Menü

Keményedik a pálya…


 

KardArtkicsimc
;P
 
Vasárnap Devamrita maharája tartott egy szabadon engedős kírtant
fent a Pesti templomban, amiben részt vehettem… Ritkán van ilyen mostanság…


Aztán kedden nyomtuk a Randorit (rendes küzdelem) tréningen 1-a 2 ellen szakadó esőben én meg megvalósítottam, hogy ha két támadó van,
akkor ott bizony az egyikkel minél hamarabb végezni kell, vagy legalább  harcképtelenné
kell tenni nagyon rövid időn belül, mert nem jó biznisz, ha újra és újra felkel…


Aztán meg persze a végére hullára elfáradtunk, így csak
leültünk a „csurom víz mindenben”, ami persze  eddigre már senkit sem zavart, és
beszélgettünk a harcról… Majd egyszer csak elállt az eső és a lemenni készülő
nap beviláglott az esőfelhő alá
ami  meg olyan színű volt mint Krisna(Azt
mondják Ő is így nyomja)
, hogy villantson nekünk mindjárt 2 szivárványt is.  Csináltunk pár képet , ahol meg gyorsan kiderült, hogy ki tehetséges fotós, meg kinek annyi a
jelen megörökítésének művészete, hogy: „Melyiket kell megnyomni?” :)

 

kicsi mc Patrikkal az ifjú harcossal kicsimc Darányi sensivel (Amúgy nagyon ART)
Patrik&kicsimc        DarányiSensi&kmc
 


Aztán tudtuk, hogy a két szivárvány akár annak az előjele is
lehet, hogy hőn szeretett Sensink 18000km-ről Ausztráliából érkezik éppen, s
mint később kiderült épp úton volt…


Úton volt, hogy másnap mikor a meló után ahol épp
bekeményedett a pálya, mikor mentem fel a hegyre megérkezzen szivárványszín
ruhájában, ő az egyik, én meg a másik oldaláról a Hegynek, 5másodperc
különbséggel…


Kedves szavakkal, meg nagy öleléssel és örömmel üdvözöltük egymást. Rácsodálkoztam mennyivel jámborabb lett (Persze közben áttért vegára ő is…:)  )  
Sokat beszélgettünk, meg elmentünk fagyizni, ahol meginvitáltam
Jagganátha fesztiválra. De egy „ki tudja mi lesz még akkor”-ban egyeztünk meg. :)Mesélt az Ausztrál életről, hogy odakint hogyan használják a
facebook-ot, hogy mindenki felteszi a házi buliját, hogy minél többen elmenjenek rá és minden nap, mert odakint az ismeretlenek sem lopják szét a házat. Aztán meg a park életről, hogy mindenki nyomja a parkot, ahol rendes mászókák vannak felnőtteknek, ahol tudnak edzeni. Az emberek simán mezitláb járnak az utcán, és hatalmas tarájjal ül a pánk gyerek két sorral arrébb gombolt ingel a bankban, mint hitel ügyintéző és senkit nem zavar… Meg még sokolyant, hogy mennyire más is arra felé az élet. (fejtetőn) :)


Ma délelőtt
meg fergeteges Harináma kerekedett néhány
nagyon lelkes résztvevővel, Anátha prabhu kegyéből a belvárosban, és eljött Sensi
is… Sőt mi az, hogy eljött? Karatalozott, meg táncolt és énekelt, meg végig
mosolygott… (Ja és mindezt elsőre, gond nélkül, így egyszerre) Egy régi vágyam válhatott
valóra ma, hogy oly sok lecke, tanítás, edzés és beszélgetés után, elérkezett az idő,
hogy együtt énekelhettem vele és a többi Bhaktával a Hare Krisna mahá-mantrát,
vagyis végezhettük ennek a kornak a legegyszerűbb, s egyben legnagyszerűbb lelki gyakorlatát, a Harináma
Sankirtana Yagját…
Mesélte, hogy mikor kint az volt a munkája, hogy wc-ket takarított, akkor mindig ezt énekelte…  ;D

Ő egyébként azon kevés mesterek közé tartozik, akiik gond nélkül bevállalnak ilyeneket is, ha úgy hozza éppen az élet, szóval nincs elszállva magától, a tudásától, meg a fokozatától és végzettségeitől… (Pedig aztán mindent lerakott a búvártól a testőrig, ráadásul mindent minimum oktatói fokozatig) Hát ezért is bírom nagyon. 


(Szóval mostanában kicsit gyengélkedett a telóm, így fotót
elfelejtettem csinálni e különleges alkalomról…sorry)


Mikor pedig már épp hupásra ütöttem a kezem a Mridangán,
véget is ért a Yagja, hogy egy új kezdődhessen el, mivel megérkezett Geri is és
így újra hárman mehettünk akciózni, ezúttal a Govindába egy kis prasadam
tisztelésre, ahol a Bhakták végtelen vendégszeretete fogadott bennünket…

 

kicsimc&Sensi&Geri Crick sziget 2006...
Crick2006 kicsimc&Sensi&Geri

 


Így nagy vonalakban ennyi történt a héten, aminek még koránt
sincs vége…


De „Egy biztos. Az örök változás"  /sensi/


Gouranga