Menü

Ki mit hisz? Ki mit tud?


    Bruce Wilissel vagyunk összezárva egy börtönben amit éppen katasztrófák, árvíz, és hurrikán súlyt. Ez egy föld alatti börtön egy szigeten és egyetlen bejárata van. Őrök nincsenek csak a felszínen, és odalent egy bűnöző a király, aki  se nem erős, se nem ügyes, csak nagyon rafkós meg kegyetlen…

  Aztán csipogott az óra én meg hirtelen nem nagyon vágtam, hogy az ashramban fekszek és mindjárt kezdődik a mangala-árati. Kellett pár másodperc, míg visszatért ez a hamis egóm…

Talán egyszer a kegyetekből…

  Persze továbbra is vége volt mindennek. Valahogy bent maradtam mangala áratin, de a jappa időt már inkább egyedül az asharamában töltöttem. Az elmém úgy süvöltött, mint egy orkán az álmomban. Valahogy jappáztam 4kört, aztán inkább úgy döntöttem elájulok. Gyorsan odaátra is kerültem és már kezdődött is a Prabhupáda puja (következő szertartás.) Bementem ajánlottam virágszirmokat, meg a hódolatomat, de nem bírtam tovább maradni, mert gyorsan feltámadt megint a szél. Leültem és próbáltam a Srimad Bhágavatamnál menedéket venni. Most ott tartok, mikor az Úr Siva kiválló felesége Sati elmegy apjához Daksához, aki egy hatalmas áldozat bemutatására készült, de irigysége miatt nem hívta meg kiváló vőjét. Ezen Sati kibukott és elkezdte kajakra cáfolni apját és elmondta, hogy a legjobb, ha apja ilyen irigy inkább elhagyja a testét. Sati mondott egy olyat, hogy mikor az embernek mérgezett ételt adnak, akkor a legjobb, ha gyógymód, ha mindet azonnal kihányja.  Elgondolkodtam, hogy bizony mennyire ilyen a lelki életem is.

  Egész életemben nagyobbnál nagyobb hülyeségeket tömtek belém, melyek most odabent vannak és bizony ki kell hánynom. Viszont annyira mélyen vannak, hogy már hozzájuk szokta, sőt függővé váltam. Viszont mégis csak mérgek ezek a lelki élet szempontjából.  Szóval valami olyasmi ez, mikor rosszul vagy, de nincs hányingered, de tudod, ha hánysz, akkor utána jobb lesz. Aztán elmész egy helyre lenyúlsz a torkodon, először öklendezel és utána elkezdesz hányni. Viszont mikor megindítottad, akkor csak azt hitted, hogy csak egy kicsi lesz, de csak nem akar elállni. Már levegőt sem bírsz venni, az újabb és újabb lökéshullámoktól, de mikor van egy kis szünet, akkor azért el gondolkozol, hátha most már vége, de még nem… Még nem hagyhatod abba. Tudod, hogy még sok minden van odabent és újra lenyúlsz a torkodon és kezded elölről az egészet. Viszont minél tovább csinálod, annál savasabb, maróbb dolgok jönnek fel. Már a könnyeid is folynak és mikor odanézel el sem akarod hinni, hogy mindez ott volt benned…  Szóval valami ilyesmit értettem meg.

  Mikor Új Vrajadhámában új életet kezdtem, akkor mondták, hogy a lelki élet eleinte olyan mint a méreg és csak később válik nektárrá Míg az anyagi dolgokkal pont fordítva van, eleinte nektárnak tűnnek, viszont később méreggé válnak…  Nos az utóbbit tudom, hogy tényleg így van, az előbbit pedig remélem, hogy egyszer tényleg megtapasztalhatom…

A Tüskés utakról :)

  Aztán leraktam egy pár vers után a könyvet és elheveredtem a földön. Bejött Pránavallabha pr. És kicsit beszélgettünk. Erről is. Kedvesen idézte Srila BhaktisidhantaSarasvati Thákur Krisna-tudatos 25-pontjának 6-át, mely szerint, „Tüskés annak útja, kit Isten a kegyébe fogadott. „ . Aztán bár értettem, nem lett sokkal jobb.

