Menü

Itt tartok a Bhágavatamban.


Akkor ez a vers következett a marathon első napján. És azóta is ebből élek:
 
16. VERS
na tathá hy aghaván rájan      púyeta tapa-ádibhih
yathá krisnárpita-pránas      tat-purusa-nisevayá

      na—nem; tathá—annyira; hi—bizonyára; agha-ván—egy bűnös cselekedetekkel teli ember; rájan—óh, király; púyeta—megtisztulhat; tapah-ádibhih—a lemondás, a vezeklés, a brahmacarya és más tisztító folyamatok elveit követve; yathá—mint amennyire; krisna-arpita-pránah—egy olyan bhakta, aki teljesen Krisna-tudatos életet él; tat-purusa-nisevayá—azáltal, hogy életét Krisna képviselőjének szolgálatába állítja.

      Kedves királyom! Ha egy bűnös ember az Úr igaz bhaktáját szolgálja, s így megtanulja, hogyan áldozza életét Krisna lótuszlábának, akkor teljesen megtisztulhat. A lemondás, a vezeklés, a brahmacarya és a bűnök jóvátételére szolgáló más folyamatok gyakorlásával, melyekről korábban beszéltem, nem tisztulhat meg.

      MAGYARÁZAT:   A tat-purusa szó olyan Krisna-tudatos prédikátorra utal, mint a lelki tanítómester. Srila Narottama dása thákura azt mondta: chádyá vaisnava-sevá nistára páyeche kebá. „Egy igaz lelki tanítómester, egy ideális vaisnava szolgálata nélkül ki szabadulhatna ki máyá karmai közül?” Ezzel a gondolattal számos más helyen is találkozhatunk. A Srimad-Bhágavatam (5.5.2) kijelenti: mahat-sevám dváram áhur vimukteh, ha valaki ki akar szabadulni máyá karmai közül, egy tiszta bhakta mahátmával kell társulnia. Mahátmá az, aki a nap huszonnégy órájában örökké az Úr szerető szolgálatát végzi.
Ahogy Krisna a Bhagavad-gítában elmondja (Bg. 9.13):

mahátmánas tu mám pártha      daivim prakrtim ásritáh
bhajanty ananya-manaso      jńátvá bhútádim avyayam

      „Óh, Prithá fia, a nagy lelkek, akik nincsenek illúzióban, az isteni természet védelme alatt állnak. Teljesen elmerülnek az odaadó szolgálatban, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, eredetinek és kimeríthetetlennek ismernek Engem.” A mahátmá jellemzője tehát az, hogy semmi mást nem tesz, egyedül Krisnát szolgálja. Ahhoz, hogy megszabaduljunk a bűnös visszahatásoktól, hogy eredeti Krisna-tudatunkra ébredjünk, s hogy megtanuljuk, hogyan kell szeretni Krisnát, egy vaisnavát kell szolgálnunk. Ez a mahátma-sevá eredménye. Ha valaki egy tiszta bhaktát szolgál, az azzal jár, hogy bűnös életének visszahatásai automatikusan megsemmisülnek.
 
Az odaadó szolgálatra nem azért van szükség, hogy elpusztítson valami jelentéktelen kis bűnt, hanem azért, hogy felébressze Krisna iránti szeretetünket. Ahogyan a köd oszlik el a napfény első sugaraira, úgy semmisülnek meg automatikusan az ember bűnös visszahatásai is, amint szolgálni kezd egy tiszta bhaktát. Nincs szükség külön erőfeszítésre.

      A krisnárpita-pránah szó arra a bhaktára utal, aki életét Krisna szolgálatának szenteli, nem pedig annak, hogy megmeneküljön a pokoli élet útjától. A bhakta náráyana-paráyana, azaz vásudeva-paráyana, ami azt jelenti, hogy Vásudeva útja, vagyis az odaadás útja az élete és lelke. Náráyana-paráh sarve na kutascana bibhyati (Bhág. 6.17.28): az ilyen bhakta nem fél, bárhová kell is mennie. Van egy út, ami a felszabadulás felé, a felsőbb bolygórendszerekbe vezet, és van egy másik, ami a pokoli bolygókra visz, ám egy náráyana-para bhakta nem fél, bárhová is küldjék; bárhol van, csak Krinára akar emlékezni.
 
Az ilyen bhakta nem törődik a pokollal és a mennyországgal — egyedül Krisna szolgálatához ragaszkodik. Ha egy bhakta pokoli körülmények közé kerül, azt Krisna kegyének tekinti: tat te 'nukampáh susamiksamánah (Bhág. 10.14.8).
 
Nem tiltakozik: „Én Krisna nagy bhaktája vagyok! Miért van részem ilyen gyötrelemben?” Ehelyett inkább így gondolkozik: „Ez Krisna kegye.” Ilyen hozzáállása csak egy olyan bhaktának lehet, aki Krisna képviselőjét szolgálja. Ez a siker titka.