Menü

Ki az igazi barát?


barátok. :)

Annak idején, mikor rájöttem 23 évesen, hogy az éjszakában tett ámokfutásom és az azzal való életem valószínűleg rövid időn belül a halálomat fogja okozni, vagy legalábbis semmiképpen nem fog abban segíteni, hogy normális, tisztességes életet éljek, megérett bennem a döntés, hogy változtatnom kell…

Persze sokáig vajúdtam, hogy mit, meg hogy változtassak, mert nem volt más alternatívám nagyon, hogy mit is csináljak azok a dolgok helyett, amit addig, csak az volt biztos, hogy azt többet nem, mert erőszaknak éreztem mind a testem mind a lelkem ellen. Néha persze ezt el tudtam felejteni, egy-egy mámoros éjszakán, egy „jó” társaságban, de az éj gyorsan elmúlt és én újra ott voltam egyedül és azon gondolkodtam, hogy vajon jó-e ez így…

A szem a lélek tükre

Hiába adunk meg minden a testnek, mert a test igazából nem mi vagyunk. Mi magunk mindannyian lelkek vagyunk, mint olyanok Isten parányi szerves részei. A testünk, csak a lelkünk vágyainak, a lelkünk szépségének a megnyilvánulása. A szem pedig a lélek tükre. Innentől fogva pedig minden ember gyönyörű (lehetne), hiszen mindenkinek szép szeme van, ha a maga mélységébe bele merünk nézni. Mivel a szemen keresztül a lelket láthatjuk, ugye, ami Isten parányi szerves része, így van lehetőségünk mindenkiben meglátni az Istenit.

A test pedig a vágyaink tükre

Na de a test sokkal többet elárul egy ember jelenlegi helyzetéről, mint a szeme. A szem mindig azt mutatja, hogy milyen lehetne valaki, a test pedig azt, hogy milyen most valójában. Ha valaki például Istentelen életet él, vagyis élete központjában a saját önzősége áll, akkor annak vannak testi tünetei. Mert ha valaki jókat zabálni szeret, akkor elhízik, ha valaki drogozik, eldeformálódik, ha valaki a szexuális életben merül el, akkor megöregszik. Stb. Van egy csomó ilyen, hiszen a testünk nem arra van, hogy korlátlanul élvezzük és az érzékek utasításának eleget téve igyekezzünk minden felmerülő vágynak eleget tenni.

A szépség, ami belülről fakad

A valódi szépség belülről jön a lélektől, hiszen az Isteni lélek szikra eredeti természete az is, gyönyörű, hiszen minden, ami Istenhez kapcsolódik az gyönyörű. Mikor valami elveszíti a kapcsolatát Istennel, akkor az elveszíti a szépségét. Itt szeretnék különbséget tenni a szépség és a kívánatosság között, amit férfiként úgy sikerült definiálnom, hogy mikor ránézek egy nőre, és azt érzem, hogy hú de nagyon ráugranék, akkor az nem szépség, hanem csak kéj, ami a nőből árad. Viszont amikor ránézek, és csak le vagyok hengerezve és csak csodálom, és még egy ujjal se mernék hozzányúlni, annyira tiszteletreméltó és mégis vonzó, akkor az szépség. Az egyik tulajdonság a másokban való nemi vágyak felkeltéséből fakad, a másik pedig a tiszta erkölcsös életből.

Ezért mondják, hogy az erényes ember, csak úgy ragyog. Mert ha erényesen él, akkor ezek a kincsei kiülnek az arcára, és megváltozik az egész kisugárzása, amitől másképp lesz vonzó az emberek számára, mint például egy prostituált, akit bárki láthat meztelenül, ha megfizeti az árát. (És itt nem leszólom a prostitúciót, hiszen az is a világ része, csak hát azt gondolom, hogy mindenki tud választani az életében, hogy mivel keresse a kenyerét. Mert vannak olyanok, akik tudnának mást is csinálni, meg vannak olyanok is, akik bele vannak kényszerülve egy ilyen helyzetbe.)

