elmém megpróbáltatásait, valamint mindazon dolgokat, amiket Krisna, a Mindenható Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyéből megtapasztalhatok.
Az előző bejegyzést végtelen ostobaságomban nem elég egyértelműen fogalmaztam meg, ezért néhányaknak belégázoltam akaratomon kívül is elki világába, amiért ezúton szeretnék bocsánatot kérni…

Szóval az I.Magyar Buyukai találkozó azzal a céllal került megrendezésre, hogy az amúgy egyesek szemében, szétziláltnak tűnhető Magyar Bujinkan Dojokat (Vajon miért is? :) ) és azok tanítóit, vagy akár tagjait, mind barátkozás, mind technikailag össze hozza egy kicsit jobban.
Jelenleg Kicsiny hazánkban többféle vonala is van a Ninjutsunak, melyek közül mindegyik Bujinkan Ninjutsunak nevezi magát. Na most kérem szépen akkor ha tényleg idetartozónak vallod magad, vagy a dojodat, akkor a következő Buzu-Kai találkozóra, ami jövőre kerül megrendezésre alázatosan kérlek, hogy mindenképpen gyere el, hogy egyrészről akkor ezt így bebizonyítsd, meg másrészről mert a Ninjutsu pont egy olyan irányzat, ahol mindenki tanulhat a magáéhoz valamit, még hozzá bárkitől. Persze csak ha nem túl büszke mindehez, és nem néz le másokat, vagy nem tartja saját magát sokkal többre másoknál. Mert az igazi művészet része nem az, hogy mozdulatsorokat gyakorlok be, amiknek a végrehajtásának a helyességéről aztán akár még írásos dokumentumot is kapunk hanem az, mikor a bármilyen minőségű és mennyiségű tanításból tudunk kivenni értéket. Ez az igazi művészet.
Ezen kívül, ha jobban tudod, vagy legalább is máshogy, akkor gyere kérlek és taníts bennünket légy oly kegyes…

Ez a szeminárium fantasztikus és egyedülálló volt a maga nemében, mert sikerült mindjárt 5 különféle stílusú képviselőjét is összehozni, akiktől mind rengeteg dolgot tanulhattunk mindannyian. De azt hiszem minderről már írtam az I.Magyar Buyu-Kai című bejegyzés harmadik részében, ami "Az idő, mindent megszépít" alcímet viseli. Egy nagyszerű kezdeményezés volt Kocsis Csaba sensei részéről, aki felismerte a Magyar Bujinkan jelenlegi helyzetének hátrányosságát a jövőre tekintve, és ezen változtatni kívánván, a Debreceni Főnix Dojo megrendezte ezt a jeles eseményt, első ízben Magyarországon…
Jó volt, hasznos, és cseppet sem bántam meg, hogy elmentem és mindenképpen szeretnék ott lenni a legközelebbin is, olvasson ki bárki bármit is az általam ide lejegyzettekből, magyarázzon bele bármilyen hátsó jelentést…
Igazából ennél többet már nem akarok erről írni, mert azt hiszem ezekben a szavakban minden benne van…

Itt ismét megjegyezném, hogy ez nem egy újság, vagy havilap, vagy bármi hasonló, hanem egy Blog, egy napló, ahol az úton, melyen járok, tapasztalt dolgokat, érzéseket, buktatókat jegyzetelek le, mind a magam, mind a mások okulására. Azt is megjegyezném, hogy még igencsak kezdőnek számítok, mind Harcművészeti tanulmányaimban, mind a Krisna-tudat gyakorlásában, hogy az írás és az önkifelyezésbeni dolgaimat már ne is említsem.
Szóval amiket írok, azok igazából csak egy feltételekhez kötött lélek próbálkozásai, aki nem mentes az emberi gyarlóságoktól, illúzióban van, csalásra hajlamos. Beszennyezi szívem a kéj, a düh, a mohóság, a büszkeség, stb… ezért aztán mikor ezeket a sorokat olvasod vedd figyelembe kérlek ezt is, mielőtt túl nagy jelentőséget tulajdonítanál nekik.
Vagyis akkor következzenek a kis kiegészítések a félre értett sorokhoz.

