Menü

Isis


 

  Elmaradt az utazás Győrbe ismét. Így gazdaságosabb is, meg így jött ki. Azért lett így, mert Krisna elvett egy napot tőlem és a szombat után hétfő lett. Régebben csinált már velem ilyet, de most megint kaptam egy ilyen ajándékot.

 

  Bementem a városba intézni az üzleti ügyeket edzés előtt, és négyre végeztem is, miután bementem a régi Isis szentély romjaihoz jappázni. Nagyon szép idő volt, és egy kissé szentimentális hangulat vett erőt rajtam.

  Aztán elindultam edzésre. Alig hagytam el azonban a szentély területét, egy hang szólt utánam. Hé uram! Persze, hogy megálltam. Egy hajlékony volt az, aki az Új fedél nélkül-i –t árulta. (Ez valami kalóz kiadvány.) El kezdtünk beszélgetni, Istenről, meg a sorsról. Ő nem a szokásos hajlékony volt az „én vagyok a legszerencsétlenebb dumával”, meg a savanyú ábrázattal, hanem egy amolyan futur-ámor volt a szeretettel dobálózva. (Egy pillanatra sem nézett a szemembe.) De azért elmondtam neki azt nagy vonalakban, amit a tagnapi bejegyzésben írtam, majd gyorsan némi filozófiára tértünk, aztán Gourangára. Nagyon bírta… Persze, mikor ekkora flessen lesz hirtelen valaki, akkor még akar belőle és még tovább beszélgettünk Krisnáról. Megtanítottam neki a Maha-mantrát meg mondtam, hogy mondja, hogy Gouranga, akkor sokkal jobb lesz minden. És kezdjen el komolyan alázatosan imádkozni Istenhez.

  Aztán épp az univerzum felépítésébe kezdtem volna bele, mikor is megérkezett 2leány egy mikrofonnal, meg kamerával, hogy valamelyikünk adjon nekik már riportot, a helyi ingatlan piacról tennének fel kérdéseket. Na mondom nekik az úriember meg én itt pont erről beszélgettünk, mert neki most pont ezzel a piaccal vannak gondjai, úgyhogy biztos szívesen nyilatkozik. Aztán rákacsintottam és mondtam, hogy látod? Adtam mindenkinek egy Gourangás matricát, aztán leléptem tréningre.

  Ott meg volt egy kis csihipuhi, ahol is bekaptam 3rúúgást gyomorszájra ami éhgyomorra bizony  nem olyan jó érzés, most már tudom.

  Felugrottam hát a bordásfalra, hogy kinyújtsam a hirtelen begörcsölt hasfalat, de a rég nem keményített részen szerzett sérülésektől leesett a vércukrom és hirtelen csak azt vettem észre, hogy mindjárt elájulok. Ez azért volt izgi, mert már túl késő volt ahhoz, hogy leugorjak és már minden elfehéredett, de még épp időben volt, hogy a maradék kis vészenergiákat az ebben a helyzetben kulcsfontosságú szerepet betöltő, egyre zsibbadó kapaszkodó ujjaimba nyomjam, és egy határozott "mentális nem"-el megállítsam a folyamatot. Ez bizony Krisna kegye volt. (Ki másé?)

  Aztán edzés után lenéztem egy régi helyre, ahol annak idején terítettem a cuccot,  mert még rengeteg idő volt a buszig és egy régi cimborám meghívott, hogy ha arra járok nézzek már be hozzá. Leültünk, pont ott volt és pont csak ketten voltunk. Sütött nekem egy 4szabályos pizzát, amit felajánlottam Krisnának, hogy fogadja már el tőle így rajtam keresztül ha egy mód van rá, meg egy jót beszélgettünk. Persze egy óra után megjöttek a hvcs-k és iszonyú szar dumával elkezdtek jampizni.

  Csak csendben ültem és eszembe jutott, hogy nem is olyan rég még én is ezt csináltam. Úgy nyomták a szart, hogy mindig aki kiment, azt el kezdték szapulni a háta mögött. Aztán én jöttem.

-Hé Krisnya.

-Krisnna. N-el. Mondtam.

-Mivel mindenki csak elhúzódott előlük, meglepődtek kissé, hogy vissza szóltam és mély hallgatásba burkolóztak.

-Krisnás vagyok. Ez most jó, vagy rossz? Vettem fel a fonalt, kihívó mosollyal az ábrázatomon.

-Csak egy vállrendítésre futotta a vezírtől. Persze az elmémben az volt végig, hogy csak mozduljon egyet bármelyik, vagy csak egy rossz szót halljak, egyből széttépem az összeset. (Nem hiába én is egy igazi állat vagyok.)

Aztán mikor láttam, hogy ezek is csak sakálok, meg össze húzták magukat, akkor fölszedtem a cókmókom, elbúcsúztam és elindultam kifelé.

-Te is ott élsz közöttük?  Jött a kérdés most már kissé bátrabban.

-Nem. Már nem. Kirúgtak 3 templomból is.

Aztán persze elkezdtek kitalálni dolgokat, mint mindenki más, hogy vajon miért? Mikor engem kérdeztek, csak annyit mondtam, hogy mert nem vagyok oda való.

-Miért nem? Kérdezte.

-Mert így beszélek, ahogyan most nyomom neked, és ez nem fér bele a képbe. Vágod?

-Az mi ott nálad? Bökött a vezír a becsomagot bokenre(Fa kard).

-Pecabot mondtam neki.

-Az nem pecabot, ez máshogy néz ki. Kempózol?

-Nem Ninjutsu.

-Egészségedre. Mondta és már vigyorgott is a falkájára, ezzel próbálván meg kiköszörülni a tekintélyén esett csorbát.

 

Majd hazajöttem és leültem blogot írni. :)

 

(Ha valaki tudja, hogy Isis minek volt az Istene, akkor igazán megírhatná.)

 

Egy napon, talán majd "alázatosabb leszek, mint az úton heverő szalmaszál."

Köszi a kegyeket.

 

Gouranga!