Menü

Indulatok


 
anger, dühös, kiabál, indulat

Ami manapság zajlik, az több mint őrület. Csak megyek az utcán és bár mindenki normálisnak tetteti magát (velem persze az élen) az emberek meg vannak őrülve. Ráadásul olyan értelmetlen dolgokért, mint filmek, sorozatok, divat, vagy ideológiai irányzatok. Igazából mindez még nem volna említésre méltó, hiszen ezzel gondolom mindenki tisztában van. A probléma ott kezdődik, hogy az emberek büszkék erre és különbnek gondolják magukat azoktól akik nem úgy gondolkodnak mint ők, vagy valamit másképp látnak…

A minap bemegyek itt a faluszéli supermarketbe és egy vénséges éveinek hajnalán járó fakó, lobogó hajú öregember hirdeti épp fennhangon, hogy ő aztán milyen király csávó, meg milyen vicceket szokott mesélni itt az eladóknak, hogy azok még napok múlva is azon röhögnek. Aztán mikor szól neki a pénztáros, hogy hagyja már abba a kollégái zaklatását, akkor meg nevetve el kezdi tőle kérdezgetni, hogy Gyurcsány is a kollégája-e? Erre mindjárt meghül kissé a levegő, hiszen ugye a Gyurcsányt most akkor mindenki utálja, akkor nehogy már mi meg vele legyünk és kényszeredett mosollyal az arcán magát megadva hallgatta tovább az egész bolt a vén szónok példabeszédeit. A magam részéről, nem gondolom, hogy Gyurcsány jó vagy rossz lenne, egész egyszerűen most ez van, tehát ezt kell szeretni, de azt nehezen viselem, mikor valakinek a háta mögött keltik rosszhírét. Állj oda elé és mond a szemébe, ne dobálózzál szarral arc meg név nélkül.
Szóval épp frissen borotvált frizkóval jelentem meg a boltban és mondom megnézem magamnak az öreget és a sorok közt felé vettem az irányt. Jön is szembe a klotyópapírok között az öreg , és nagyon kiabál. Ahogy elhaladok mellette, egy röpke pillanatra találkozik a tekintetünk. Ennyi általában elég is szokott lenni az efféléknek. Most is az volt. Megtört a lendület és az öreg hirtelen egy másik dimenzióban találta magát. Innét már normál hangerővel próbálta az épelméjű és a jó-fej öregember álarcát felölteni, mert megkapta a kis csomagot amiben egyetlen pillantással azt sugalmaztam felé, hogy  „Azt gondolod kivívhatsz magadnak egy kis elismerést? Csak nevetségessé teszed magad és a saját népedet. Ez egyáltalán nem követendő példa, hanem inkább szégyellni való dolog ahogyan viselkedsz.
 
Nem az számít, hogy mit mondasz másokról. Azzal csak azok közt nyerhetsz ideig óráig elismerést, akik maguk is másokról beszélnek ahelyett, hogy azon munkálkodnának, hogy ők a saját helyzetükben miként tudnák szebbé tenni a világot. Aztán mihelyst elhagyod a társaságukat máris rólad kezdenek el sugdolózni hasonló dolgokat mint amiket te beszéltél arról a valaki másról.

Így működik a Karma törvénye…

 
Gouranga