Egoteszt
Az I.Magyar Buyu-Kai találkozó c. bejegyzés első része, mely az Egó-teszt ;P alcímet viseli, az az én végtelenül nagy egómnak volt a megmérettetése és a próbája, ahol is a büszkeségem harcolt végig az inteligenciámmal. Ez egy hatalmas belső ütközet volt, amiből mint írtam és amint láthattátok győzedelmesen sikerült kikeverednem, mert senki nem vett belőle észre semmit… Csak leírtam, hogy miféle őrült gondolatok, amik meg amúgy valójában csak jelentéktelen apróságok csupán a valóságban, mennyi belső vívódást tudnak okozni. A Bhagavad-Gitában Arjuna a hatalmas Kuruksetrai csata előtt ugyan erről panaszkodik Krisnának, mikor azt mondja, hogy az elménél, még a szelet is könnyebb megállítani…
A Védák viszont kijelentik, hogy az elménél magasabb rendű az inteligencia, vagyis a tudás. Nos, az Egóteszt című első rész, ahogyan azt a címe is mutatja az elmém tesztje volt nekem, amit állandó inteligencia kontrollal, azt hiszem sikerült felülbírálni. Azt gondoltam, hogy ez a cím, meg a végére biggyesztett kis jel ;P ami egy kacsintó szempárt, meg egy baloldalra kidugott nyelvet képvisel, vagyis egy szétcsúszott arcot szimbolizál, mindenki számára egyértelművé teszi, hogy ez egy amolyan, csak gondolati szinten létező kis komolytalan valóság volt… Mindenesetre leírtam, hátha később, vagy akár már most is tanulhatok belőle. :)
Viszont akkor mivel már itt tartunk, had jegyezzem meg, hogy milyen találó címe lett a bejegyzés ezen részének, hiszen ez a kis iromány, ahogyan azt az események alakulása is mutatja, nem csak az én egómat tesztelte meg… :)

Alap dolgok
Az I.Magyar Buyu-Kai találkozó c. bejegyzés második része, mely az Alapdolgok alcímet viseli, az meg nem egy most leszűrődött vélemény, és nem a jelenlévők lehúzása képpen írtam, hanem mivel jártam már egy két Dojoban és a világ más részein is, ez egy amolyan általánosságban levont végkövetkeztetés volt, amit volt szerencsém megyfigyelni (És hazudnék ha azt mondanám, hogy a szemináriumon nem.). Sajnos azonban roszkor jegyeztem meg ezt a kis "apróságot", és valószínüleg nem is a megfelelő hangnemben, ezért volt olyan szélsőségesen értelmezhető. Viszont van egy lényeges pont, hogy ugye a legjobban fájó mondat, melyet idéznék is: "A dojok vezetői, általában az elveket nem viszik el a megvalósítás szintjéig tanítványaiknál, hanem csak megelégszenek a tudás, közlésbeni átadásával…" – Tartalmazza az "általában" kifelyezést, mely az én nyelvi érzékeim szerint azt hívatott itt éreztetni, hogy "Akinek nem inge, ne vegye magára". Magyarul, jártam már szerencsére elég sok olyan helyen is, ahol ez nem érvényes, és amíg az alapok, vagyis az alap elvek nincsenek meg a tanítványnál, addig az oktató nem próbálja meg sokkal tovább vinni őt, mert tudja, hogy teljesen felesleges és igazából a valódi küzdelemre tekintettel többet ártana ezzel mint használa. (És akkor is hazudnék, ha azt mondanám, hogy ilyet sem láttam a szemináriumon.)
Ennek a bejegyzésrésznek a tartalmáért nem szeretnék elnézést kérni, inkább csak a stílusáért, meg az időzítéséért. Amúgy meg minden egyes szavát vállalom, meg el is mondom bárkinek, akár személyesen is… :)

Össze tett kezekkel.
Szóval drága jó mestereim, tanítóim. Egy végtelenül ostoba és hálátlan tanítvány vagyok, aki igazából maga sem tudja, hogy mit beszél. Csak a rosszat látom mindenben és mindenkiben, mint egy légy, aki bárhová megy, mindenhol csak az ürüléket találja meg. . Végtelen irigységemben, jobban örülök mások kárának, mint mikor öröm éri őket. Egyetlen jó tulajdonságom sincs és ugyan ezt szeretném elérni másoknál is. Nagyon alantas és bűnös életet élek, minden bizonnyal ennek a következménye mindez. Ékszereim a kéj, a düh és a mohóság, ráadásul mindezeket még büszkén hordom is, had lássa ország, világ. Egy olyan gyalázatos, szennyes szívű, büszke ember vagyok, aki nem is méltó arra, hogy tanítsátok.
Indokolatlan kegyetekből azonban mégis elfogadtatok, mutattatok, meg mondtatok egy pár dolgot. Most ez a gyalázatos, gyaur-kutya, kíméletlen szavaival megharapta a kezet, melytől eddig enni kapott. Elő bújt valódi természetem, melyet eddigi képmutatásommal próbáltam leplezni. Végtelen szégyenemben elbújdostam most egy idegen országba, mert nem is merek a szemetek elé kerülni…
Mégis azt kérem most tőletek, hogy végtelen kegyetekben, nézzétek el nekem hibáimat és bocsássátok meg a sértéseket, amiket elkövettem ellenetek. Igyekszem jóvátenni bűneimet és igyekszem elhagyni őket…

Törekvő tanítványotok, a semmirekellő: McAdham
 
GOURANGA'