Menü

Kegy hegy


    Ma gyönyörűen sütött, már reggel a nap. Ezért gondoltam újra elkezdek dhotiban sankirtanozni. Ismét vaisanvának álcázva álltam ki hát a kedvenc helyemre és nagyon különleges nap lett belőle.

  Ilyenkor sokkal komolyabban vesznek az emberek és sokkal mélyebben érinti meg őket az amit mondok. Persze az én tudatom is más. Talán tényleg ruha teszi az embert? Na jó nem, de mindenképpen hatással van ránk az öltözékünk formája, minősége, tisztasága, és színe. Ha nem is mindenki tudatos erről, de tudat alatt mindenképpen így van.

  Szóval voltak emberek, akik megígérték és tényleg vissza jöttek, voltak akik mellémköptek, voltak akik nagyon megörültek és olyanok is, akik nagyon megőrültek. Voltak akik mondták, hogy vegyek más ruhát és voltak olyanok, akik maguktól jöttek oda, mert már itt-ott találkoztak más sankirtanos bhaktákkal.

  Volt ma egy anya két 4-5 éves forma kisgyermekével. Egy fiú és egy lány. Mikor megállítottam őket, már nagyon mosolygott. Elmondtam neki, hogy ki is vagyok és mit is szeretnék. Nagy érdeklődéssel nézte meg a könyveket, de mondta, hogy ő nem szokott olvasni, viszont  a kisfia ő szeret. Oda is ugrott a kis lurkó és tanulmányozni kezdte a könyveket, eleinte azt hittem, hogy csak borító alapján. Aztán mikor bemutattam őket, akkor a muttijuk jelentőség teljesen rájuk nézett és azt mondta, hogy ha ő javasolhat nekik egy könyvet, akkor az Úton önmagunk felét javasolná, mert olyan kevés ember találja meg a valódi önmagát ebben a világban… Én meg persze csak kamilláztam… Végül mégis egy Tökéletesség útja lett belőle az én javaslatomra… A kisfiú vitte el…  Nem sokkal később mikor egy kicsit odébb lévő padra esett a pillantásom ott láttam őt a 4-5 éves kiscsávót, amint láb-lóbálva (mert nem ért le a lába) olvasta a könyvet nagy buzgalommal…

  Meg találkoztam Laksmipati pr. anyukájával, akit először össze kevertem a tegnapi lelkes hölggyel, de gyorsan kiderült a kis gikszer és nem haragudott meg, sőt mesélt kicsit a fiáról, aki már régóta bhakta. Érdekes volt hallani tőle az ő látásmódját a fiáról, aki amúgy bramachári és nem nagyon foglalkozik a családi élettel, viszont rengeteg szolgálatot végez Krisnának. Jó volt hallani, hogy ez a vaisnavi ahelyett, hogy azon panaszkodik, hogy a kisfia alig látogatja, meg stb.-stb. Inkább dicsőíti legkisebb gyermekét, amiért oda-adó szolgálatot végez az Úrnak, méghozzá nem is akármilyen tempóban…

  Aztán rengeteg minden történt még, de most még nem jegyzeteltem napközbe és így hirtelen más nem jut eszembe…

  Estefelé, mikor vissza jöttem a templomba, LaksmiPati pr felhívta a figyelmemet egy nejlonra az udvar egyik fáján. Átöltöztem hát feketébe és felmásztam érte, hogy ezzel megpróbálhassam elégedetté tenni őt, hogy a kegyéből végre talán fejlődhessek valamit a lelki életben…

  Aztán átsétáltam az ashramába, ahol éppen GopiKrisna pr. tartott programot, aminek a nektári prasádamjában én is részesülhettem. Nagyon nagy kegy Krisnától, hogy őt elküldte ide hozzánk, főleg most, hogy a konyha átalakítás miatt szünetel. (Mert én vagyok a kezdokrisnas és így nekem csak a prasadam elfogyasztásából jön némi íz az élethez.)

  Énekeld te is:

 Hare krisna Hare Krisna

 Krisna Krisna Hare Hare

 Hare Ráma Hare Ráma

 Ráma Ráma Hare Hare

Gouranga!