Menü

“Isten hozott nálam testvér”


vízesés,


A mai világ olyan durván
materialista, hitetlen, hogy az emberek nagy részének semmi se szent és csak az
érdekli őket egyre inkább, hogy miként tudnák saját önző céljaikat valóra
váltani.
Ezen emberek számára semmit sem jelentenek olyan dolgok mint becsület,
tisztesség, barátság, házasság, erkölcs, önzetlenség stb. Mindenki a maga
hasznát lesi és azt, hogy miként tud másokon keresztül gázolni, nehogy őt
tiporják el. Nagyrészt úgy élnek mint az állatok és másokat is igyekeznek erre
a gondolkodás módra buzdítani. A média pedig mindent meg tesz, hogy minél
jobban az érzékek rabjaivá degradálja a felnövekvő generációkat, akik közül
csak kevesen mernek nemet mondani a társadalom és a világot kezükben tartó erők
nyomásának, akiknek az az érdekük, hogy el hidd azt, hogy sokkal többre van szükséged
mint amid van…

 

kicsi mcÜdvözöllek! Horváth Ádámnak hívnak,
de a barátaim csak mc-nek szólítanak. 1980 október 29.-én születtem
Szombathelyen. Ebből ha elég ügyes vagy gyorsan kiszámolhatod, mennyi idősnek
számítok ebben a pillanatban, ha még el nem hagyhattam ezt a világot. Elég sűrű
életem volt idáig.
Itt elolvashatod nagyvonalakban,
miféle kalandokon mentem keresztül, s végül miként lettem Krisnás és miért is
élek úgy, ahogyan. E-
napló többi
része pedig arról szól, hogy miként próbálom meg a saját életemben alkalmazni a
vallás elveit hely, idő, és körülmény szerint. A fő dolog ami miatt ezt az utat
választottam, az az, hogy itt minden kérdésemre megkaptam a választ.

 


Az iskolában tanított dolgok
számomra sosem voltak túl értékesek, főként mert évente változtatják azt amit a
vizsgák során mint igazságot kérnek számon. Így nem is gyúrtam soha papírokra,
diplomákra, végzettségekre és különféle címekre. Soha nem kerestem és soha nem
is fogom keresni olyan emberek társaságát, akik papírral igazolható
végzettségek alapján ítélnek meg egy embert, vagy választanak társaságot,
barátokat maguknak. Sőt nagy ívben elkerülöm az ilyen népeket, mert egész
életük egy hazugság és nem képesek az őszinte létre, mivel egy hazugságokon
alapuló rendszernek próbálnak megfelelni, eleget tenni, annak ellenére, hogy
folyton folyvást csalódniuk kell.


Az élet iskoláját viszont annál
komolyabban vettem. A Világ-egyetemet…

 


Számomra nyilvánvaló, hogy ez a
jelenleg fennálló társadalmi rendszer melynek mindent elsöprő árja nyugatról ömlik
ránk, hamarosan össze fog omlani, mivel a kizsákmányoláson, a fogyasztáson és a
benne résztvevők kizsigerelésén alapszik. Ezt 10 évvel ez előtt kezdtem el
kapizsgálni. Akkoriban kezdtem nyitogatni a szememet, amit a rendszer
igyekezett volna bevarrni, begyógyítani, hogy vakon halljak meg, mit sem látva
a létezés valódi mivoltából. Ezt már
több helyen is említettem ebben a blogban… Mikor az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus
Egyházában felkentek papnak, azt gondoltam minden eszköz a kezemben van, hogy
Isten oldalán harcoljak. De saját gyengeségem és tudatlanságom arra
kényszerített, hogy megjárjam a poklok néhány bugyrát, ahonnét Krisna és az ő
baktái kegyéből sikerült kimásznom és amiért örök hálával tartozom nekik. Ahogy
elkezdtem látni mi is folyik körülöttem, hogy az erőszak, az önzés, és a
tisztességtelenség egyre nagyobb méreteket ölt, első dolgom volt, hogy
megtaláljam a leghatékonyabb harcművészetet, arra az esetre, ha a Jó Isten
olyan helyzetbe tenne, mikor ezen a legvégső megoldáson kívül már semmi más
lehetőség nem lenne a kezemben.

 

shinobi, ninjaMindez 10 évvel ezelőtt történt.
Azóta mindig a legjobbat remélem, de mindig a legrosszabb esetre készülök.
Magára a harcra, mely tétje nem kincs, hírnév, nő, vagy gazdagság. Nem világi
hívságok, hanem élet vagy halál. Arra a harcra, ahol nincsenek szabályok és
nincsenek bírák akik eldöntik, hogy ki kit győzött le. Arra a harcra, ahol
általában nem egy, és nem fegyvertelen ellenféllel kell szembe nézni. Arra a
harcra, ahol nem szedi le rólam senki az ellent ha túlzottan fölébem kerekedne
és ahol nem jelez gong, hogy letelt a két perc és vége a menetnek. Arra a
harcra, ahol senki nem tapsol se nekem, sem a másiknak, de még csak nem is
buzdít a küzdelemre senki. Arra a harcra az „összes” brutalításával együtt,
amit nem az ember választ, hanem ami az embert választja. Arra a harcra, amit
megnyerni nem, csak túlélni lehet.

 


Ez így lehet elég furcsán hangzik
annak aki egész másképp látja a világot, mert máshogy élte meg, vagy más
elképzelései vannak a jövőt illetően de én, meg még mi egy páran így gondolkodunk.
 Nem a győzelemre készülök, hanem a
jó halálra, ahol azt tudom mondani,
hogy: Drága Jó Istenem, bár mindent megtettem, hogy elkerüljem a harcot, most
mégis belé keveredtem és alul maradtam. De mindez úgy történt, minden tőlem
telhetőt megtettem, hogy ne így legyen.

 


Immáron 10. éve Ninjutsut
tanulok. Sok Dojoban járhattam a világ több részén és sokféle mestertől
tanulhattam. Nem is olyan régen egy nagyszerű harcos, sokadszorra felajánlotta nekem az 1.Dant. Elfogadtam. Elfogadtam,
hogy azt a tudást és azokat a tapasztalatokat, amit ez idáig sikerült megszereznem,
átadhassam bárkinek, aki hasonló cipőben jár, vagy szeretne járni velem.

 


Persze míg nem lesz róla papírom
is, úgy veszem, mintha meg se történt volna, de gondoltam írok akkor így a
jövőbeni elképzeléseimről is ebben a világban, még mielőtt valaki túl sok
reményt fűzne hozzám.

 


Ezek persze az én terveim. Az
meg, hogy Isten mit tervez velem, az majd a jövő zenéje. „Mert az Ő útjai
kifürkészhetetlenek…”

kard, penge, sword
Ezt a bejegyzést Gabix1210-nak ajánlom, aki 12 éves és Aikidot tanul…

Gouranga