Menü

Kiáltás


  Kiáltás!

Egyszer már lehettem örökké Veled,

tudtam mi az mi jó Neked, és nekem.

Nézhettem s szerettem gyönyörű Szemed,

S foghattam két puha végtelen kezed.

Játszottunk játékot majd minden este,

Belé nem fáradtunk, hisz volt lelki testem.

 

Testemmel őrizlek álmomban Téged,

Szívemmel tudom, soha nem lehet Véged.

Én síró lélek most Érted kiáltok,

Hogy újra megleljelek, bárhová kiállok.

 

Aztán egy hajnalban ostobán döntöttem, 

Nem keltem álmomból, hogy Veled lehessek.

Mikor kicsit később végre felébredtem,

Örök hiányodtól szörnyen meg rettentem.

Félelem költözött Helyedre szívembe,

Csak a rettegés hajtott, s kerestelek mindenben.

 

Testemmel őrizlek álmomban Téged,

Szívemmel tudom, soha nem lehet Véged.

Én síró lélek most Érted kiáltok,

Hogy újra megleljelek, bárhová kiállok.

 

Most megint újra, eszembe jutottál,

Kérlek soha többet engem el ne hagyjál.

Itt vagy a szívemben, s hallhatlak végre, 

Csak oly sok más zaj próbál elnyomni Téged.

Én síró lélek most Érted kiáltok,

Hogy újra megleljelek, bárhová kiállok.

 

Testemmel őrizlek álmomban Téged

Szívemmel tudom, soha nem lehet Véged.

Én síró lélek most Érted kiáltok,

Hogy újra megleljelek, bárhová kiállok.

 

Gourangyal !