Menü

Ismerkedünk, ismerkedünk


Akkor tegnap voltam
a
-ban. Már egy ideje láttam a
helyet a netenittott, de most volt indok/alkalom, hogy el is menjek…

Érdekes volt, mert eddig nem nagyon volt időm ilyesmire, mármint megismerkedni más emberekkel is, akik blogot írnak valamiért, mert csak végeztem a szolgálatomat, mint szerzetes, meg írtam a naplóm és nem nagyon nézegettem körbefele…

Retro

Lesz egy Retro buli itt márciu 8.-án, amire
tegnap volt az ötletesdi… Nekem, mint Krisnás exszerzetesnek is volt egy
jó ötletem, így elmentem és elmondtam Stannak, aki szerint jó
ötlet, így beléeggyezett, hogy akkor próbáljuk meg kivitelezni a tervet. Volt
vele egy másik nagyon kedves és szervezkedős bloggerina, de neki elmulasztottam
megkérdezni a blogját, úgyhogy azt majd talán legközelebb, de mert azt mondta, bírja az Óz a nagy varázslót, ezért
ezt neki is küldöm így mégegyszer… :) Aztán beszélgettem
még
Zorával, aki meg már ráadásul ki
is próbálta a
főztünket, és aki kedvesen meginvitált a Tandembeli csütörtök
esténkénti összeruccanásukra…

Volt ott egy csomó
más blogger is, ami így hirtelen sokk volt nekem, nem bírtam mindenkivel
megismerkedni, csak azokkal, akikkel épp úgy jött ki…

Az egyik, akinek a legjobban örültem
az
Csigapöri volt, és azért, mert
pár perc után kiderült, hogy 10-éve Aikidozik, sőt, van egy dojo, ahol oktat
is. Kaptam tőle egy cetlit, amin fel van tüntetve, hogy mikor és hol, így
elfogok menni és kipróbálom az ő Aikidóját… Minderre úgy kaptam kedvet, hogy
néhány napja olvastam el
Ueshiba
Morihei

életrajzát, aki ennek az irányzatnak az alapítója és ott olvastam, hogy:

„A Hokkaidón eltöltött évek legemlékezetesebb
eseménye számára azonban a Daito iskola aiki-jucu oktatójával, a nagy Takeda
Szokakuval történt találkozása volt.

A hagyomány szerint a Daito iskolát 1100-ban
alapította Minamoto (ti. Gendzsi) Josimicu, Seiva császár hatodik
leszármazottja. Josimicu fia, Josikijo Kogába (ma Jamanasi tartomány)
költözött, és megalapította a Takeda klánt. A családban generációkon át
titokban adták tovább a Daito iskola mûvészetét. 1574-ben Takeda Kunicugu
Aizuba (Fukurima tartomány) költözött, ahol speciális osiki-ucsi (belsõ
használatra szánt), vagy o-dome (titkos) technikákat oktattak, kizárólag magas
rangú Aizu-beli szamurájoknak, mintegy háromszáz éven át.”

Na
most Koga egy köztudottan olyan tartomány, ahol a Ninjutsu fent maradt
évszázadokon át. Sőt nálunk Ninjutsu tréningeken nem egyszer hallottam már,
hogy Osensei tanult Ninjutsut, így mikor ezen sorokat, plusz a további
élettörténetét olvastam, akkor egyre inkább az lett az érzésem, hogy az Aikido,
nem más, mint Ueshiba Morihei Ninjutsuja…
Eddig is gyanúsan sok volt a hasonlóság az elvek alkalmazásában, de most már
mondhatni megfogant ez a gondolat is a fejemben…

Nem is beszélve arról, hogy mély kíváncsisággal
töltött el, hogy miként mozog „az Univerzummal öszhangban” :) egy másik blogger…
:)

Ami furcsa volt

Az az érzés, amit nem tudtam hova tenni, hogy
megint egy kávézóbanban ücsörgök és vadidegen emberekkel ismerkedem. Azért volt
ez furcsa, mert már vagy 5éve nem tettem
így, csak templomba jártam, és elfelejtettem néhány alapvető illemszabályt is,
amivel bízom benne, hogy nem bántottam meg senkit… (Furcsagyerek)

Ami meg kellemes
meglepetés volt

Az a pincehelyiségben megbúvó, első pillantásra ütött kopott pianino (többet nem nagyon tudtam rá pillantani:) ) ,
mert azok a helyek, ahol ilyen hangszer van, azok általában mindig kellemes
dolgokra tanítottak… Bár klimpírozgatni még nem klimpírozgattam rajta, de talán majd idővel megközelítem ez ügyben az illetékest, hátha mikor nem jár arra senki, néha
pötyöghetnék rajta kicsit… (Mert Gyöngyös óta nem volt lehetőségem így tenni…)

Gouranga