Ki az igazi barát

Na de visszatérve a barátsághoz, sokszor gondolunk embereket a barátainknak azért, mert azt gondoljuk, hogy jók velünk és azt mondják, amit hallani szeretnénk. Nekem életem egyik legnagyobb tanulsága volt mikor szerzetesnek álltam és azokból az időkből a sok százból összesen 2 barátom maradt meg, akikkel azóta is és közben is végig, rendszeresen tartottuk a kapcsolatot. Nem mondták azt, hogy ha ezentúl nem drogozol és erkölcstelenkedsz velünk, akkor nem lehetsz a barátunk, hanem eljöttek meglátogatni, mert kíváncsiak voltak az új életemre. Sokat beszélgettünk és tiszteletben tartották azt, hogy megváltoztam és örültek neki, hogy örülök annak, hogy más lettem, mint előtte. Sőt azóta bizonyos dolgokban ők is megváltoztak, talán ennek hatására. De ha nem sokat, akkor is örülök, hogy az ő életükben olyan folt vagyok, ami a jó irányba viszi őket, nem pedig a másikba.

Természetesen a többi ismerősöm sem mert nekem ilyet mondani, hogy ha nem iszok velük akkor nem leszünk cimbik, mert az azért elég durva lett volna. De mivel nem volt közös témánk, hiszen az életünk két különböző irányba ment, így szépen elkoptak, úgy ahogy az kell… Néha még hiányoztak az átmulatott éjszakák, meg nagy röhögések, de végül lettek új barátaim, akikkel szintén nagyokat tudunk röhögni, esetleg még az éjszakát is átmulatjuk, persze egész másképp, mint akkoriban. Viszont nagyon fontos, hogy velük egy az irány, egy a cél, és ezért tudjuk egymást segíteni az úton, hogy előre haladjunk mindannyian, ahelyett, hogy az út mellett ücsörögnénk egy kocsmában, vagy Night Clubban bedrogozva a nyelvünket csorgatva  a valódi boldogság után.

Ezenkívül egy igazi barát szeret annyira, hogy megmondja, ha rossz úton jársz szerinte, vagy hibáztál. És itt fontos megtudni, hogy ő most akkor annak a fényében beszél-e, hogy együtt haladjatok a kitűzött cél felé, vagy megállt és nem akarja, hogy több legyél nála. :) Ehhez már saját, benső bölcsességre van szükségünk…

Mert a boldogság nem a cél, hanem az út.

Az, hogy tapasztalom a saját változásomat. És hiába szólnak utánam, vagy küldenek levelet, hogy milyen jó volt a kocsmában, én megyek tovább, mert tudom, hogy annyi sok mindent nem ismerek még a világból, amiket ha csak ott drogozgatok, meg iszogatok velük, soha nem is láthatok meg tiszta józan fejjel.

Éppen ezért mondom, hogy őszintén vizsgáld meg, hogy min alapszanak a barátságaid, kivel, hogyan és miért, mert a legtöbb kapcsolat manapság arról szól, hogy legyünk együtt ugyanolyan nyomorult szerencsétlen emberek és akkor együtt szenvedjünk, vagy üssük el az időt.

Mert ezek a barátságok nem teszik elégedetté a lelket. Mert a lélek azért van ebben a világban, hogy helyreállítsa eredeti szeretetteljes kapcsolatát Istennel. Ha nem ezen az úton járunk, akkor örökkön örökké csalódnunk kell az úgynevezett földi kapcsolatainkban. És a legnagyobb döbbenet akkor lesz, mikor eljön a halál és rájövünk, hogy elvesztegettük az életünket ezekre az emberekre, akik nem akartak jönni, hanem csak el akarták vesztegetni az életüket mások, avagy épp a mi társaságunkban.

Kedvenc Sensim egyszer ezt mondta:

“A kudarc nem létezik. A kudarcot a szüleid találták ki, akik büszkék akartak lenni rád, meg a barátaid, akik nem akarták, hogy több legyél náluk”

Időközben rájöttem, hogy azok, akik nem akarják, hogy több legyél náluk, azok nem is a barátaink. Ők csak amolyan leküzdendő akadályok az életben, akiken át kell lépni. Ha veszik a lapot, akkor lépnek és változnak ők is, ha nem, akkor sajnos ez van. De az élet megy tovább…

Mindenki a saját fejlődéséért felelős. Senki nem fog más helyett fejlődni, ezért mindenkinek magának kell megválogatnia a társaságot, hogy kik azok, akiktől több tud lenni, és akik tőle is többé válnak. De ha ez nem egy kétoldalú dolog, akkor az nem barátság, hanem csak kihasználás…

Kívánom Neked, hogy megtaláld azokat az embereket az életedben, akik segítenek téged az utadon, és akiktől megismerheted legbensőbb önmagad, a lelket aki Te vagy valójában, ott legbelül…

, , ,