Menü

India IV.


Sridhama Mayapur

Kalkutta, Kolkata

  Vonatra ültünk, ami a két középső hiányával komfortosabb volt és ezzel a járgánnyal egyetlen éjszaka alatt elsuhantunk Kalkuttába. Srila Prabhupáda azt mondta, hogy ez a hely a bolygónk hónalja. És  tényleg. Különleges a bukéja. A Magyarország létszámán túltevő város valóban rászolgált a különleges jelzőire. Egyszerre ősi tradicionális és modern. Ez pedig ütős diszharmóniát eredményez, amit persze csak azért véltem felfedezni, mert nem itt élek. Akik mindennap látják, őket látszólag mindez nem zavarja. Ebben a városban aztán tényleg van minden. Pedig csak a vasút állomást láttam, meg a kifelé vezető úton a vagy 2-3órás busz ablakából vetített nem mindennapi filmet…

Mayapura Antardvip

  Lenyűgöző hely. 2500bhakta él itt egy nagy családként. Gyönyörű kertek, szökőkutak, épületek meg minden. Madár dal mindenfelé és középen egy nagyobbacska virágos kert. Ez egy olyan város, ahol mindenki Krisnás. Szóval ha felteszik nekem ezentúl azt a kérdést, hogy mi lenne, ha az egész világon mindenki Krisnás lenne, akkor majd mesélni fogok nekik is erről a gyönyörű helyről. Itt nagyon nagy nyugalom van, mindenfelől kisimult arcok mosolyognak az ide látogatóra és itt aztán tényleg senki nem siet sehova. Két központi épület van, az egyik Srila Prabhupáda Puspa samhádija a másik pedig a szép nagy templom, ahol Rádha-mádhava, Nrisimha deva és Panchatattva laknak. Ez utóbbit nagyon bírom, mert hatalmas kirtantér van mindegyik murti előtt és a bhakták kedvükre táncolhatnak az Úr szine előtt. (Nem olyan diszkós a feeling, mint a kisebb templomokban és van tér mozogni. :) )

Navadvipa  „IndiaPlaza"?

  Egy kamu várost húztak fel még annak idején a Gangesz túloldalán, hogy azt nevezzék ki Navadvipnak az Úr Caitanya születési helyének, de később kiderült a turpisság, mikor felfedezték a valódi szent helyeket. Viszont addigra már egy kisebb virágzó kolóniává nőtte ki magát, ami mára egy kisváros hangulatát nyomja, ahol őrült sok bazár és mindenféle árus van. Úgy nem volt rossz átmenni kis középkori shoppingolásra és látni a sokféle szakma fortélyait, mert a boltok tulajdonképpen a műhelyek utcafront felöli részei…

I. Parikrama

  Másnap elmentünk az Úr Gouranga megjelenési helyére Yoga-pitbe, ittunk a Gourakundból, aztán átharinámoztunk Sri Gadádhara pandita és Srivasa Thakura házához.

   Ellátogattunk mindezek után Bhakti Sidhanta Sarasvati Thakura, Srila Prabhupáda lelkitanítómesterének samádhijához, ahol még van egy Kisebb Govardhana hegy és még egy Rádhakunda is. Mikor oda értünk egy brahmana épp halotti szertertás előkészületeit végezte egy férfi feleségéért. A pujjári kinyitotta az oltárt, hogy hódolatunkat ajánlhassuk a murtinak, mire a bráhmana felugrott és hangosan énekelni kezdte a Sri Guru carana- kezdetű dalt. A gyászoló férj értetlenkedve mutogatott, hogy folytassa a szertartást, de szép lassan kis zarándoklatunk tagjai is csatlakoztak az énekléshez, és így inkább ő is beállt…

Godrumadvip Parikrama  péntek

  Hajóval keltünk át a Gangeszen, aminek a tetején a zenészek komolyabb bhajant tartottak amolyan bengáli stílusban, az extatikusabb fajtából.

  Majd nem átallották ezt fokozni Surabhi-kunjanál a Szentnév-piacán…

  No meg persze eljutottunk Srila Bhaktivinod thakura házába is, ahol a Vaisnava dalok nagyrészét írta és ami mellé az angolok, csak azért, hogy könnyen tudjon munkába járni építettek egy vasutat neki… Nézelődtünk az erkélyről, ahol meditálni szokott, és  ahol a jóslatot látta, miszerint Fehér és fekete bhakták együtt fogják énekelni a Jaya Sacinandana kezdetű dalt…  Szóval ezt most mi is valóra váltottuk.. :) 😉

 Estére fergeteges kirtan keveredett a templomban is a Murtikat pedig olyan gyönyörűnek láttam, mint még addig soha semmit…

Kaviraja

  Eddigre már harmadik hete ment a hasam, de az utóbbi két napban sokkal rosszabbra fordult és ennek következtében szédölgésig legyengültem. Megcsappant a test is minek börtönébe zárva leledzem mostanában, és pont szabadnapunk volt, meg mivel a széntabblettától a darált búzacsíráig már mindent kipróbáltam, Sinivel és Álmossal elindultunk, hogy felkeressük Navadvipban a híres-neves Vaisnava Kavirajat.

  Oda felé majdnem beájultam egyszer-kétszer, de végül megleltük őt, hála érte a Jó Istennek. A piaccal szemben egy tornácos, oszlopos ház alsó szintjén van a rendelője, ami egyben a patikája is. Ezt igazából csak egy széles veranda választja el az utcától, aminek a másik felén mindent árulnak…

  Szóval kedves mosollyal az arcán köszöntött és leültetett mindannyiunkat, míg baráti hangulatban és nagyon figyelmesen folytatta a beszélgetést az épp aktuális páciensével.

