Menü

Jelentés Mayaból…


 

   Most a családi
háznál vagyok. Pénteken jöttem haza a Szent-földről az öcsémmel, meg egy régi
ismerőssel, aki eljött értem meg a cuccaimért utánfutóval. Jó vagy rossz döntés
volt-e ez most még nem tudom. Majd az idő válaszol erre a kérdésre.

  Van egy hang bent
ami azt mondja, hogy fölösleges kockázatnak teszem ki magamat. Érzem is a
hatását. Mint régebben említettem kaptam egy számítógépet adományba, ami most
már itt áll a rendelkezésemre. Azért kaptam, hogy zenét készíthessek rajta Krisnának.
Akkor meg is köszöntem ezt Neki, meg kértem, hogy ugyan küldjön már hozzá egy
monitort is, meg némi municiót, hogy kicsit feltuningolhassam. Nos mindez megtörtént,
úgyhogy köszönöm szépen drága Krisna. Hamarosan (napok, hetek, hónapok??)
letölthetőek lesznek innen is a témák. J

  Sajnos tényleg
veszélyes mikor az embert már ennyi minden veszi körül, ami itt nekem a
rendelkezésemre áll egykori és jelenlegi otthonomban. A számítógép nyújtotta
érzékkielégítési lehetőségek (Az öcsém lelkes hozzájárulásával.) némi zavart
okoznak a lelki gyakorlataimban, már a próbálkozásaimmal. Igyekszem a Bhakták
társaságában eltöltött 2 év emlékeiből és Srila Prabhupáda könyveiből több, s
kevesebb sikerrel erőt meríteni. Egyszerűbben mondva, KAJAKRA MAYABAN
VAGYOK!!!     Ez pedig gáz. Már az Istennel helyre
állítandó kapcsolatomat illetően.

  Az is egy nehézség,
hogy nem voltam edzésen lassan egy hónapja és a felgyülemlett düh belül zubog.
De sebaj, ma megyek és majd jól meggyepálnak és akkor megint tudni fogom merre
is vezet az én utam. Legalábbis remélem. Kérlek Krisna had legyen így! Kérlek
Istenem, had ne felejtselek el újra most, hogy végre megint eszembe jutottál.

 

Tegnap vettem egy
két dolgot a gépbe…

  Mikor kijöttünk a
boltból, erőteljes késztetést éreztem, hogy bemenjek egy onnan nem túl távol
lévő Bahiaba. Beléptem a régről már ismert boltba ahol szokás szerint minden
volt keletről. Sőt utolsó látogatásom óta jócskán meg is nagyobbították
(majdnem a duplája) és keleti bútorokat is árulnak most már. Elindultam hát a
zsúfolt helyiségek között, némi kétkedéssel nézve önmagam amint a „kifinomult”
drogozáshoz elengedhetetlen eszközök között sasszézok megint. Aztán  egy eldugott sarokban ismerős mosolyra
bukkantam. Na ki mosolyog rám? Na ki?  Hát
az Isteni pár, egy gyönyörű képről. Egy indiai stílusban (Mélyebben sajna nem
megy a meghatározás.) nyomtatott kép Krisnáról amint a fuvoláján játszik és
Rádharániról amint mellette áll egy lótuszvirággal a kezében. Még soha nem
láttam ezt a képet, de biztos volt, hogy nem fogom ott hagyni. Megalkudtam hát
rá (Szégyenlem, de hát nem az ISCON-tól vettem) és most itt mosolyognak nagyon
kegyesen az oltárról. Eljöttek hozzám…

  Majd ide is
eljuttatom őket valahogyan…

    Gouranga!