   A helyzet az, hogy pár napja kezembe került egy régi kiadvány, amit azóta már betiltottak oly kemény, de most olvasgatom, mert nagy erőt és lendületet tudok meríteni Puri maharája benne írott szavaiból a sankirtanhoz… Mivel nem lett jobb gyorsan felöltöztem, összepakoltam a húzókocsit és kivágtattam a törzshelyemre a meki elé.

Vallások Találkozása

  Már fél kilenckor osztottam a könyveket. Elég jól ment és  kicsit később jöttek a kedves matajik és hoztak nekem reggelit.

  Délben megreggeliztem és akkor kezdődött el az igazi film.

  Ma kicsit jobb idő volt mint az elmúlt napokban és ilyenkor bizony mindenki előmerészkedik…

  Elsőnek a déli reggeli alatt két Jehova tanúja lepett meg kedves társaságával míg ültem egy parkban egy padon. Ugyan megkértem már őket, hogy üljenek mellém nyugodtan éd beszéljenek nekem Jézusról. Kicsit meglepődtek, de végül belementek. Kb 2percig dicsőítették is Krisztust, de aztán elkezdtek beszélni a földi paradicsomról, meg a test feltámadásáról és a többi sületlenségről. Befejeztem a prasadam megtisztelését, kezet szájat mostam, felfedtem kilétem és elmondtam a jelenlegi tudásom szerint miképp állok az imént hallott dolgokhoz, mire megértették, hogy nincs túl sok értelme próbálkozniuk. Persze nagyon kegyesen adtak nekem egyet a legúlyabb Őrtoronyból és Ébredjetekből. Köszi.

  Aztán jött egy Golgota gyülekezetes lány megint. (A múltkor már írtam róluk…) De ő most nem volt annyira negatív, sőt adományozott és Gourangázott is.

  Majd egy öreg veterán tróger abból az Úri fajtából, aki önmagában hisz és rendkívül trágáran elkezdte fejtegetni a kispekulált nézeteit. Ő nem Gourangázott, nem is adományozott, csak rabolta az időmet. De azért kedves voltam vele is…

  Végül egy nő jött felém egy kétszázast lobogtatva a kezében és mondta, hogy szeretne adományozni. Mindig megpróbálom megtudakolni, hogy mi az oka mindennek? Most ki is derült, hogy ő az egri Scientológiai egyháznak a vezíre és mindig szokott nekünk adni. No megörültem neki, mert mióta Láttam a Bekem(Na jó nem így írják, de kit érdekel?) focista alkarjára varrva sanskrittül a felesége nevét, azóta nagyon érdekel, hogy kik is ők tulajdon képpen, és mik is az ő céljaik? Elmondta, hogy egy Lafayet Ronald Hubard nevű ember a védákat alapul véve alapított egy egyházat, aminek a célja egy olyan társadalom létrehozása, ahol nincs bűnözés, stb.stb… Majd egy kicsit jobban utána nézek, mert mondta, hogy habár nem vegetariánus, gyakran jár ide hozzánk a templomba ebédelni…  (Kicsi a világ.)

Konklúzió…

  Érdekes volt a mai napban, hogy mikor minden egyes keresztény egyházzal való kommunikációm során felhoztam, hogy Isten azt mondta: „Ne ölj", és mondtam, hogy akkor légy vegetariánus, mindenki csak azt mondta, hogy de Noé Óta lehet húst enni, mert megengedte Isten. Aztán erre azzal kontráztam, hogy de Isten egyszer már teremtett valamit ami tökéletes, mert ugye Ő az és akkor annak is tökéletesnek kell lennie amit csinál, és akkor az özönvíz előtt nem volt szükségünk húsra, jött egy kis víz, utána meg egyből kellett a hús? Persze próbáltak némi gyengelábakon álló választ adni, amit nem kaptam szét mint Blöki a lábtorlőt, mert mostanában már ez nem célom…