Menü

Kérdések?


Drága jó Uram, Teremtőm! 

   Hát senki sem hisz benned igazán ebben a világban? Hát mindenki saját magát képzeli Istennek? Mindenki öntörvényűségre vágyik?  Miért nem veszik észre az emberek, hogy ez hová vezet? Miért nem ébred fel már ez a bolygó? Most már mindenki mogorva lesz és akció filmek mondják meg azt, hogy hogyan kell viselkedni egymással? Most már mindig az apátia lesz az uralkodó hangulat az utcákon? Hát ennyire kemény börtönnek alkottad meg ezt a világot? Hogy ennyire nehéz legyen kikecmeregni belőle? Minden élőlényt ennyire elvarázsol a Te külső, anyagi energiád? Senki nem veszi észre, hogy mennyire parányi és jelentéktelen hozzád képest? Vagy akár csak ehhez az univerzumhoz képest, melyet áthatsz energiáid parányi, szinte jelentéktelen részével? Miért kell annyi szenvedésen keresztül mennie az élőlényeknek, hogy megértsék Nélküled nincs értelme a létnek? Miért nem kezd mindenki érdeklődni a te oda adó szolgálatod iránt?

   Most hogy elhoztad nekünk ezt az egyszerű folyamatot, miszerint csak énekelnünk kell a szent neveidet, miért akarunk még mindig hókusz-pókuszokat az önmegvalósítás útján? Miért nem tudunk egyszerűek lenni?

   Vajon értek-e én valamit belőled, a terveidből, vagy képes leszek- e valaha felfogni valamit Rólad? Vajon érnek-e valamit a szavak melyek kegyedből megfogalmazódnak kusza elmémben a hozzád vezető Úton? Vajon eljutok-e Hozzád valaha? Vajon őszintén el akarok-e jutni Hozzád? Vajon őszinte vagyok-e, vagy legalább egyszer majd az lehetek?

    Aztán a dolgok csak folynak tovább, az Isten által megszabott medrükben, elhordva mindent ami az útjukba akad. Az idő folyama tovább hömpölyög, elmosva az erőt-egészséget. Elhordja a szépséget, fiatalságot, s nyomában nem marad más csak csalódottság, és végtelen magány.  Forduljunk hát mindannyian Krisna, a mindenkit vonzó felé, aki az Egyetlen-Mindenható!

 Gouranga!