  Nyoma sem volt a nálunk lévő egészségügyből jól megszokott, teljesítmény orientált, kvótaköteles kuruzslásnak… Majdnem egy órát vártunk, pedig csak egyetlen mataji volt előttünk. De jó volt nézni, ahogy az orvos beszélget vele…

  Aztán sorra kerültem. Most volt alkalmam jobban szemügyre venni a kedves és fiatalos, ám ősz hajú, életvidám doktort. Megkérdezte mi a nevem, majd kezébe vette a kezem, kicsit koncentrált csukott szemmel, kezével a csukló pulzusomat tapintva. Felnézett és kérdezte, hogy az Iskcon.-ból jöttünk-e? Mondtuk, hogy igen, Felvázolta, hogy mi bajom van és elkezdett mesélni Hanumánról, az Úr Ramachandra nagy bhaktájáról. Hátra vezetett a házában és megmutatott egy képet Hanumánról, mikor nyitja fel a melkasát és megmutatja benne Sita Ráma Laksmana Hanumánt. Mondta, hogy a vaisnaváknak, nekünk nem kell a félistenekhez imádkoznunk, csak Krisnához és az Ő bhaktáihoz. Mondta, hogy főleg Hanumánnak ehhez a formájához kell fohászkodnunk a gyógyulásért. Mondta a nevét is, de azt már elfelejtettem. (Ha valaki tudja kommentelje már be lécci…)  Meg nevetve mondta, hogy de hát nekünk úgyis ott van Ugra Nrisimhadeva és Ő úgyis meg véd minket mindentől… :)

  Jó volt hallgatni a rövid, de velős leckét… Aztán adott 2gyógyszert és elmondta, hogyan kell őket beszedni. Persze ezek Ayurvédikus kapszulák voltak és mondta melléjük kísérőnek, hogy holnapra optimalizálódni fog a helyzetem és sokkal jobban leszek, de a bogyókat addig kell szednem, amíg el nem fogynak…

  Vissza mentünk. Ettem egy kis rizst ahogy mondta, majd bevettem a gyógyszert és ledőltem pihenni, mert végtelenül kimerültnek éreztem magam…

  Lázálomból, hasmenésre és hányingerre ébredtem, nem is olyan sokkal ezután. Elrontottam a klotyóig, majd mindent kihánytam. Egész addig öklendeztem, míg megérkezett a tablettám is egészben. Kissé próbára tevődött itt a kavirajaba és az Ayurvédába vetett hitem, de csak vissza dőlni és végtelennek tűnő álomba merülni volt energiám.

  Aztán este át jöttek hozzám Anti és Ricsi, akik már oly régóta szenvedtek ugyanezen tünetektől, hogy ácharyaként tekintettem rájuk a gyógyulás felé vezető úton. Adtak lázcsillapítót, kis kekszet, meg néhány jó tanácsot…

  Majd megjött Anthardi pr is, akit megkértem, hogy mesélje már el legyen olyan kedves nekem Hanumánnak ezt a történetét, mikor felnyitja a mellkasát, mert én annyira nem ismerem ezt a sztorit…

  Bele is kezdett és végül egy késő éjszakába nyúló kedvtelés mesélgetés lett a vége, mert közben megérkezett másik két szobatársunk is, Govinda-Hari pr. és Syama-Bihari pr. személyében…  Nyektar…

Gyógyulás

  Aztán reggelre tényleg sokkal jobban lettem. Elmentem lassizni, amin már senki sem bukott ki azok után, hogy este Rasa-gulát vacsoráltam. De hát a kavirája mondta, hogy ezek jót tesznek és hát ki is vagyok én, hogy megkérdőjelezzem az ő szakértelmét? :) 😉

  Délutánra visszatért az étvágyam is meg jött némi erő, így folytatódhatott a parikrama… Minden úgy történt, ahogyan a kaviraja mondta…

Dhámaesvara maháprabhu   Vasárnap

  Délelőtt Guru-kula Maharájánál voltunk a Gurukula mesébe illő épületében leckén, ahol a férfi és a női természetről volt alkalmunk hallani.

  Délután meg elmentünk Dhámesvara maháprabhuhoz, aki az Úr Gouranga egy nagyon kegyes formájában lévő murti, akit Visnupria devi imádott még annak idején aki pedig nem más, mint Sita devi megnyilvánulása…

  Szóval Ő az, aki ha elég odaadóan imádkozunk hozzá megbocsátja nekünk az egyetlen és legnagyobb bűnt, amire semmi más módon nem nyerhetünk bocsánatot, csak Ő általa, a vaisnava apharádot, vagyis a bhakták lótuszlába ellen elkövetett sértést…

  Visnupria devi nagyon idős volt már, mikor 75éve imádta már a murtit, mikor is egy szép napon fogta magát és belépett a murti testébe. Az Úr Caitania azóta viseli a devi orrbavalóját bizonyítékként minderre.

  13generáció óta az ő leszármazottai imádják maháprabhut. Jelenleg 75 bráhmana végzi a szolgálatot. Minden nap egy másik család, aki az egész imádatért felelős…

  A gyönyörűen karbantartott és szép tiszta templomban extatikus kirtanban énekelték a Magyar bhakták az Úr szent nevét…

Folyt köv…

Rádhe-Rádhe

 ui.: Bocs, hogy elmaradnak a képek, de jelenleg nem tudok hozzájuk férni. Majd tervezek néhány fotóblog bejegyzést ahol megpróbálom bepótolni az illusztrációkat…   Gouranga!